„Többek leszünk azáltal, hogy adunk”

Gabi büszkén újságolja, az idei már a negyedik karácsony azóta, hogy 2020 őszén megfogalmazódott benne a Balatonszemesi Adománybank ötlete. Hozzáteszi, a szervezet lelkes önkéntesei az év utolsó hónapjában is odaadóan segítik a nehéz helyzetben lévőket, és teszik szebbé megannyi rászoruló család ünnepét. Gabi le sem tagadhatná, mennyire várja már a soron következő két jótékonysági eseményüket. 

– Múlt évben kerültem kapcsolatba a Kéthelyi Integrált Szociális Otthon értelmi sérült fiatal és felnőtt lakóival, akik tavaly egy kívánságlistát állítottak össze karácsonyra: ki kártyát, ki pendrive-ot, ki takarót kért ajándékba – mondja Gabi. – Mivel az otthonban élők nagyon szeretnek rajzolni és kézműveskedni, idén az ezekhez a tevékenységekhez szükséges eszközökkel, alapanyagokkal, valamint fejlesztő füzetekkel lepjük meg őket. Emellett abban az iskolában, ahol tanítok, a diákok karácsonyfadíszeket készítenek fából, az Adománybank tagjai közül pedig két anyuka is szaloncukor-adományt ajánlott fel nekik. Tavaly leírhatatlan örömmel fogadtak bennünket az otthonban, ami engem különösen megérintett. Idén ünnepi műsorral is készülnek nekünk.  

– Emellett pedig közösségi főzést szervezünk a Balatonszemesi és a Balatonőszödi Önkormányzat támogatásával – említi a másik aktuális szívügyét. – Két üstben fogunk babgulyást készíteni a segítőinkkel. Langallót is süt majd hozzá két Sütiangyalunk. Az elkészült ételt szétosztjuk a helyi és környékbeli nehéz sorsú családok, valamint egyedül élő idős emberek között. Egy vállalkozó 100 darab műanyag dobozt ajánlott fel az ételosztásra, egy helyi étterem pedig 50 adag mákos gubával „száll be” a jótékonysági rendezvénybe. Ehhez az egyik legjobban várt programunkhoz nagyon sokan csatlakoznak önkéntesként: ki az előkészületekben, ki a főzésben, ki a szállításban szeretne segíteni, ami megint csak erősíti a helyi közösséget – említi az egyik fő céljukat. Nekem pedig rögtön az jut eszembe: nem véletlen, hogy a Balatonszemesi Adománybank a Családbarát Magyarország Központ által alapított Önként jöttem díj egyik idei jelöltje lett.

A szemesi nyaraló varázsa  

Gabi elmondása szerint bár nem Balatonszemesen született, mégis „ezer szállal” kötődik a településhez.

– A családunknak az 1920-as évek végétől itt volt nyaralója – meséli. – Engem a helyi kápolnában kereszteltek meg. Gyerekkoromban és kamaszként is itt töltöttem minden nyarat az unokatestvéreimmel együtt. Itt nőttünk fel 7-en, unokatesók. Az első nagy szerelmem szemesi fiú volt, és még sorolhatnám a szebbnél szebb emlékeket. Engem sokfelé vezetett az élet, éltem Kecskeméten, a gimnáziumot Tatabányán végeztem, majd a főiskolát Szombathelyen, egyetemre pedig Budapestre jártam. Sokszor költöztem az életem során, de a szemesi nyaraló mindig a fix, a biztos pontot jelentette számomra, ahová visszahúzott a szívem. Amikor három évvel ezelőtt elindítottuk az Adománybankot, eleinte a nyaralónkban gyűjtöttem a felajánlásokat: a gyerekkori szobám teljesen megtelt az adományokkal.  

A tanári hivatás felé terelte a sors

Amikor a pályaválasztásáról kérdezem, Gabi mosolyogva utal a meghatározó háttérre.  

– A mi családunk tanárokból, mérnökökből meg orvosokból áll. Csupa diplomás emberből, akik egy szöget sem tudnak beverni a falba (nevet). Az üknagymamám, a dédnagymamám és a nagymamám is tanító volt, édesanyám középiskolai tanár, a nagynéném pedig zeneiskolában tanít. Én először magyar-történelem szakos tanárnak készültem, és arra is emlékszem, hogy amikor először említettem anyukámnak a tervemet, azt mondta, ne tanár legyek, mert ez egy nehéz pálya. De csak egyetlenegyszer próbált „lebeszélni” erről az elképzelésemről, egyébként abszolút támogatta a pályaválasztásomat. Végül a magyar mellé mégis a szabadidő-szervező szakot vettem fel, ami sokak szemében afféle „büfészaknak” számít, de engem valóban érdekelt. Ráadásul hasznosítani is tudom, mert nyaranta a vendéglátásban dolgozom, egy olyan helyen, ahol rendezvényeket is szerveznek.  

Minden út a magyar tengerhez vezet

Gabi friss diplomás pedagógusként először egy oktatásszervező cégnél helyezkedett el Budapesten. Majd következett egy egyéves németországi kaland, bébiszitterkedéssel, hazatérve pedig Budapesten kezdett el tanítani.

– Mindeközben a Balatonnál megismerkedtem a leendő férjemmel – említi Gabi az újabb meghatározó fordulatot. – Egymásba szerettünk, összeházasodtunk, és hamarosan várandós lettem a kislányunkkal. Akkoriban Tatabányán laktunk, és egy darabig onnan ingáztam Budapestre, a munkahelyemre, ami kismamaként elég fárasztó volt. Ráadásul a férjem nagyon vágyott vissza a Balatonra, ő el sem tudta elképzelni, hogy a fővárosban éljen, úgyhogy bár eredetileg úgy terveztem, hogy a gyes után visszamegyek tanítani a fővárosba, ehelyett Balatonszemesre költöztünk. Időközben megszületett a kisfiunk is: összesen négy évig voltam otthon a gyerekekkel, amiből az utolsó fél évben már a szemesi általános iskolában tanítottam félállásban.  

Gabi két évvel később váltott ismét. Előbb munkahelyet, majd miután elvált, lakóhelyet is.

– Már tíz éve Balatonbogláron tanítok, a Siófoki SZC Mathiász János Technikum és Gimnáziumban, és három éve itt is élek a gyerekeimmel – teszi hozzá. – Flóra lányom 16 éves, 10. osztályos az egyik veszprémi gimnáziumban, a fiam, Dávid pedig szeptemberben kezdte a középiskolát Siófokon. Bár jelenleg Bogláron lakom és ott dolgozom, a szemesi kötődés természetesen megmaradt. És nem csak a családi nyaralónk miatt. Hetente 2-3-szor biztosan megfordulok Szemesen, már az Adománybank kapcsán is.

Sok múlik a szülői mintán

Vajon Gabi gyermekei hogyan viszonyulnak édesanyjuk önkéntes munkájához?

– Az első nagyobb adományozásunk egy volt tanítványomhoz kötődik, aki daganatos beteg lett, kemoterápiás kezelésen esett át, és egyedül nevelte az akkor másfél éves kisfiát. Sajnos a fiatal anyuka később meghalt – idézi fel Gabi a szívszorító történetet. – Amikor segítségért fordult hozzánk, csak pelenkát szeretett volna a kisgyerekének, meg némi élelmiszert kért. A meghirdetett gyűjtésünkre két teherautónyi adomány érkezett tíz településről. Ehhez az akcióhoz a gyerekeim is kapcsolódtak. Dávid és a barátai biciklivel hordták szét az adományozásra buzdító szórólapokat. Flóra pedig jött velem, ő hozta azt a tortát, amit az egyik anyuka sütött a kicsi fiúnak. A lányomat nagyon meghatotta ez az egész helyzet. Flóra egyébként szívesen vesz részt a jótékonysági kezdeményezéseinkben, az adománygyűjtésben, a válogatásban. Az Adománybanknak több olyan tagja is van, aki rendszeresen magával hozza gyerekeit a jótékonysági eseményeinkre. Ha a gyerek látja, hogy a szülője miként próbálja könnyebbé tenni a nehéz helyzetben lévők életét, akkor a segítségnyújtás, a rászorulók támogatása számára is természetessé válik, és saját maga is megtapasztalja, hogy többek leszünk azáltal, hogy adunk.

A Balaton bűvöletében  

Gabi elmondása szerint az utóbbi időben igyekszik több időt szánni a kikapcsolódásra, mert érzi, hogy szüksége van a feltöltődésre.

– Szeretek színházba, moziba járni, zenét hallgatni – sorolja a kedvenc időtöltéseit. – De engem az is teljesen feltölt, ha sétálok egyet a tóparton. Gyógyíthatatlan Balaton-függő vagyok, és minden évszakban imádom a mi tengerünket! Eddig háromszor vettem részt a Balaton-átúszáson, és azt tervezem, hogy jövő nyáron is indulok, mert az tényleg egy magával ragadó, igazi közösségi élmény. Leírhatatlan az az érzés, ami akkor kerít hatalmába, amikor félúton járok, ott úszom a tó közepén, és körülölel a Balaton. Meghatóan gyönyörű az a látvány. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy itt élek. Bár gyerekkorom óra erősen kötődöm ehhez a vidékhez, azt nem gondoltam volna, hogy ezt dobja a sorsom, és végül itt kötök ki. Most pedig már nehezen tudnám máshol elképzelni az életemet.