Öngyilkosság – tabutéma vagy fiatalokat fenyegető valós veszély?

Kik azok a fiatalok, akiket foglalkoztat az öngyilkosság gondolata?

– Az öngyilkosság esetében a két legnagyobb kockázati faktor a mentális betegségek és a droghasználat. Persze, ezek már következményei valaminek: általában a nem támogató légkör, valamilyen trauma vagy erőszakos családi környezet a háttérben meghúzódó ok. Ebben a témában is kifejezetten kockázatos életszakasz a serdülőké, hiszen ilyenkor minden fölborul körülöttük, és minden labilis a számukra. Ha a gyereket zaklatják az iskolában, ha úgy érzi, hogy őt nem értik meg, ha alacsony az önbecsülése, önbizalma vagy általában nem érez támogatást – ezek bármelyike okozhat egy fiatalnál személyiségzavart. Megdöbbentő adat, hogy a 10-16 éves gyerekek körében Magyarországon évente 25-30 gyermek vet véget az életének öngyilkossággal! Gondoljunk csak bele, ez egy osztálynyi gyermek!

Van arra adat, hogyan teszik ezt meg?

– Felnőttek esetében ismertebbek az adatok. A férfiak jellemzően a biztosra mennek: fegyverrel, késsel végeznek magukkal, vagy leugranak a hídról. A nők jóval többször kísérelnek meg öngyilkosságot, mint ahány haláleset ebből bekövetkezik, ők leginkább gyógyszerrel próbálkoznak.

Hogy jut ilyen végletes döntésre egy fiatal?

– Az öngyilkosságot vagy az erre irányuló kísérletet általában hosszas gyötrődés, diagnosztizált vagy nem diagnosztizált depresszió, szorongás előzi meg, a teljes kirekesztettség, és az ennek nyomán kialakuló kilátástalanság, reményvesztettség érzése. Gyerekeknél ennek látható előjelei vannak: befelé fordulás, beilleszkedésre való képtelenség, falcolás – amikor a gyerekek megsebzik, vagdossák magukat. Ezek segélykiáltások! Ilyenkor a gyermek a szorongásokkal való megbirkózásra egyedül azt a lehetőséget látja, hogy saját magában tegyen kárt, ezzel vezetve le a feszültséget. Ez egy nagyon szomorú állapot, és a felnőttek felelőssége, hogy észrevegyék a bajt és segítsenek.

Kik jelenthetnek még támaszt egy öngyilkosságot fontolgató fiatal számára?

– A család mellett a barátok, tanárok, iskolapszichológus, védőnő, gyerekorvos – a közvetlen környezetnek és a jelzőrendszernek hatalmas feladata, hogy észrevegye, ha egy fiatal hosszú időn keresztül magányos, boldogtalan, kirekesztett, szorongó, vagy múltbéli traumákkal és negatív életesemények sorozatával küzd. Ezzel igenis kell foglalkozni, a gyermek által adott jeleket komolyan kell venni. Nem lehet csupán azzal elintézni, hogy „ilyen a kamaszkor, majd elmúlik…”, mert ahogy a statisztikákból látjuk, egyáltalán nem biztos, hogy elmúlik. Dr. Balázs Judit gyermekpszichiáter öngyilkosságprevenció témában pár éve iskolai programot indított. A program keretében többek között azt a kérdést is feltették a diákoknak, hogy „mit teszel, ha egy barátod elmondja neked, hogy öngyilkosságra készül, egyúttal a lelkedre köti, hogy ezt nehogy bárkinek elmondd?”. Erre az egészen komoly kérdésre mi magunk is jó, ha felkészítjük a kamaszainkat. A doktornő arra int mindenkit, hogy „jobb egy dühös barát, mint egy halott barát” – azaz mindenképpen szóljon a fiatal egy megbízható felnőttnek, aki segíteni tud akkor is, ha tudja, hogy ezért a barátja megharagszik rá. Mint mindenben, a társaknak és a közösségnek az öngyilkosság kérdésében is hatalmas felelőssége van!

A kulcs ez esetben is a családi szeretet…

– Az UNICEF nemzetközi felmérése szerint a gyerekek mentális egészsége nagy részben attól függ, hogy mennyire támogató a család. Hogy mennyire veszik komolyan a gyermeket a családban, hogyan reagálnak az érzelmi szükségleteire, bevonják-e őt a közös döntésekbe. A felmérés szerint a gyerekek boldogtalanságát nagyon nagy részben ezek hiánya okozza. Persze a káros szülői attitűdök nem minden esetben szándékosak, sőt, a szülők gyakran eszköztelennek érzik magukat. „Haza ne gyere, ha …!” – egy ilyen mondat végletesen bizonytalanná teszi a gyermeket, de persze emögött sokéves megromlott kapcsolat áll. Manapság a szülők gyakran bizonytalanok abban, hogyan kell gyermeket nevelni, megváltoztak a normák ezzel kapcsolatban. Nincsenek mintáik, gyakran nem tudnak kihez tanácsért fordulni, de konkrét segítségért sem mindig. Ha nincs támogató háló a család körül, nagyon nehéz a szülőnek az egyensúlyt megteremteni. Az egyszülős család például hatalmas rizikófaktor. Ha az egyedülálló szülőnek nincs segítsége a nevelésben, ha nem állnak mellette a rokonok, barátok, a szülő-gyermek kapcsolat könnyen félresiklik a szülő túlterheltsége miatt.

Ekkor jönnek a “családhelyettesítő” pótközösségek?

– Aki a családi környezetben nem kapja meg a kellő biztonságot, a veszélyes internetes kihívásokra, akár szélsőséges vallási közösségekhez való csatlakozásra is jóval fogékonyabb, mert a közösséghez való tartozás természetes emberi vágyunk. Ha a gyermeket elismerik a saját családjában, a sportkörben, az iskolában, a kórusban, tehát ha van egy egészséges támogató csoportja, akkor nem fog vonzódni a szélsőségekhez, és nem vágyik arra, hogy kipróbáljon például egy életösztönnel ellentétes kihívást. Kioltani a saját életünket – ennél szomorúbbat nehezen tudunk elképzelni.

Mégis, hogyan tudja ezt valaki megtenni?

– Bár az életösztön egy egészséges személyiség esetén nagyon erős, mégis előfordulhat olyan helyzet, amikor az öngyilkosság nemcsak gondolatban jelenik meg, hanem ténylegesen cselekvésbe fordul. Ha az ember már hosszú idő óta kilátástalannak érzi az életét és nem lát reményt a változásra, akkor bizonyos esetekben képes szembemenni az „életben maradni mindenáron” alapösztönnel is. Az ember ilyenkor elveszti a realitásérzékét. Egészséges emberként nehéz elképzelni, hogy mit érez az, akinek fáj fölkelni reggelente, aki képtelen arra, hogy emberekkel találkozzon, vagy akinek évek, évtizedek alatt elviselhetetlenné váltak a múltbéli traumái. Ha valakit sokáig bántottak, az emlékek rabságában él, szorong, segítség hiányában teljesen kilátástalan lelkiállapotba kerülhet. Az ember ilyenkor nem reálisan érzékeli ezt a világot, a lehetőségeit, nem tud segítséget kérni, örömet érezni.

Kell a gyermekeinkkel erről a témáról beszélni?

– 10-12 éves kor alatti kisgyermeket ne terheljünk az öngyilkosság témájával! Ez egy nagyon nehéz és bonyolult téma, amit csak megfontoltan, kellő érzékenységgel szabad tematizálni. Minden életkorban mást és mást tudnak a gyerekek befogadni ezzel kapcsolatban is, így fontos, hogy amit mondunk, az a gyerekek korával és érettségével összhangban legyen. Ha a családban előfordul öngyilkosság, akkor fontos lehet szakember bevonása ennek megértésében, feldolgozásában.

Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének ingyenesen, anonim hívható, 116-123-as számát, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a 06-80/20-55-20-as számon, vagy töltse le a kapcsolj egyből! applikációt a mobiltelefonjára!