Nincs öröklött sors – Kutatás a traumatizált gyermekkor felnőttkori hatásairól - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Nincs öröklött sors – Kutatás a traumatizált gyermekkor felnőttkori hatásairól

csalad.hu
2020. nov. 10. 15:02
Kamasz a családban

A gyermekként átélt tapasztalatok befolyásolják a személyiség fejlődését, hatással vannak a felnőttkori testi-lelki egészség alakulására. A témában készült első magyar kutatás eredményeiről Makara Mihály, a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, Szent László Kórház főorvosa és Gál Martina kutató beszélt a Kapcsolj egyből! portálnak.

Az alábbiakban közzétesszük az eredeti cikk első és második részének rövidített változatát.

A Májbetegekért Alapítvány szervezésében szeptember végén lezajlott konferencián mutatták be a kutatás eredményeit. A vizsgálatok szerint azoknál a felnőtteknél, akiket a gyermekkorukban folyamatos vagy eseti fizikális és lelki bántalmazás ért, nagyobb eséllyel alakulnak ki pszichés betegségek. A magyar kutatás alapjául szolgáló eredeti vizsgálatra az Egyesült Államokban került sor, több mint 17 ezer fő bevonásával. A megkérdezetteknek egy 10 kérdésből álló kérdőívet kellett kitölteniük, 5 kérdés a gyermekkori élményekre, 5 a szülők viselkedésére és a szülővel való viszonyra vonatkozott.

Az eredeti vizsgálatot később az Egészségügyi Világszervezet kutatása követte, a kiegészített WHO-kutatás rákérdezett arra is, hogy volt-e a családban alkoholista, kábítószerélvező, szenvedett-e depresszióban vagy elmebetegségben családtag, illetve volt-e börtönben a szülő.

Az amerikai vizsgálatban azt találták a kutatók, hogy a megkérdezett emberek csaknem 36 százalékának nem volt súlyos negatív gyermekkori élménye. Ugyanakkor 12,5 százalék legalább négy kategóriában pozitív választ adott.

Szenvedélybetegségektől az ADHD-ig

Makara Mihály a Kapcsolj egyből! portálnak arról számolt be, hogy hepatológusként számos olyan betege van, aki intravénás kábítószerélvező és Hepatitis C fertőzött, vagy alkohol okozta májbetegségben szenved, ami májzsugorral jár. A vizsgálatukba olyan betegek is bekerültek, akiknél 35 feletti BMI (testtömeg index) jellemző. Első körben így 220 főt kérdeztek meg, majd 600 személyt vontak be a kutatásba. Ez utóbbi nemcsak a szenvedélybetegségekre, hanem a szülők egymás közötti viszonyára, az iskolai tanulmányokra is rákérdezett, és arra is, hogy diagnosztizálták-e a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart a megkérdezettnél.

A magyarországi vizsgálat is azt igazolta, amit az amerikai, hogy a negatív gyermekkori élmények (ACE-k) számával együtt nő a felnőttkori negatív kimenetel valószínűsége.

A nullás csoportban – tehát olyan személyeknél, ahol nincs negatív gyermekkori élmény – egyetlen tényleges öngyilkossági kísérletet találtak a kutatók. Ezzel szemben a hat vagy több ACE-t összegyűjtő válaszolók esetében mindkét vizsgálatban nagyjából 50 százalék volt azoknak az aránya, akik ténylegesen megkísérelték az öngyilkosságot, nem csupán gondoltak rá.

Önhibáztatás, öngyilkosság

„A bántalmazott gyermek nem a szülei ellen fordul, hanem önmagát hibáztatja mindenért, önmagát nem fogja szeretni.”

Makara Mihály a vizsgálati eredmények alapján arra is felhívta a figyelmet, hogy ha valakinek nincsenek súlyosan negatív élményei, az nem kísérel meg öngyilkosságot. És a nem öngyilkossági szándékú önsértésnél is nulla volt ez a mutató. Ilyen például a falcolás, amikor a fiatalok az alkarjuk bőrét vagdossák be, de nem olyan mértékben, hogy veszélyben lenne az életük. Ez egy „önmagam ellen fordulok” lelkiállapot és főként a fiatalokra jellemző viselkedés.

Valójában a negatív élmények miatt ezek a gyermekek úgy nőnek fel, hogy saját magukat hibáztatják a szüleik viselkedéséért. A bántalmazott gyermek nem a szülei ellen fordul, hanem önmagát hibáztatja mindenért, önmagát nem fogja szeretni.

A második vizsgálatban a magyar kutatók hajléktalanokat is kérdeztek, akik között ugyanúgy nagyon magas volt a negatív gyermekkori élmények száma.

A kutatás alapján elmondható, hogy a megkérdezett kábítószereseket gyermekkorukban kétszer annyi trauma érte, mint a válaszadó alkoholbeteget.

„Mentális védőoltásra” lenne szükség

A Szent László Kórház főorvosa hozzátette, hogy minden cselekedetünkhöz kell életkedv, életerő, tehát valamifajta pozitív hozzáállás szükséges az élethez. Azoknak azonban, akiknek rengeteg negatív élményük volt gyermekkorukban, lecsökken az életösztönük, és úgy élik le az egész életüket, hogy értéktelen emberek. A szakértő azt a jelenséget is kiemelte, hogy a traumák átadódnak egyik generációról a másikra.

Makara Mihály úgy véli, ha kezeljük a rossz élményeket, akkor is nyomot hagynak egy ember egész életén keresztül. Terápiával azonban nagyon sok minden ellensúlyozható, de az alapvető cél a megelőzés lenne. Úgy fogalmazott: „mentális védőoltás-sorozatot kellene adni egészen élethosszig, a házassági tanácsadóktól a szülészeteken, óvónőkön keresztül, az iskolákban is, tehát mindenütt tenni kellene valamit a negatív gyermekkori élmények megelőzése érdekében.”

Segítségre van szükség

Gál Martina, a kutatás másik vezetője azt mondta, elsősorban a szülők figyelmét szeretnék felhívni arra, hogy a negatív élmények egyben azt is jelentik, hogy a gyerekek azt gondolják magukról: nem szerethetőek és ez a vélekedés megmarad a felnőttkorukra is. A tanárok figyelmét arra szeretnék ösztönözni, hogy ha a gyerekeket felkarolják és támogatják, már az is nagyon nagy segítség számukra.

(fotó: Shutterstock)

Amennyiben Ön vagy a környezetéből bárki segítségre szorul, hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének ingyenesen, anonim módon hívható 116-123-as számát, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a 06-80/20-55-20-as számon, vagy töltse le a Kapcsolj egyből! applikációt a mobiltelefonjára! Chaten a hét minden napján 6-10, valamint 18-22 óra között a képernyő jobb alsó sarkában lévő "Kérjen segítséget!" feliratra kattintva érheti el kollégáinkat.