Négylábon jön a segítség

Róluk a gyengénlátók honi szövetségének (MVGYOSZ) kiképzőközpontjában úgy tartják, hogy már legalább kétezer éve segítik a vakokat, legalábbis erről tanúskodnak a pompeji ásatások során feltárt festmények. Munkájuk első hivatalos elismerésére 1838-ig kellett várni, a brit parlament akkor engedte el a vakvezető kutyák ebadóját. Ott alakult majdnem száz évvel később, 1934-ben az első profi kiképző szervezet is. Ugyancsak Angliából indult hatvan évvel később az a kezdeményezés, aminek nyomán azóta minden április negyedik szerdáján megünneplik a vakvezető kutyák világnapját.  

Időközben mind több helyzetről derült ki, hogy a kutyák abban is képesek lehetnek megkönnyíteni az emberek életét. Így ma már képeznek "szakkutyákat" hallás-, illetve mozgássérültek, valamint autisták segítésére is. Vannak továbbá rohamjelzők például epilepsziások számára. 2019-ben vizsgázott Magyarországon az első diabéteszes-rohamjelző, Keksz, aki kétéves felkészülés után egy hatéves kislány mellett állt szolgálatba. Az ő különös képessége abban áll, hogy olyan testi tüneteket is észlel (például a testszag megváltozását), amelyek akár a műszereknél is hamarabb jelzik előre egy-egy hipoglikémiás roham bekövetkeztét. Ugyancsak egy érintett szülőnek köszönhető, hogy Magyarországon állt szolgálatba Európa első négylábú gluténjelző specialistája. GoFree még a hivatalosan gluténmentesnek tartott élelmiszerekben is kiszagolja, ha azok fehérjéi veszélyt jelentenek a súlyosan érzékeny kis gazdájára.

Bár a kutyák legtöbbje mindenféle speciális képzettséget nélkülözve él velünk, de ettől még képesek hatékonyan segíteni gazdáik egészségének megőrzését, esetleg annak helyreállítását is. A velük való foglalatosság oldja az elszigetelődést, csökkenti a stresszt, növelheti az életvitel ritmusosságát, és erősen ösztönözhet a rendszeres fizikai aktivitásra is. Ez utóbbi az, amiben a kutyák messze többet tudnak nyújtani, mint a többi kedves szőrös háziállat, vagy éppen a relaxációt ugyancsak segíteni képes aranyhalak.  Egy kutya, ha egyszer rászoktatták a gazdával való közös mozgásra, akkor mindig ki fogja azt követelni a maga ellenállhatatlan módján.  

A közös élet előnyei a tudomány eszközeivel is megragadhatóak. Az Amerikai Kardiológus Társaság folyóiratában 2019-ben közöltek egy összegzést az idevágó kutatási eredményekről. Eszerint a kutyatartás – a hasonló élethelyzetű kutyátlanok esélyeivel összevetve – mintegy 24 százalékkal csökkenti a bármilyen okból bekövetkező halálozás valószínűségét. Ha csak kifejezetten a szív- és érrendszeri okokból fakadó halálozást vizsgálták, akkor már 31 százalékos előnyt találták. Amennyiben pedig azokra szűkítették a vizsgálatot, akik már átestek legalább egy szívrohamon, akkor a kutyatartók életesélyei már 65 százalékkal mutatkoztak nagyobbnak.

Ám a kutya is olyan, mint a legtöbb gyógyszer: csak akkor használ, ha beveszik, azaz élnek az általa felkínált segítséggel. Különben az is könnyen előfordulhat, hogy a háziállat is osztozni kényszerül a gazdája rossz-sorsában. A Koppenhágai Egyetem egy 2019-ben publikált, az MTI által is ismertetett tanulmánya például szoros kapcsolatot mutatott ki a gazdák és kutyáik elhízásában. Ott idézték Charlotte R. Bjornvad vezető kutatót, aki szerint ez tükrözi a gazdáknak az ételeket érintő eltérő gondolkodását is. E szerint, míg a normál súlyú emberek rendszerint csak a tanítást segítendő használják a jutalomfalatokat, addig az elhízottaknál a túletetés a kedveskedés bevett eszközének számít. Egy másik kutatás, ami a kutyák, macskák és gazdáik diabétesz-rizikója közötti kapcsolatot vizsgálta, rávilágított egy további összefüggésre is. A British Medical Journal folyóiratban 2020-ban ismertetett jelentés szerint az Uppsalai Egyetem munkatársai a kutyák és embereik esetében a várt eredményt kapták: az állat cukorbetegsége utalt a gazdája nagyobb rizikójára is. Ám a macskák és emberek esetében nem találtak ilyen kapcsolatot. Ezt azzal magyarázták, hogy a macskák életvitele kevésbé függ az embertől, mondhatjuk úgy: ők gyárilag lusták. Ezzel szemben a kutyák életvitelüket tekintve sokkal inkább ki vannak szolgáltatva a gazdáiknak: ha ő nem mozog eleget, akkor az ebnek is sokkal kevesebb lehetősége lesz arra. Azaz szigorúbban fogalmazva: az inaktív gazda nemcsak önmaga, hanem a kedvence életét is kurtítja.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!