Munkában, pályán, zenében – csak jó csapat legyen!

A Magyar Államkincstár elnökét mindenekelőtt a meghatározó kezdetekről kérdezem, amire válaszképpen Bugár Csaba rögtön egy érdekes információval szolgál.

 – Az én pályám azért rendhagyó, mert a gimnázium után nem jelentkeztem sehova – meséli. – Tizennyolc évesen még nem volt igazi célom, sem konkrét elképzelésem arról, hogy hol szeretnék továbbtanulni. Akkoriban még elég lazán vettem az életet, aztán nagyon hamar rájöttem, hogy ez így nem lesz jó (mosolyog). Igazából a bátyám hatására döntöttem el, hogy ezt a pályát fogom választani, ugyanis ő közgazdászként tevékenykedett. A testvérem öt évvel idősebb nálam, és én mindig felnéztem rá. Egyszer a fivéremmel volt egy meghatározó beszélgetésünk, ami arra sarkallt, hogy a pénzügyi irányba induljak el, és így az érettségi után egy évvel felvettek a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, ahol üzemgazdászként végeztem. Később a Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán közgazdász diplomát szereztem. 

A kinevezés és egy fontos születésnap 

Bugár Csaba elmondása szerint 1983-ban a bátyja révén került az első munkahelyére, ahol főkönyvelőként kezdte a szakmát. Ezután a Ganz Villamossági Műveknél helyezkedett el pénzügyesként. Mígnem a nyolcvanas évek második felétől beszippantotta őt a bankvilág, ahol az elmúlt több mint 30 évben komoly tapasztalatra tett szert, és elismerésre méltó karriert futott be.

– 2010-ben felkértek a Diákhitel Központ Zrt. vezetésére – említi azt a munkahelyét, ahol eddig a leghosszabb időt töltötte. – Kilenc igen sikeresnek mondható év után váltottam, akkor kerültem az MFB Invest Zrt. élére, és ezzel visszatértem az üzleti-banki világba.

Bugár Csabát közel egy évvel ezelőtt, 2021. április 6-án nevezték ki a Magyar Államkincstár elnökévé. Elmondása szerint nem véletlen, hogy pont ezen a napon kezdett a jelenlegi munkahelyén.

– Ez is azt bizonyítja, hogy a szakmai életemben is fontos szerepet kap a családom – mondja mosolyogva. – Mivel a pénzügyminiszter úr megadta nekem annak a lehetőségét, hogy megválaszthatom, mikortól szóljon a kinevezésem, nekem az volt a kérésem, hogy április 6. legyen a nevezetes dátum, mert a feleségemnek aznap van a születésnapja. 

– Nyilván ez egy állami szolgálat, mások a körülmények, mint a bankvilágban, de mindenképpen az eddigi pályafutásomnak a csúcsa, hogy a Kincstár elnöke lehetek – teszi hozzá Bugár Csaba.

 – Azt tudtam, hogy ha engem kértek fel erre a pozícióra, ráadásul úgy, hogy szabad kezet kaptam Varga Mihálytól, akkor valami újat kell csinálnom-létrehoznom,  és hogy itt valami hasonlót kell végrehajtani, mint a Diákhitelnél, azzal a nagy különbséggel, hogy azért ez egy óriási, 6000 főt foglalkoztató, országos hatáskörű cég, 19 megyei „lábbal”. Tehát életem eddigi legnagyobb kihívása várt rám. Életemben nem dolgoztam ennyit, mint itt - jegyzi meg viccesen, - egyszerűen azért, mert több mint 200 féle tevékenységet végzünk , és annyiféle, egymástól eltérő feladatot kell teljesítenünk. Ezt a munkát jó szakemberekkel körbevéve lehet csak sikeresen végezni. Szerencsére a Kincstárban rengeteg kiváló szakember dolgozik. 

Minden munkatársával tegeződik

– Aznap, amikor átvettem a helyemet a Kincstárban, egy óra alatt lejártam az épületnek mind a négy emeletét, hogy személyesen bemutatkozzak minden kollégának, és ők is közvetlenül találkozzanak az új elnökkel.  Ez volt az első meghatározó élményem a Kincstárnál, aminek nagyon pozitív visszhangja volt…Három hét elteltével pedig a nyakamba vettem az országot: minden héten egy napra útra keltem és közel két és fél hónap alatt végiglátogattam a 19 megyei igazgatóságunkat: egyrészt, hogy személyes benyomásokat szerezzek a vidéken dolgozókról és elbeszélgessek a kollégákkal, másrészt, hogy beszámoljak nekik az előttünk álló legfontosabb feladatokról, illetve, hogy közvetítsem az általam képviselt szemléletmódot. Egy vezetőnek az a legfontosabb, hogy nagyon jó csapata legyen, és hogy a kollégáival egyébként is jól érezze magát. Én elmondhatom, hogy jó pár régi, jól bevált kollégám itt tevékenykedik, többen közülük eljöttek máshonnan, hogy újra velem dolgozzanak, és ez számomra rendkívül sokat jelent.

Az eddigi legnagyobb „kincstári” érdeme

Az elmúlt egy év legfontosabb szakmai eredményéről ugyancsak jó szívvel számol be a Kincstár elnöke. 

– Ideérkezésemkor már célegyenesben volt az új számlavezető rendszer fejlesztése és az volt az elsődleges célom, hogy az immár 25 éves rendszer cseréje megtörténjen és a Kincstár szolgáltatási szintet lépjen. Ehhez hitet kellett adni a kollégáknak, hogy sikerülni fog és  2022. január 1-jével elindult az új számlavezető rendszer. Számomra ez egy hatalmas kihívás volt, és ebben nem ismertem pardont, ez volt az a feladat, illetve cél, amit tűzön-vízen át végig akartam vinni, és – most gyorsan lekopogom – ezt sikerült is megvalósítanom. Az itteni munkámat tekintve ezt tartom az eddigi legnagyobb érdememnek. 

Bugár Csaba a számlavezetési rendszer megújítása mellett még egy, a számára nagyon is fontos területre kitér.

– A családoknak folyósított juttatások (például a családtámogatások, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, továbbá a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása), az otthonfelújítási támogatás kifizetése, vagy például a Start-értékpapírszámla nyitása révén a Kincstár rengeteg családdal áll kapcsolatban – mondja az elnök. – Emellett nagyon sok család állampapírban tartja a megtakarítását, és nálunk vezeti a számláját. Hozzám igen közel áll ez a téma, hiszen magam is nagycsaládos vagyok és a szakmai sikereimhez is fontos, hogy a család ott álljon mellettem.

A szívének legkedvesebb hölgykoszorú

Amikor azt kérdezem a Kincstár első számú emberétől, hogy a családja miként viszonyul az ő temérdek munkájához, elmosolyodik.

– A feleségemmel  az elején nehezebben tudtuk összeegyeztetni az elfoglaltságainkat, főleg azért, mert amióta a Kincstárban dolgozom, később érek haza, mint azelőtt, de mostanra belerázódtunk az új helyzetbe. A lányaimmal könnyű ilyen szempontból, mert ők már nagyok. Az első házasságomból született nagylányom, aki már egy unokával is megajándékozott, régóta külön él, a másik három gyermek közül már csak egy lakik velünk, a legkisebb, aki 16 éves. A nevelt lányom szintén nem él már velünk, a középső lányom pedig, aki egyetemista, a közelben lakik. Úgyhogy a gyerekek könnyen alkalmazkodtak ehhez a változáshoz. Öt-hat évvel ezelőtt több nehézséget okozott volna egy ilyen váltás.  

Vajon valamelyik gyermeke követte, illetve követi-e Bugár Csabát a pénzügyi pályán?

– Szerettem volna, ha valamelyikük a nyomdokaimba lép, de a két nagyobbik más utat választott – magyarázza az édesapa. – A nagylányom marketinggel és kommunikációval foglalkozik, a középső pedig jogásznak készül, ő a feleségem vonalát viszi tovább. A legkisebb, ahogy most látom, talán folytatni fogja ezt a pályát és közgazdász lesz. Nagyon jó érzéke van a matematikához, úgyhogy bízom benne, hogy engem is túl fog szárnyalni. 

És hogy milyen együtt élni ennyi nővel?

– Szerintem nagyon könnyű – vágja rá a nagycsaládos apuka. 

– Ráadásul még a kutyám is lány. Hét éve van kutyánk, amióta családi házban élünk, és nálam ez nagy szó, mert korábban féltem a kutyáktól. Alapvetően remekül kijövök a lányokkal, de van egy nagyon jó, és rendkívül összetartó, igazán kipróbált baráti társaságom is, köztük több, közel 50 éves barátsággal. Úgyhogy nincs okom panaszra, mert könnyű dolgom van a hölgykoszorúval, ha pedig időnként mégis besokallnék egy kicsit, akkor elmegyek sörözni a barátokkal.

„Az angol zenekarokat Angliában kell megnézni”

A Magyar Államkincstár első számú embere bevallottan nagy zenerajongó.

– Az életem elválaszthatatlan része a progresszív rockzene – újságolja ragyogó arccal. – Ez a szenvedély is a bátyámnak köszönhető, aki már 11-12 éves koromban megismertetett ezzel a zenével. Emerson, Lake & Palmer, Yes, King Crimson – én már akkor nagyon megszerettem ezeket a zenekarokat. Van egy 1500 darabos CD-gyűjteményem, és én vagyok az, aki csak akkor vásárolok meg egy autót, ha van benne CD-lejátszó. Nekem borzasztó fontos, hogy szóljon a zene a kocsiban. 

– Tavaly novemberben egy mindenki számára felejthetetlen gálaesttel ünnepeltük a Kincsár 25 éves jubileumát, és igencsak formabontó módon azon az estén rockzenét játszottak, 6 színész közreműködésével. Akkor és ott mindenki meg is jegyezte, hogy ilyet még nem láttak. Az az este nagyon jól sikerült, én pedig ezzel is szerettem volna azt megmutatni, hogy ez a Kincstár már nem az a Kincstár…

–  A rock mellett sok más zenét is szeretek, blues-t és progresszív metált is szívesen hallgatok. Koncertekre is járok, többnyire a barátaimmal, itthon és külföldön egyaránt. A londoni bulikat főleg azért szeretem, mert az angol együtteseket Angliában kell megnézni, ott egészen más a közönség, és más a hangulat. 

Baráti rangadók a javából!

– Gyerekkoromban nagy Vasas-szurkoló voltam. Magam is futballista  akartam lenni, mondja Bugár Csaba - 15 éves koromig fociztam, aztán abbahagytam, de a sportág szeretete megmaradt. Olyannyira, hogy az elmúlt 30 évben mindig fociztam. Nemrég szomorúan olvastam, hogy meghalt Raduly Jóska bácsi, a Vasas egykori legendás labdarúgója, aki nekem edzőm volt. 

Amikor 3 évvel ezelőtt a Vasas-pálya avatásán összetalálkoztunk, számomra óriási élményt jelentett, hogy Józsi bácsi egyből megismert, pedig nem látott engem 50 éve. Még közös fotó is készült rólunk. 

A Magyar Államkincstár elnöke jelenleg is lelkesen rúgja bőrt, hétfőnként, kispályán, és nem másokkal, mint a változó összetételű, öregedő baráti társaságával, ahogy ő fogalmaz.  

–  Két, nagyjából azonos tudású csapatot tudunk kiállítani: én vezetem a mérkőzések eredményeit, és azt is pontosan feljegyzem, hogy én hány gólt rúgtam. Hogy miért szeretem? Például azért, mert a fociban teljesen mindegy, hogy ki kicsoda, ott csak az számít, hogy ki mit tud. Meg azért is, mert jó a közeg, és mert fontos számomra ez a két csapat! Ráadásul a rendszeres futballozással a mindennapi stresszt is levezethetem. 

– Mellette rendszeresen teniszezem, azt is szeretem. 8 évig a hatszoros magyar bajnok Csurgó Virág volt az edzőm, de amióta a Kincstárnál dolgozom, nem tudjuk összehangolni az időnket, úgyhogy Virág most a feleségemet tanítja, én pedig az egyik legjobb barátommal játszom hetente egyszer egy órát. Így a hétfői focizás mellett keddenként teniszezéssel töltekezem.