Timi számára az adventi időszak mindig az év legsűrűbb és legmozgalmasabb periódusa, amire már augusztusban elkezdenek készülni. Az alapítványuknak idén decemberben országszerte 6009 gyereknek sikerült mikuláscsomagot szétosztaniuk, ennyi rászoruló gyermeket örvendeztettek meg magánszemélyek, cégek, szervezetek támogatásával.  Emellett több mint 1100 gyermekotthonban és mélyszegénységben élő gyermek karácsonyi kívánságát igyekeznek teljesíteni, ezzel is szeretnék szebbé tenni a nehéz körülmények között élő kicsik és nagyobbak ünnepét.

„Tudom, mit jelent nélkülözni”

A Családbarát Magyarország Központ által alapított Önként Jöttem díj egyik idei jelöltje, a TündérPakk Alapítvány rászoruló és mélyszegénységben élő családokat, gyermekeket támogat országszerte. A szervezet egyik alapítója, Timi pedig a harmadik gyermekeként tekint a már 7 éve működő TündérPakkra.

Pataki-Szomolányi Tímea az adományok között

– Én magam is szegény családból jövök, úgyhogy pontosan tudom, mit jelent nélkülözni, és örülni bármiféle segítségnek, adománynak – idézi fel a nehéz kezdeteket. – Emellett mindig erősen munkált bennem a segíteni vágyás. Csonka családban nevelkedtem a két lánytestvéremmel. Anyu várandós volt a húgommal, amikor az apánk otthagyott bennünket. Sokat nélkülöztem kisgyerekként is, mert anyám keveset keresett, gyerektartást pedig nem kapott. Mígnem 32 évesen összejött egy nála sokkal, de sokkal fiatalabb fiúval, aki alig pár évvel volt idősebb nálam. Nem tudtam elfogadni ezt a helyzetet, és ez nyilván közrejátszott abban, hogy 15 éves koromban anyám elzavart otthonról: lecserélte a zárat és kirakott a lakásból. Eleinte a barátnőknél húztam meg magam, majd miután elkezdtem dolgozni, már albérletben laktam. A MOKÉP volt az első munkahelyem, épp nemrég került a kezembe az első munkakönyvem.

Hullámhegyek és hullámvölgyek

Timi az évek során több helyen megfordult, nem válogatott az adódó munkalehetőségek között. Volt, hogy takarított, de éveken át ruházati nagykereskedésben is dolgozott. A munka mellett pedig estin elvégezte a gimnáziumot. Az első pozitív fordulat 2000-ben állt be az életébe, amikor elhatározta, hogy külföldön próbál szerencsét, és elszegődött egy francia luxushajóra.

–  Ahol egyébként rengeteg magyar dolgozott – meséli. – Kabintakarítónak mentem ki, majd, amikor már elég jól beszéltem a nyelvet, áthelyeztek a bárba. Merthogy közben szorgalmasan tanultam franciául. Igaz, hallás után, plusz vettem magamnak nyelvkönyveket, és némi segítséggel a ragozást is elsajátítottam. Írni máig nem tudok, de beszélni igen. Amikor idén az 50. születésnapom alkalmából a családommal elutaztunk Párizsba, roppant büszke voltam magamra, hogy kamatoztatni tudtam a franciatudásomat (mosolyog). Visszatérve a hajóra: kimondottan szerettem a bárban dolgozni, kapcsolatot teremteni az emberekkel, ráadásul ott sokkal jobb volt a fizetés. Abban az időben nagyon jól kerestem, amiből sokat félre tudtam tenni. A hajón ismerkedtem meg a nagyobbik lányom édesapjával, akivel később összeházasodtunk. Amikor várandós lettem Csengével, hazajöttem. 2006-ban megszületett az első gyermekem, de az apukájának más elképzelései voltak a családalapításról, mint nekem, és máshogy tervezte a jövőjét, úgyhogy elváltunk. Hamar egyedül maradtam a kicsi lányommal, úgyhogy pontosan tudom, mit jelent egyedülálló anyaként küzdeni a megélhetésért. Csenge 20 hónapos volt, amikor Zuglóba költöztem vele, egy másfél szobás bérlakásba, és nem sokkal ezelőttig itt laktunk a kerületben.

Timi azt is hozzáteszi, a második férjével és a két lányával nemrég költöztek el a 14. kerületből, és most már Fóton laknak.

– Gyurival az akkori munkahelyemen ismerkedtem meg, ahol irodai asszisztensként, majd takarítónőként is dolgoztam – meséli. – Ő építési vállalkozóként ugyanazon a telephelyen bérelt lakatosműhelyt. 2009-ben jöttünk össze, de csak 4 évvel később vállaltuk fel nyilvánosan a kapcsolatunkat, ő ugyanis akkor még házasságban élt, két felnőtt gyermek apukájaként. Aztán ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, egyre jobban kötődtünk egymáshoz. Korábban a legkevésbé sem voltam szerencsés a párkapcsolataimban, Gyuriban viszont olyan partnerre-társra találtam, aki nem használt ki, nem beszélt durván velem, ugyanakkor gondoskodó volt, akire támaszkodhattam, és aki mellett igazán nőnek érezhettem magam. Végül 2013 szeptemberében kilépett a házasságából, és hozzánk költözött. 2014 nyarán pedig megszületett a kislányunk, Katica. Igazából az ő világrajövetelének köszönhetem, hogy két évvel később, 2016. júniusában létrejött a TündérPakk Alapítvány.

Hiányzott a szülői minta

Timi arról is őszintén beszél, hogy a megfelelő szülői minta hiánya miatt a gyermekei nevelésénél sokszor érezte bizonytalannak magát.

– Elvált szülők gyerekeként, valamint úgy, hogy 15 éves koromtól kezdve egyedül kellett boldogulnom, édesanyaként is tele voltam bizonytalansággal, kételyekkel, dilemmákkal – mondja. – Sokszor nem tudtam, mit csináljak, hogyan bánjak a gyerekeimmel egy adott helyzetben, mert sem szülői minta, sem jó példa nem volt előttem, és ez a hiány végigkísérte az életemet. Édesanyaként ezért is rendkívül fontos számomra, hogy a gyerekeim összetartó, teljes családban nevelkedjenek. Annak idején, gyerekkoromban mi sosem vacsoráztunk együtt, nem tartottunk családi összejöveteleket, nem volt karácsonyfánk, szülinapi tortánk sem, és soha nem jártunk nyaralni. Talán ezért is alakult úgy, hogy én kifejezetten nagy hangsúlyt fektetek a születésnapokra, a családi ünnepekre, és nálunk a karácsonyi készülődésből is mindenki egyformán kiveszi a részét. Azt szeretném, ha a gyerekeimnek megadatnának mindazok a közös élmények, amelyek az én életemből teljes mértékben kimaradtak.

Boldog és büszke családanya

– Gyurival közel 15 éve vagyunk együtt, és időközben összeházasodtunk. Nemrég vettük meg az első közös lakásunkat, pontosabban házunkat Fóton. A férjemmel nagyon egy húron pendülünk, abszolút egy irányba gondolkodunk. Talán nem hiszed el, de mi még soha nem veszekedtünk. Mindenben számíthatok rá, ami nekem, aki egész életemben magamra voltam utalva, elmondhatatlanul jó, megnyugtató és biztonságot adó érzés. Gyuri mindig is nagyon jó nevelőapja volt a nagylányomnak. Csenge ma már 17 éves, cukrásznak tanul, mellette versenyszerűen vízilabdázik, és olimpiára készül. A BVSC utánpótlás csapatának a kapusa. Heti 8 edzése van, ebből 2 reggeli tréning, amikor 6 órakor a medencében kezdi a napot. Hétvégenként pedig rendszerint meccsre jár, úgyhogy abszolút hozzá igazíjuk a szabadidőnket, a családi programjainkat és a nyaralásainkat. A kisebbik lányom, Katica most negyedikes, angolul tanul és kiváló a nyelvérzéke. Nagyon okos kislány, úgyhogy hamarosan egy közeli 8 osztályos gimnáziumba fog felvételizni. Már most örömteli büszkeséggel tervezgeti, hogy jövőre már kisgimnazista lesz.

„Igyekszem jó példával járni a lányaim előtt”

Timi abszolút egyetért azzal az állítással, hogy minden sikeres nő mögött egy támogató férj áll. Annál is inkább, mert elmondása szerint a férje mindig mellette, illetve mögötte áll, és első perctől kezdve támogatja a TündérPakkos munkában.  

– A lányaim pedig ebbe nőttek, illetve nőnek bele, és igyekszem jó példával járni előttük – magyarázza mosolyogva. – Csenge kiskamasz korától kezdve az egyik leglelkesebb segítségem. 11 évesen már ott volt a gyűjtéseken, szívesen vett részt az adományok szortírozásában, kiosztásában, átadásában, jött velem ruhaosztásra Borsodba, ami által a segítőkészsége, az empátiája és a szociális érzékenysége is sokat fejlődött. A húga, Katica is ebben a szellemben nevelkedik, és bízom benne, hogy a jó példa ragadós (mosolyog). Nekem nagyon nehéz volt gyerekként megélnem, hogy nem számíthatok a szüleimre semmiben. Sokáig egyedül voltam a nagyvilágban, nem volt, aki mellettem álljon, támogasson, sem anyagilag, sem lelkileg. Tényleg csak magamra számíthattam: a kitartásomra, az erőmre, a hitemre és az elszántságomra. Mindent a magam erejéből értem el, és erre különösen büszke vagyok.