– A gyermek életében a szülőkhöz való kötődése után a második legfontosabb érzelmi kötelék a nagyszülőkkel való kapcsolata. Több ez irányú kutatás szerint is azok a gyermekek fejlődnek egészségesen, akik gyerekkorukban mind a szülők, mind a nagyszülők részéről megtapasztalják azt a meleg, szeretetteljes és bensőséges kapcsolatot, amely mindkét fél számára örömteli – részletezte a pszichológus.

A legjobb típus az illeszkedő nagyszülő

Egy gyermek születése mindenképpen életciklus-váltást jelent a családban: ilyenkor új szerepek alakulnak ki, amikhez minden érintettnek alkalmazkodnia kell.

“A jó kapcsolat legfontosabb záloga a sok közös játék, az őszinte érdeklődés és a nyitottság, amivel az unokához viszonyulunk.”

– Az unoka szempontjából rendkívül fontos, hogy a nagyszülők és a szülők között létrejöjjön egyfajta együttműködés a nevelési elveket, mintákat és az ún. családi szabályrendszert illetően. Ennek hiánya ugyanis feszültséget szülhet a felnőttek között, ami akadályozhatja a felhőtlen nagyszülő-unoka viszonyt – magyarázza a szakember. – A nagyszülői szerepre, feladatra készülni kell, hiszen az unoka születése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza a jó nagyszülő-unoka kapcsolatot. A nagyszülőnek „meg kell dolgoznia” a gyermek kötődéséért, mert a ragaszkodás nem automatikusan alakul ki. A vágyott kapcsolat legfontosabb záloga a sok közös játék, az őszinte érdeklődés és a nyitottság, amivel az unokához viszonyulunk.

– A szakirodalom szerint is a legjobb nagyszülői típus az ún. illeszkedő nagyszülő, aki alkalmazkodik a felnövekvő gyerek igényeihez. Nem feltétlenül vesz részt a mindennapi teendőkben, mégis fontos szerepet tölt be a gyermek életében az együtt töltött minőségi idő révén. A kutatásokból az derül ki, hogy az illeszkedő nagyszülők unokái kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, erősebb önértékeléssel bírnak, több önbizalommal rendelkeznek és könnyebben megküzdenek a kihívást jelentő helyzetekkel.

A gyerek cinkostársa

A nagyszülő sokszor a gyerek cinkostársa, akiben az unoka megbízható szövetségesre lel, például egy-egy konfliktushelyzetben.

“A gyermek úgy nevelkedjen a családban, hogy tudja: számára a nagyszülő bármikor elérhető. A nagyszülői szeretet egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat.”

– A jó nagyszülő-unoka kapcsolatba az is beletartozik, hogy a nagyszülő meghallgatja a gyermek érveit, panaszát, és ha úgy ítéli meg, hogy valóban helyt lehet adni az unoka kérésének vagy éppen méltatlankodásának, felháborodásának, akkor valóban mellé áll, az ő pártját fogja – mondja a pszichológus. – Adott esetben a nagyszülő villámhárítóként csillapíthatja a konfliktusokat a szülő és a gyermek között. Nagyon fontos, hogy az unoka érezze, hogy bármikor bizalommal fordulhat a nagyszülőhöz, akkor is, ha nem találkoznak rendszeresen, hiszen előfordulhat, hogy nagyobb távolságra laknak egymástól. A lényeg, hogy a gyermek úgy szocializálódjon, úgy nevelkedjen a családban, hogy tudja: számára a nagyszülő bármikor elérhető. A nagyszülői szeretet egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat.

A legnagyobb ajándék, amit adhatunk: a figyelem

A nagyszülők és az unokák közötti szoros érzelmi kapcsolat nagyban befolyásolja a gyermekek pszichológiai és szociális fejlődését, valamint növeli a biztonságérzetüket. Ezért is rendkívül fontos mind a gyerekeknek, mind a nagyszülőknek, hogy minél több minőségi időt töltsenek együtt.

– Az unoka abból is érzi, hogy szereti őt a nagyszülő, hogy elegendő értékes időt tölt vele. Ilyenkor figyel rá, meghallgatja, érti és átérzi azt, amit ő mond vagy mesél, esetleg panaszkodik – teszi hozzá a szakember. – Az értő figyelem rengeteget jelent, csakúgy, mint a minőségi együttlét, színes, érdekes közös programok, például kirándulás, társasjátékozás, beszélgetés formájában. Vagy például, ha a nagyszülő olyan helyre viszi az unokáját, ahová a gyermek a szüleivel ritkán vagy egyáltalán nem jut el. És itt most egyáltalán nem drága programokra gondolok. Igazából az élmény és az együttlét a fontos. De az is minőségi időnek számít, ha a nagyszülők bevonják a gyereket olyan tevékenységekbe, amelyekre a szülőnek nincs ideje. Lehet ráérősen sütit sütni, ami a nagymamával megy a legélvezetesebben, vagy kertészkedni, barkácsolni, amit a nagypapától lehet a legjobban megtanulni.

– A nagyszülőnek nagy szerep jut a családi szokások, hagyományok átadásában is. Ő az, aki megosztja a régi időkről szóló szomorú vagy éppen humoros történeteit az unokákkal, átörökíti a jellegzetes családi kifejezéseket, szófordulatokat, és akinek a saját élettörténeteit szívesen hallgatják a gyerekek. A közös élmények erősítik a kötődést. A legfőbb cél, hogy ezek az együttlétek pozitívak és felszabadultak legyenek, hogy a nagyszülők és az unokák jól érezzék magukat egymás társaságában.

Nyissunk a kamasz felé!

Bajor Anita pszihológus

A pszichológus szerint az ideális nagyszülő-unoka kapcsolat egyik alapszabálya, hogy a gyermek életkorának megfelelően változzon a nagyszülő: az unoka növekedésével alkalmazkodjon annak átalakuló igényeihez, és adott esetben tudjon a háttérbe húzódni.

– A kötődés az unoka kamaszkorba érkezésével lazulhat – jegyzi meg a pszichológus. – Ilyenkor a feltétel nélkül szerető nagyszülő számára az a leginkább célravezető, ha nyit a tinédzser felé, és hajlandó megismerni kamasz unokájának az életét, az értékrendjét. Ha nem utasítja el az ízlésvilágát, vagyis, ha nyitottan áll a tinihez. Az illeszkedő nagyszülő egy nagyobb gyereknél is megtalálja a módját szeretete kifejezésének, és a tartalmas kapcsolattartásnak. Ilyen hozzáállással nagy valószínűséggel számíthat arra – különösen akkor, ha már a gyermek kiskorában kialakult köztük egy szoros, szeretetteli kapcsolat –, hogy az unoka túljutva a kamaszkoron visszatalál a nagyszülőkhöz, és újra nagyon erős kötődéssel fog feléjük fordulni. Például, saját magától fogja meglátogatni őket, nagy örömmel fog segíteni nekik, kikéri a véleményüket és elismeri a bölcsességüket.

Éljünk aktívan!

A kiegyensúlyozott unoka-nagyszülő viszony nem csak a gyerekek életére van pozitív hatással. Az idősebb generáció egészségének is jót tesz, ha dolguk, feladatuk van az unokáik körül, és részt vesznek az életükben.

– Számos kutatás alátámasztotta, hogy ha a nagyszülőnek kiegyensúlyozott, szoros kapcsolata van az unokával, az pozitívan hat a fizikai és szellemi állapotára egyaránt – mondja Bajor Anita. – A felmérésekből kiderül, hogy azok a nagyszülők, akik sok időt töltenek az unokákkal, rendszeresen foglalkoznak velük, tehát hasznosnak érzik magukat, jobb egészségnek örvendenek, mint azok, akik nem veszik ki részüket az unokázásból. A gyerekekkel szervezett közös programok fizikailag és szellemileg is fitten tartják a nagyszülőt, a fiatal generáció gondolkodásmódja, újszerű meglátásai, a világhoz való viszonyulása frissítően, inspirálóan hat az idősebbekre.

A nagyszülőnek is megvan a saját élete

– Ugyanakkor nagyon fontos, hogy megtartsuk az egyensúlyt, hiszen a nagyszülőnek is lehet saját élete. A szélsőség ártalmas az idősebbekre nézve: ha egyáltalán nincs kapcsolatuk az unokájukkal, az mindenképpen negatívan hat az egészségükre, aktivitásukra, ugyanakkor koruknál fogva a teljeskörű, állandó gyermekfelügyelet sincs rájuk jótékony hatással. A legtöbben szívesen segítenek az unokák körül, de fontos, hogy ez előre egyeztetve, a saját életükhöz, egészségi állapotukhoz igazítva történjen, odafigyelve a teherbírására, fizikai és érzelmi kapacitására.

A pszichológus úgy véli, ha a nagyszülőnek egynél több unokája van, nagyon fontos, hogy semmiképpen ne tegyen különbséget a gyerekek között. Sőt, fokozottan figyeljen oda arra, hogy egyikkel se kivételezzen.

– Ilyen esetekben az unokákkal való kapcsolattartásnál jó, ha a nagyszülőnek mindegyik unokával van „saját bejáratú” kapcsolata és vannak külön élményei – vélekedik a szakember. – Emellett legyenek olyan alkalmak is, amikor egyszerre találkozik mindegyik unokával, mert ezek az események, a nagyszülőkkel megélt közös élmények mély nyomot hagynak, és életre szóló emlékként maradnak meg a gyermekekben.