Miért félünk az autóvezetéstől?

Mi okozhatja a vezetéstől való félelmet?

– Számtalan oka lehet annak, ha valaki fél az autóvezetéstől. Az egyik legegyértelműbb, ha baleset elszenvedői vagy szemtanúi voltunk, de valójában még csak az sem kell, hogy lássuk a balesetet. Kisgyermekkorban egy elhallgatott karambol, amelyben egy családtag vagy egy ismerős vesztette életét, szintén nyomot hagyhat a tudatalattinkban, és felnőttkorban ilyen formán törhet a felszínre. Ennek mértéke egészen széles skálán mozoghat az enyhe félelemtől, ódzkodástól a fóbiás szorongásig. Van, aki már az anyósülésen is szorong, és van, aki csak attól fél, ha neki kell a volán mögé ülnie.

Milyen tünetei lehetnek ennek?

– A hárítás mellett olyan pánikra jellemző fizikai tünetei is lehetnek, mint az erős verejtékezés, a tenyér izzadása, a felgyorsult szívverés, remegés, szédülés, légszomj vagy akár a mellkasi fájdalom.

Olyan is előfordulhat, hogy valaki más félelme ragad át ránk?

– Természetesen. Gyakori a szülőről a gyermekre átszálló félelem. Ilyenkor a szülő lehet, hogy nem is kommunikálja a gyermeke felé a szorongását, de a vele rendszeresen utazó csemetéje ettől még érzi, és később, annak ellenére, hogy a kiskori élményre nem emlékszik, ő is szorongani fog. Mindig oka van a félelemnek, az azonban előfordulhat, hogy nem tudja felidézni valaki, hogy mi lehet a gyökere ennek.

Ilyenkor kérhet segítséget például pszichológustól...

– Így van, hiszen az első lépés, hogy feltárjuk, mi okozza a szorongást. Ez nagyon fontos, különben orvosolni sem tudjuk.

Hogyan történik a feltárás?

– Minden pszichológus más módszerekkel dolgozik, de alapesetben egy feltáró interjút készítünk. Gyakran használt technika a hipnózis is, amellyel a tudattalan tartalmak is nagy sikerrel feltárhatók. Ha szakemberhez fordulunk, először érdemes tájékozódni arról, hogy milyen módszerekkel dolgozik, jártas-e az autóvezetési fóbiák területén.

Mi van akkor, ha valaki nem kimondottan fél, mégis régóta halogatja a jogosítvány megszerzését?

– A halogatásnak is van pszichés háttere. Leggyakrabban e mögött is valamilyen félelem áll, például a kudarctól való félelem, mely többnyire önbizalomhiányból ered.

Szerencsére az anyagiak a húsz év alatti fiatalok vagy kismamák estében már nem is kell, hogy a halogatás okai legyenek, hiszen a KRESZ tanfolyam díját állja az állam. Persze, ettől még ott van például az a társadalmi sztereotípia is, miszerint a nők nem tudnak vezetni. Ha valaki lassan, ügyetlenül vezet, lassan parkol, máris jön a beszólás, hogy “na, ez is csak egy nő lehet.”

– Igen, sajnos az elmondható, hogy a nőknél gyakoribbak az autóvezetéssel kapcsolatos szorongások. Az “én ezt úgysem tudom”, “mindenki rajtam fog röhögni” prekoncepciók, amik aztán, ha elég erősek, akár önbeteljesítő jóslatként is működhetnek. Arról nem is beszélve, hogy az oktatókkal kapcsolatban is elhíresült, akik többnyire férfiak, hogy szigorúak, türelmetlenek, megbuktatnak – ami nem segíti a félelmek elengedését. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy nyilvánvalóan több férfi küzd hasonló félelmekkel kezdetben, ezt azonban szintén a társadalmi nyomás miatt inkább titokban tartják.

Hogyan történik a szorongó páciens “kigyógyítása” a félelmeiből?

– Erre is többféle módszer létezik, én személy szerint a vizualizációs/imaginációs technikát alkalmazom. Ilyenkor a páciens elképzeli magát a számára szorongást keltő szituációban, tehát jelen esetben az autóban, vezetés közben. Ha attól fél, hogy balesetet okoz, akkor ezt a vészhelyzetet is vizualizáljuk, majd azt is, hogy sikeresen megoldva a helyzetet, épségben távozik mindenki. A módszer relaxációs technikákkal is ötvözött, ami nagyon fontos része az oldásnak.

Olyan is van, hogy éles helyzetet teremt a pszichológus, tehát szó szerint autóba ülnek és ott barátkoznak a félelmet keltő szituációval?

– Igen, ezt elárasztásos technikának hívják. Ez is egy módszer, habár jóval félelmetesebb a kliens számára. Vannak erre specializálódott szakemberek, akik autós szimulátor segítségével “szoktatják” a pácienst a számára félelmet keltő helyzethez.

És ez mindenkinél működni szokott?

– Teljesen egyéni, hogy kinél mi működik. Én inkább a fokozatos közelítés, a szelídebb módszerek híve vagyok. Nagyon lényeges, hogy mindig a kliens diktál, ő mutatja az utat a pszichológus számára. Nincs két egyforma eset, ezért a “gyógyítás” is teljesen személyre szabott. Ha az illető, aki a segítségemet kéri, tényleg szeretné leküzdeni a szorongását, akkor előbb-utóbb sikerülni fog.

(fotó: Shutterstock)