Miért buknak a nők a rosszfiúkra?

Ők azok a férfiak, akik számára nincsenek határok, és akik csak a saját szabályaik szerint élnek. Tudjuk, hogy valójában soha nem fogják komolyan venni a nőket, és azt is, hogy egy ilyen kapcsolat ritkán hosszú életű. Sok nő mégsem tud ellenállni nekik, aminek vélhetően az is az oka, hogy a rosszfiúk egy sor olyan tulajdonsággal bírnak, amit a nők vonzónak tartanak. Mert az alfahímek hihetetlenül nagy önbizalommal rendelkeznek, magabiztosak, határozottak, függetlenek, vakmerőek és vagányak…

Kik a rosszfiúk?

Mindenekelőtt azt kérdezem a szakembertől: vajon a szóban forgó férfiak mivel érdemlik ki ezt a jelzőt maguknak?

– Borzasztóan nehéz egzakt módon fogalmazni ebben a kérdéskörben, mert ez nem egy túlságosan körülkutatott téma: inkább megérzésekre, tendenciákra, meg egyéni megfigyelésekre lehet hagyatkozni – kezdi Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, házassági tanácsadó. – Az én olvasatomban a rosszfiú az, aki nem akar elköteleződni, aki elsősorban a saját hasznát, keresi egy kapcsolatban, és nem magát a kapcsolatot akarja építeni, akinek alaptermészete a flörtölés, és nyitva hagyja a csatornákat több irányba is. Tehát ha van mellette egy partner, ő akkor sem kizárólagosan tekint egy személyre, hanem közben azért észrevesz másokat is. Rosszfiú az, aki valamilyen formában az úgynevezett hiperszexualizált életérzést sugározza magából, hangsúlyozva, hogy számára ez rendkívül fontos. Emellett azt a képet is sugározza, hogy ő ebben nagyon tapasztalt és nagyon ügyes, és ezzel esetleg vonzóvá is válhat egy nő számára. Tipikusan alfa-férfi, alfahím – teszi hozzá a szakember.

– Ugyanakkor, és ez egy nagyon ellentmondásos pont, amit most mondani fogok, de amellett, hogy a rosszfiú flörtöl mindenkivel, meg szélhámos, azért biztonságot is sugároz. Ez egy trükkös dolog, mert ezzel nagyon könnyen el tud csábítani olyan nőket, akik a biztonságérzetet keresik, mert esetleg az apjuktól nem kapták meg. Ezek a hölgyek csak azt látják, hogy számukra itt van egy férfifigura, aki végre tudja, hogyan kell bánni, akár hercegnőként is egy nővel. Az ilyen típusú férfi egyfajta hamis biztonságérzetet tud kelteni, amivel megtéveszti a kvázi áldozatait.

Nehezen gyógyuló apasebek

A téma kapcsán az is sokakat foglalkoztathat, hogy mi motiválja a nőket abban, hogy belemenjenek egy ilyen kapcsolatba, illetve, hogy az életkoruk vagy inkább a személyiségük befolyásolja azt, hogy engednek-e a rosszfiúk csábításának.

– Vegyük az első „csábítható” életszakaszt, a fiatal felnőtt kort: ezen belül is talán az a fiatal nő hódítható meg könnyen, akinek az édesapjával valamiféle elrendezetlensége van – mondja Mihalec Gábor. – Szokták ezt apakomplexusnak is hívni, de inkább az apaseb a szebb kifejezés erre, mert nem elsősorban komplexusról van szó, hanem egy hiányról, egy sebről. Az apának ugyanis az lenne a feladata, hogy a lányával elhitesse: ő a legcsodálatosabb, legszebb, legokosabb ember a világon, és mennyire szerencsés lesz egyszer majd az a férfi, akinek ő igent mond. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok apa ebben kudarcot vall manapság. Ezért a lányoknak egy jelentős hányada úgy nő fel, hogy van a szívében egy űr, amit a számára legfontosabb elsődleges férfi sosem töltött be. Ezért minden későbbi alkalommal, amikor egy férfi ennek az ígéretnek a betöltésével kecsegtet, a nő hajlamos ezért cserébe akár szexszel fizetni, és ezek a nők nagyon könnyen áldozatául eshetnek egy ilyen rosszfiúnak.

Fókuszban a hiperszexualizált nő

– Van egy másik szempont is, ami miatt sok nő a rosszfiúk karjaiban köt ki – teszi hozzá a párterapeuta. – Azt látom, hogy az elmúlt két évtizedben nagy változás történt a nőiesség megélésében. Mire gondolok? Húsz évvel ezelőtt egy nőnek illett kéretnie magát, valahol a társadalomban az elvárt mintázat az volt, hogy a férfi szexuális, de a nő tartózkodó. Ha a nő nem szemérmes és visszafogott, akkor ő már egy rosszlány. Mára ez a fal teljesen átszakadt, a mai fiatal nő már szexuális, annak is akar látszani, és meg akarja mutatni a szexualitását. Nagyon érdekes, hogy ha például a jelenlegi aktuális zeneipari termékeket vesszük, vagy ha megnézünk bármelyik videómegosztón öt aktuális zeneszámot, videóklipet egymás után, akkor a hiperszexualizált nő abszolút kulcsszerepet kap ezekben. A „mindent megmutatni, fel- és kihívó mozdulatokat tenni”- szemlélet ma már a tinédzser lányok gondolkodásában és viselkedésében is megjelenik. Tehát van egy váltás a nőiesség megélésében is, ami mondjuk úgy, megkönnyíti az alfahímek helyzetét, mert egy hiperszexualizált nő nyilván egy olyan férfit keres magának, akitől azt reméli, hogy a vágyait be tudja tölteni, és ezt egy rosszfiúban találja meg.

A „rosszfiúság” életmóddá válik

Érdemes-e egy nőnek azzal áltatnia magát, hogy minden rosszfiú „mélyén” ott rejtőzik a jófiú, akit majd ügyesen előcsalogat belőle? Vagyis megváltoztathatóak-e, megjavíthatóak-e az ilyen típusú férfiak, vagy ez egy teljesen reménytelen próbálkozás?

– Nagyon ódzkodom a „reménytelen” szótól, mert nekem hivatali kötelességem hinni az ember változhatóságában – mondja mosolyogva Mihalec Gábor. – Nem dolgozhatnék terapeutaként, ha nem hinnék abban, hogy az emberek változnak, de azért az élet realitása azt diktálja, hogy ha valaki sokáig űzi a „rosszfiúságot”, akkor az az életmódjává válik, egy olyan megrögzött cselekménysorozattá, amiből iszonyúan nehéz kilépni. Erősen össze kell törni ahhoz, hogy valaki változtatni akarjon, és nagyon drasztikus módon kell szembesülnie ennek az életmódnak az árnyoldalaival ahhoz, hogy valakiben egyáltalán felmerüljön a szándék, hogy változtatni akar. Van rá példa, hogy a rosszfiú mintaférjjé változik, de azért nőként én nem kötnék fogadást erre, és nem alapoznám az életemet egy ilyen emberre.

Ki lehet kerülni a hálóból?

Az a nő, aki már többször megégette magát egy ilyen párkapcsolatban, a tapasztalatok szerint mikor tanul a kudarcra ítélt románcokból?

– Általában a csalódások elvezetnek egy önismereti útig – mondja a szakember. – Ha valaki erre egy kicsit is fogékony, akkor elkezd gondolkodni, hogy „vajon mi a csodáért lépek én bele újra és újra ugyanabba a csapdába, vagy csúszok el ugyanazon a banánhéjon?”. És általában aki eljut arra a szintre, hogy ezt felismeri, és belátja, hogy valami nem kerek ebben a történetben, mert „valahogy mégis mindig én vagyok az, akit kihasználnak, megaláznak, a partvonalra állítanak”, akkor előbb-utóbb összeáll a kép, hogy lehet, hordoz valamit a gyerekkorából, ami feldolgozást igényel. Ez esetben van esély arra, hogy az illető kikerüljön a rosszfiúk hálójából.

Újra összegabalyodhatnak a szálak

“A rosszfiú hamis biztonságérzetet tud kelteni, amivel nagyon könnyen el tud csábítani olyan nőket, akik a biztonságérzetet keresik."

– Ugyanakkor, azoknál a nőknél is, akik aztán végül lehorgonyoznak egy jófiú mellett, eljöhet egy olyan időszak, amikor csábíthatóvá válnak – magyarázza a párterapeuta. – A munkám során nagyon sok olyan párt kísérek, akiknél úgymond „befigyelt” a harmadik. És ahol női oldalon tűnik fel a harmadik személy, ott általában ez az az életszakasz, amikor a gyerekek már önjáróvá válnak, és az a nő, aki eddig esetleg félállásban vagy home office-ban dolgozott, most teljes vállszélességgel veti bele magát újra a munkába. Ott ismét megtapasztalja, hogy az otthoni teendőkön kívül más dolgokban is jó és ügyes, és ezt nem feltétlenül a férje jelzi vissza számára, hanem a férfikollégái, ügyfelei, és ilyenkor könnyen összegabalyodhatnak a szálak. Ebben az életszakaszban egy nő nagyon sebezhető, legalábbis a tapasztalatok ezt mutatják: ilyenkor szokott felbukkanni egy harmadik, aki természetesen nem azért kerül a képbe, hogy egy esetleg új házasságnak, egy új boldog családi életnek az álmával kecsegtessen, hanem ő kifejezetten az a rosszfiú, aki kihasználja a fennálló helyzetet.

Előbb-utóbb választásra kényszerülünk

Mégis, mi az, ami segíthet kilábalni az ilyen, az esetek túlnyomó többségében kudarcra ítélt párkapcsolatból?

– Ez is egy több összetevős játék, aminek az egyik részében azt is látom: ahogy a nők szexualizálódnak, úgy a férfiak egyre inkább aszexualizálódnak – vázolja a helyzetet Mihalec Gábor. – Az is egy trend, hogy egyre több a „fejfájós” férj. Ha pedig adott egy nő, aki végre felszabadul a gyerekek „uralma” alól és kiteljesedhet a munkaerőpiacon, plusz ehhez hozzáadunk egy fejfájós férjet/társat, aki sorra elutasítja a nő kezdeményezéseit, az valószínűsíti, hogy ez az asszony kiköt egy rosszfiú karjaiban. Ráadásul mivel ott átmenetileg megkap olyan dolgokat, amikről esetleg az elmúlt években lemondott, vagy amiket elfojtott magában, ezért a „felébredés” ideje eltart egy darabig. Ahhoz, hogy a felismerés hamar bekövetkezzen, már nagyon nagy felelősségérzettel kell rendelkeznie egy ilyen viszonyba bonyolódó nőnek, illetve nagyon valóságosnak kell lennie annak, hogy mit veszíthet, ha folytatja a kapcsolatot. Ezzel együtt előbb-utóbb elérkezik az a pont, hogy az illető hölgy választásra kényszerül: „jó lesz-e az én hétköznapiasan unalmas, szürke Józsim, vagy kell nekem ez a nagyon izgalmas új helyzet?”. De mivel ez a férfi, akivel most az új helyzetbe bonyolódott, gyakorlatilag a tetteivel nyilatkozott arról, hogy ő elfogadhatónak tekinti a „benne lenni egy deklarált párkapcsolatban és ezzel egyidejűleg másik személlyel szexuális kapcsolatot létesíteni”-felállást, ez a nőben bizonytalanságot fog kelteni. Felismeri, hogy habár most ő a haszonélvezője ennek az állapotnak, mondjuk öt év múlva, ennek a férfinak a partnereként jó eséllyel a kárvallottja lesz ugyanennek a helyzetnek. Ez pedig átírhatja a képletet.

Visszaütnek az elfojtott vágyak

Akkor most egyértelműen óvakodjanak a nők a rosszfiúktól, és lehetőleg tartsák távol magukat tőlük? Mit mond a szakember?

– Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben erőteljesen kétfelé válik a nők tábora, és az, hogy ki hogyan áll ehhez a kérdéshez, erősen értékrend-függő – vélekedik a szakember. – Az én értékrendem szerint az ember alapvetően társas és elköteleződésre teremtett lény, akinek szüksége van arra a biztonságra, hogy egy másik emberrel való folyamatosan épülő, erősödő kapcsolatban kibontakoztathassa az összes képességét, és ott biztonságban érezze magát, biztonságot teremtsen az utódai számára is. Ebbe a képbe ez a jelenség nem fér bele. De tudom azt is, hogy ma nagyon sok ember másképp gondolkodik, a pillanatnak él, az erkölcsi korlátokat maga mögött hagyta, és azt mondja, inkább habzsoljuk most nagykanállal az életet. Számukra alternatíva lehet egy ilyen, sok szempontból megkérdőjelezhető párkapcsolat. Ugyanakkor azt látom, hogy akik belemennek egy ilyenbe, azok is sokszor elfojtják magukban azokat a teljesen természetes vágyakat, hogy azért mégiscsak jó lenne valakinek a kezét szorongatva megöregedni és a kandalló peremén ülve gyönyörködni majd az unokáinkban, akik ott játszanak a nappaliban a szőnyegen, és ez egy idő után előtör bennük. Még ha ők deklaráltan is egy „elköteleződés-mentes” kapcsolatra vágytak korábban, egyszercsak a hiányok elkezdenek jelentkezni, és panaszokká, elégedetlenséggé vagy krízisekké formálódnak.

– Amikor lecsupaszítjuk a kapcsolati problémákat egészen a bajok magváig, kiderül, hogy azok az emberek is, akik irtóznak, rettegnek az elköteleződéstől, és belemennek ilyen kapcsolatokba, végső soron az elköteleződés hiányától szenvednek. És az egy nagyon fájdalmas felismerés, amikor azzal szembesülök, hogy pontosan az okozza a szenvedésemet, amire a legbüszkébb voltam, hogy nekem nincs rá szükségem. Ennek a rádöbbenésnek ki tudja hányszor tanúja voltam a párterápiás munkámban.

További hasznos tanácsokat olvashat Mihalec Gábor pár- és családterapeutától korábbi cikkeinkben:

Fotó:pexels, saját