csalad.hu - Karantén-szerelem: „Együtt átvészeljük”
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Karantén-szerelem: „Együtt átvészeljük”

Szöveg: Clerget-Tasi Barbara, fotó: privát, Tor Tjeransen
2020. márc. 30. 16:00
Otthon a család

Miután a kínaiak kiszabadultak a négy fal közül, sokuk első útja a válóperes ügyvédhez vezetett. Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta Győry-Zelencsuk Tímea táncpedagógussal együtt online segít az otthon ragadt magyar pároknak, hogy a bezártsággal járó plusz feszültség ne nyomja rá bélyegét a kapcsolatukra.

„A bezártságot ne csak túléljük, hanem jól megéljük”

Amikor kiderült, hogy bezárnak az iskolák, óvodák, és mi is itthonról dolgozunk a férjemmel, az volt az első gondolatom, hogy de jó lesz, végre annyit leszünk együtt, amennyit csak szeretnénk. Remélem, néhány hét múlva sem megyünk majd egymás idegeire. Hogy ez ne történjen meg, ahhoz mindenképpen tudatosan kell figyelnünk a kapcsolatunkra. Gábor és Timi élő facebookos bejelentkezéseikkel éppen azt tűzték ki célul, hogy a bezártságot ne csak túléljük, hanem jól megéljük. Gábor már 2. hete tartja este 9-kor – Mihalec Gábor közszereplő oldalán, valamint a Zelencsuk Tímea Facebook művészprofilon is megtalálható – Pár-percek néven futó, szabadon megtekinthető párkapcsolatgazdagító óráit. Ehhez csatlakozott március 25-én Timi is, aki párkapcsolatgazdagító táncóráiból merít ihletet, hogy harmóniát hozzon a mostani különös hétköznapjainkba. Timi a férjével, Attilával mutatja meg, hogy a tánc segítségével miként kapcsolódhatnak még jobban a párok egymáshoz. Az esti élő, online találkozások során a két szakember arra tanít, milyen konkrét dolgokat tehetnek meg a kapcsolatukért a párok a közösen eltöltött esték során.

– Nem törvényszerű, hogy a karantén végére a párok besokalljanak egymástól – nyugtat meg Gábor. – Azt gondolom, hogy akik az elején örülnek az összezártságnak, azokat hosszútávon sem viseli majd meg ez a helyzet. Viszont nagyon sok pár nem ebben a kiváltságos helyzetben él: vádaskodás, intimitás kerülése, felszínesség jellemzi a mindennapjaikat. A karantén náluk előhozhat olyan mélyen gyökerező feszültségeket, melyeket korábban elfojtottak, elnyomtak, szőnyeg alá söpörtek. Ezt most nem tehetik meg, hiszen ott van az orruk előtt a probléma, nem lehet kikerülni. Végül robban a feszültség.

„Mindenkin láttam a fáradtságot”

– Sokféle pár jár hozzám: olyan, aki az esküvőjére készül, és olyan is, aki már 30 éves házas – veszi át a szót Tímea. – Ennek megfelelően vannak 30 felé közeledő, és vannak 50-es párjaim is. Akik megkeresnek, pontosan tudják, mennyire értékes a házasságuk, tudják, hogy ezért tenniük kell, és vállalják is, hogy tesznek érte. Nagyon érdekes, hogy már a múlt heti és az eheti óráim között is látom a különbséget: azt látom, hogy mindenkit megviselt az elmúlt hét. A héten már online tartottam az óráimat, de nem is ez volt a legnagyobb változás, hanem az, hogy szinte mindenkin láttam a fáradtságot, és be is számoltak arról, hogy igenis nehéz a non-stop együttélés. Mind érezzük azt, hogy mennyi taposóaknát rejt ez a helyzet. Ha nem teszünk az egyensúly megőrzéséért tudatosan, akkor nehéz lesz a kibillent egyensúlyt visszaállítani.

– Azt gondolom, többféle hatás éri karantén idején az embert – mondja a párterapeuta. – Egyrészt össze vagyunk zárva, és nagy az összevisszaság is: nem is tudunk dolgozni igazán, a családdal sem úgy foglalkozunk, ahogy szeretnénk vagy megszoktuk, lelkiismeretfurdalást érzünk emiatt. Másrészt mindannyiunkban van egyfajta alapszorongás: vagy a szüleinket, vagy a saját egészségünket féltjük. A harmadik tényező pedig az otthonon kívüli feltöltődéseink hiánya. Magyarán kevesebb erőforrással, megnövekedett szorongással kell egy embert próbáló helyzetben helyt állnunk.

Nem csak a beszűkült lehetőségekkel kell megbirkózni a négy fal között, de sokan anyagi bizonytalansággal is küzdenek. Talán ilyenkor a legnehezebb az összetartás…

– A házasságomban kétszer is előfordult már, hogy hasonló helyzetben voltunk, a férjem munkát keresett – emlékszik vissza Timi. – Komolyabb elbizonytalanodást élt meg, mint korábban bármikor. Azt gondolom, hogy az „együtt megoldjuk!”, „együtt átvészeljük!” mondatok nem csak üres frázisok. Akkor van igazi, összetartó szeretet és szövetség a házasságban, ha biztosítom arról a páromat: bármi is jön, mi mellette állunk, és együtt mindent megoldunk, átvészeljük a nehéz időszakokat is. Ez egy nagyon fontos kapaszkodó lehet.

Tímea szerint krízishelyzetekben kétféle forgatókönyv létezik: vagy szétszedi a párokat, vagy annyira megerősíti őket, mint semmi más.

– Gábor gyakran emlegeti az előadásai során, hogy a kövekből, amikben megbotlunk, lehet lépcsőfokokat építeni. Ezen logika mentén haladva azt gondolom, igenis a nehéz helyzeteket is felhasználhatjuk arra, hogy még inkább összekovácsolódjunk. Ezekben a napokban nagyon könnyű észrevenni, mik a különbözőségeink, mik a másik hibái. Ám, ha nem a negatívumokra, hanem a hasonlóságainkra, és azokra a dolgokra koncentrálunk, amik összetartanak bennünket, akkor igenis megerősödve léphetünk ki a házból a karantén végén. Kicsit olyan ez, mint ahogy a hegymászók segítik egymást a feljebb jutásban: aki fent van, bízzon a lent lévőben, aki pedig lent van, az bízzon a fentiben, hogy meg fogja tartani. Nem vagyok egyedül a nehézségben, ez az üzenet.

„A megfelelő kérdéseket tegyük fel!”

– Mindig voltak és lesznek is nehézségek a házasság során, de ha megbízunk egymásban, ha tudjuk, mik az erősségeink, vagy milyen területeken kell még fejlődnünk, ha nem akarunk túllicitálni a másikon, akkor valóban megerősödve kerülhetünk ki a krízishelyzetekből. Érdemes hideg fejjel is végiggondolni, mi az, ami jelen pillanatban nehézséget okoz: a csökkent bevétel, vagy a félelem, hogy mit teszünk 1 hónap múlva az asztalra, ha elveszítjük a bevételi forrásainkat? – teszi fel a kérdést Gábor. – Különbséget kell tenni a reális fenyegetettség és a félelem között. Ha ez egy félelem, akkor tekintsünk rá lehetőségként, hogy kidolgozzunk egy tervet a jövőre nézve. Sokan csak a vádaskodó „miértekig” jutnak el, ami irányulhat maguk felé, a társuk felé, vagy akár az ég felé is. Ezek nem a megoldást szolgálják, csupán a kétségbeesés elhatalmasodását. Inkább azt a kérdést tegyük fel, vajon mit akar az élet ezzel a helyzettel megtanítani nekünk? Gyermekként biztonságban éreztük magunkat a szüleink mellett. Most ijesztő lehet, hogy nekünk kell felnőttként, szülőként mindent megoldani. Hívő emberként óriási előnyünk van, hiszen felnőttként is van valaki, akire számíthatunk. Ha ott van ez a bizonyosság, akkor ez mindig többletet ad az életünknek.

Minden kapcsolatban nagyon fontos az odafigyelés, de talán most még nagyobb a jelentősége, hogyan fordulunk a másik felé.

– Nekünk, férfiaknak segítség kell ahhoz, hogy szavakkal támogassuk, úgy forduljunk a kedvesünkhöz, ahogy neki az jólesne. A hölgyek nagy előnyben vannak. Ha csak a két gyerekemet nézem, akkor is azt látom, hogy a lányom kicsi korától fogva olyan játékokat játszott, ami segíti az érzelmek kifejezését, a fiam közben a labdákat rúgta a kertben, meg birkózott. Ráadásul az anyasággal még inkább felerősödik a nőkben az a képesség, hogy a testbeszédből olvassanak. Épp ezért, ha a férfi nem azt nyújtja egy helyzetben, amire szükségetek van, segítsetek bennünket rávezetni. A feleségem mondta egyszer nagyon találóan: „Nem az kell, hogy megold a problémámat, csak, hogy hallgasd meg!”

Csakis veled akarok lenni!

– Adjunk mindig „helyzetjelentést” a saját lelkiállapotunkról, és figyeljünk a másik hangulatára is. Szóvá lehet ezt úgy is tenni, hogy „Látom, ma is szép esténk lesz. Inkább megyek a másik szobába.” Ezzel csak olajat öntünk a tűzre. Vagy mondhatjuk azt is: „Látom, valami aggaszt. Segíts megérteni, mi bánt téged!” Ez a fajta kommunikáció egészen másfajta csatornákat nyit meg a másikban. Az első mondat szembeállít minket egymással, a másik viszont az összetartozást fokozza, hiszen egymás felé fordulunk. A válság ellenére is megerősödünk, azt érezzük, hogy jó egy csapatban lenni, csakis veled akarok lenni! Ezt az érzést kell megerősítenünk egymásban! A krízis lehet blokkoló tényező is vagy működhet katalizátorként: olyan fejlődésre képesek krízishelyzetben a párok, amire nyugalmi állapotban nem lennének. Vannak olyan tanulságok, amik csak akkor „mennek át”, amikor már nagy a tét. Fontos, hogy a párok merjenek külső segítséget kérni, mert sokszor belülről nem látszik a megoldás, holott rengeteg lehetőség lenne még.

Mire képes egy tiszta citromfacsaró!

– Azt vettem észre, hogy a legapróbb figyelmesség is felértékelődik – veszi át a szót Timi. – Nemrég megtapasztaltam azt, mekkora boldogságot tud okozni az, amikor a férjem elmosogatja a citromfacsarót. Zaklatott, fárasztó, nehéz napjaink vannak. És akkor meglátom az asztalon az elmosogatott citromfacsarót, ami többet jelent számomra minden szerelmi vallomásnál, mert a férjem nagyon jól tudja, hogy semmi kedvem nem lenne kikapargatni a beleszáradt rostokat. Ezek olyan kis apróságok, amik ott hevernek a szemünk előtt, csak észre kellene őket venni. Nagyon fontos, hogy én-üzenetekkel kommunikáljunk, és hanyagoljuk a „Te mindig…” és a „Te soha…” kezdetű mondatokat. Beszéljünk a saját érzéseinkről a másik hibáztatása nélkül! Ne veszítsük el a reményt! Az számít igazán, hogyan beszélünk, hogyan viselkedünk a családtagjainkkal, akikkel a járvány miatt bizony most a négy fal közé szorultunk. Minden pillanatban hozhatunk döntést: hogyan reagáljunk kedvesünk feszültebb mondatára? Minden befektetett perc értékes, semmi sem hiábavaló! Az egymásra fordított idő meghozza a gyümölcsét. Arra kérnék mindenkit, hogy ezt tartsa szem előtt!

Ezek a cikkek is érdekelhetik: