Ez az állat lett az év madara
Szerző:MTI, fotó: Czeglédi Zsolt/MTI2020. 01. 06.Életmód
Az erdei fülesbaglyot választották egy tavalyi internetes szavazáson az idei év madarának, az év hüllője pedig a keresztes vipera lett.
Az év madara címmel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a különböző fajok vagy madárcsoportok és azok élőhelyeinek védelmére szeretné felhívni a társadalom figyelmét. A négy évtizede futó programban a lakosság tavaly három fajra szavazhatott: az erdei fülesbagoly mellett a füleskuvikra és az uráli bagolyra – közölte az egyesület.
Sok helyen él erdei fülesbagoly
A szavazáson győztes erdei fülesbagoly Magyarország legismertebb és lakott területeken is leggyakoribb bagolyfaja, de Európa mellett Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerikában egyaránt költ. Magyarország leggyakoribb bagolyfajának állománya 6,5-12 ezer pár közé becsülhető.
Ragadozó életmódot folytató faj, fő táplálékát kisrágcsálók képezik, a leggyakrabban mezei pockot, erdeiegér-fajokat és házi egeret fog, de helyenként és időszakonként énekesmadarakat is zsákmányolhat.
A keresztes vipera az év hüllője
"Nem minden mérges, ami fekete!" címmel hirdette meg az egyesület 2020 év hüllőjének a keresztes viperát. – A felhívó szlogen célja annak a tévhitnek az eloszlatása, hogy minden fekete kígyótól tartani kell, hiszen a hazai, nem mérges siklófajok között is akadnak sötét színváltozatok – olvasható az MME közleményében.
A győztes keresztes vipera nem nő nagyra, egy 60-80 centiméteres példány már hosszúnak számít. A hímek alapszíne szürke vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is, itthon előfordulnak koromfekete példányai is.
Ugyan hazánkban csak szigetszerűen fordul elő, az egyik, ha nem a legnagyobb elterjedésű hüllő a földön: Nyugat-Európától egészen a Távol-Keletig elterjedt, északon a sarkkörön túl hatol.
Ritkán támad emberre
A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad emberre. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül, hogy az ember észrevenné. Menekülési út hiányában hangos sziszegéssel, fújtatással próbálja elijeszteni a támadóját, majd villámgyorsan mar.
A marások többsége riasztó jellegű, amikor az állat nem fecskendez mérget a támadójába. Tényleges mérgezés legtöbbször az állat kézbevétele esetén következik be. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, egy-két alkalommal fordul elő évente. Az elmúlt 60 évben mindössze két halálos keresztes vipera marás történt hazánkban.