Mao Yin, akit szülei „Jiajia”-nak becéztek, két és fél éves volt 1988-ban, amikor édesapjával hazafelé tartott az óvodából a Kína északnyugati részén található Xi'anban. Mao inni kért, ezért édesapja betért egy helyi szállodába, ahol egy pohár forró vizet kapott. Míg ennek lehűtésével bíbelődött, egyik pohárból a másikba töltögetve, a kisfiú egy szempillantás alatt eltűnt. A kétségbeesett szülők mindent tűvé tettek érte, a közeli városokat és falvakat járták, szórólapok ezreit helyezve el, mígnem úgy egy hónappal később táviratot kaptak valakitől, aki azt állította, találkozott egy ismerősével egy shangluo-i üzletben és vele volt egy kisfiú, aki „Jiajia” néven mutatkozott be. A szülők azonnal a nevezett faluba utaztak, hogy beszéljenek azzal, aki látta a kisfiút. Egy fotót mutattak az illetőnek, aki felismerte Mao-t, de azt a tájékoztatást adta, hogy két nappal ezelőtt visszaküldték a gyereket Xi’an-ba. – Már azt reméltem, újra a karjaimban tarthatom a fiamat, de abban a pillanatban úgy éreztem, újra elveszítettem őt – emlékezett vissza az anya arra a napra.

Az édesanya soha nem adta fel a reményt

Li Szecsuánig követte a kisfiú nyomait, de amikor végre találkozott vele, kiderült, hogy nem Mao-t találta meg. Az édesanya onnantól teljes egészében fia keresésének szentelte magát, munkáját feladva minden idejét arra áldozta, hogy felkutassa Mao-t és a sorozatos csalódások ellenére sosem adta fel. – A hit tartott életben. Az embernek sosem szabad feladnia a reményt – fogalmazott egy korábbi interjúban az asszony, aki önkéntesek egy csoportjához csatlakozott, és az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul beutazta Kínát, hogy megtalálja a fiát. 29 gyermeknek segített hazatérni a szüleihez ez idő alatt, de a sajátját nem találta meg. Egészen mostanáig.

Filmbe illő happy end

Áprilisban a xi’an-i rendőrség látókörébe került egy szecsuáni férfi, aki évtizedekkel ezelőtt, Mao eltűnésével egy időben 6000 jüanért (körülbelül 270 000 Ft) „örökbe fogadott” egy gyereket Xi’an-ból. Mao gyerekkori képe alapján elkészítették felnőttkori arcának reprodukcióját, amely alapján egy nemzeti adatbázisban rátaláltak a férfira, de a végső bizonyosságot a DNS teszt hozta el. Egy héttel ezelőtt, május 18-án a fiú és szülei 32 év reménytelen keresés után egymás karjaiba omlottak a xi’an-i önkormányzat épületében. A zokogó anya a kínai sajtó képviselőin keresztül köszönetet mondott a több tízezer embernek, akik ezekben az évtizedekben segítették a keresésben.

A szülőföldjétől 600 kilométerre felcseperedő Mao-nak, aki jelenleg egy belsőépítészeti céget vezet, fogalma sem volt arról, hogy hatalmas rendőrségi apparátus dolgozik a felkutatásán. A hatóságok továbbra is vizsgálják az eltűnésének körülményeit, hiszen – jóllehet, tavaly óta több mint 6300 elrabolt gyermeket vezettek vissza Kínában a családjához a DNS tesztek segítségével – még jó pár, az övéhez hasonló, több évtizedes gyermekrablási ügyet nem sikerült megoldaniuk. Az áldozatok közül sokakat bűncselekményre kényszerítettek vagy szexuális kereskedelem áldozataivá tettek, míg másokat Mao-hoz hasonlóan illegális örökbeadás formájában bocsátottak áruba.

30 percenként érkezik egy bejelentés

„Magyarországon átlagosan harminc percenként jelentik be egy gyermek eltűnését” – ezzel a drámai mondattal kampányol az Ezer Lámpás Éjszakája Alapítvány, amely az elmúlt években koncertekkel, világító lufik eregetésével és az eltűntek képének tejesdobozokra nyomott másával igyekezett felhívni a figyelmet a problémára. Bár az alapítvány által emlegetett „szörnyű statisztika” első pillantásra azt a benyomást kelti, mintha komoly gyermekrablási veszély fenyegetné a magyar családokat, a valóság ezzel szemben az, hogy a bejelentett esetek mértékét a különböző gyermeknevelési intézményekből sorozatosan elszökött gyerekek esete emeli így meg. Ráadásul a notórius szökőknek minden próbálkozását ugyanebbe a kontóba számolják bele, tudtuk meg az Országos Rendőr-Főkapitányság Kommunikációs Szolgálatának ügyeletvezetőjétől, Kész-Varga Mónika rendőr őrnagytól, akinek segítségével igyekszünk eloszlatni a gyermekek eltűnése körüli tévhiteket.

Elég egy gyenge bizonyítvány

Az őrnagy szavaiból kiderült, hogy míg a bejelentések nagy része a fenti esetekből tevődik össze, a családokból való eltűnés mögött sem bizonyítható minden esetben családon belüli erőszak vagy rossz körülmény, gyakran egy gyenge bizonyítvány is elég, hogy elcsellengjen otthonról egy fiatalkorú.

– Nem lehet kimondani, hogy ha rendezett a család, akkor nem tűnik el belőle a gyerek, hiszen a barátai, iskolatársai részéről érhetik rossz ingerek, amik esetleg efelé hajtják – fogalmaz Kész-Varga Mónika. – Minden esetet külön kell vizsgálni, ugyanakkor persze nagy trendeket is meg lehet állapítani. Tény, hogy az eltűnt gyerekek legtöbbje néhány napon belül elő szokott kerülni – mondja az őrnagy.

Fontos, hogy mielőbb bejelentsük!

Még mindig tartja magát az az általános tévhit, mely szerint egy gyermeket csak hetvenkét óra elteltével kezd keresni a rendőrség. A valóság ezzel szemben az, hogy a hatóságok szorgalmazzák az ilyen esetek mielőbbi bejelentését, hiszen minél előbb tudomást szereznek egy családból elkóborolt gyerekről, annál nagyobb az esély arra, hogy sikerül előkeríteni.

– A közösségi oldalak is segítségünkre tudnak lenni az esetek megoldásában, ám az ott keringő információkat fenntartásokkal kell kezelni – figyelmeztet Kész-Varga Mónika. – Hitelesnek az az információ számít, amit a rendőrség is megerősített vagy ami a police.hu oldalon is megtalálható – szögezi le a rendőr őrnagy.