„A zökkenők ellenére megérte felvenni a CSOK-ot”

Petrics Anett (32) egyedülálló háromgyerekes édesanya 2019-ben vette fel a CSOK-ot használt ház vásárlására. 2,2 millió forintot kapott, amiből további önrésszel (egyéb hitel és kölcsön nélkül) meg tudta vásárolni a kinézett kalocsai 4 millió forintos ingatlant. A gyerekek 12, 10 és fél, illetve 7 évesek, Anett pedig évek óta két munkahelyen dolgozik – nappal takarítóként, éjszaka kórházi portásként –, hogy fedezni tudja a mindennapi megélhetéshez szükséges költségeket. A családja, a kollégái és a szomszédok is sokat segítenek neki, elmondása szerint nélkülük nem ment volna az ingatlanvásárlás sem. A házzal nagy álma vált valóra, mert habár azóta is apránként újítgatják fel, de ez legalább már a sajátjuk.

Az adásvétel és a CSOK-igénylés folyamata azonban, mint meséli, nem volt éppen zökkenőmentes.

– Egy-másfél évbe telt, mire sikerült felvennem a CSOK-ot. Ugyan a házhoz nagyon olcsón hozzájutottunk, de fel is kellett újítani, mert nem kaptuk volna meg rá a pénzt. A házhoz ráadásul hozzá volt építve egy rész, amit ezelőtt 30 évvel hivatalosan nem papírozott le a tulajdonos, és ez csak az ügyintézés során derült ki. Ezért nekünk kellett utánajárni, beméretni, leigazoltatni, hogy nem most építettünk hozzá. Az ügyet tovább bonyolította, hogy a telken két házrész van közös udvarral, egy másik tulajdonossal osztozva, ezért ment a huzavona, hogy kinek hány négyzetméter kert jut. Emellett kétszer jártak kint az értékbecslők, mert nem felelt meg nekik sem a ház állapota, sem az ár. Feltétel volt továbbá, hogy minden helyiségnek ugyanolyan módszerrel fűthetőnek kell lennie. Mi kályhákat raktunk mindenhova, de a fürdőszobába nem tudtunk, ott végül elfogadták az elektromos fűtést azzal a feltétellel, hogy fel van fúrva a falra. Hozzáteszem, mindig újra és újra ki kellett fizetnem a kiszállást, ahányszor kijött egy-egy szakember. Az ügyvédnél is rengetegszer megfordultunk, összesen 8 adásvételi szerződésünk van – mondja.

Utolsó pillanatos izgalmak

– Akadt mindig egy-két mondat, ami nem tetszett a banknak. Mikor az igénylésnél végre beadtam a legvégső verziót, az ügyintéző éppen elment szabadságra, úgyhogy a bankigazgatóval beszéltem telefonon. Első körben azt mondta, hogy nem fogadja el, erre nem fogom megkapni a CSOK-ot. Ez egy kicsit szíven ütött, mert akkor már sok pénzem benne volt a procedúrában. Rákérdeztem, hogy mi ennek az oka, mire azt a választ kaptam, hogy azért, mert ott van a másik ingatlan is a telken. Felhívtam a figyelmét, hogy ezt mi már különszedettük, külön helyrajzi számon szerepel a két házrész. Erre mondta, hogy rendben, akkor még egyszer megnézi. Így is lett. Kisvártatva megkaptam a választ, hogy elfogadták az igényt és két-három héten belül folyósítják a CSOK-ot – meséli érzékelhető megkönnyebbüléssel.  

A lakcímkártyákról nem szabad megfeledkezni

– Mondták egyébként, hogy azért is volt ilyen macerás az igénylés, mert nem kértem hozzá hitelt. Ha azt is felvettem volna, akkor sokkal gördülékenyebben zajlott volna minden... Mivel ez a Covid alatt történt, így az is nehezítette az ügyintézést, hogy nem lehetett csak úgy személyesen bemenni a bankba. Időpontot kellett mindenre foglalni, meg volt szabva, hogy hány ember lehet bent egyszerre. Elég körülményes volt így. Tudni kell azt is, hogy ha valaki vesz egy házat CSOK-kal, akkor rövid időn belül be kell mutatnia a lakcímkártyákat, hogy bejelentkezett. Ezeket mi meg is csináltattuk gyorsan, hiszen alig vártuk már, hogy odaköltözzünk. Bevinni azonban nem vittem be őket, mert annyira nehézkes volt az egész, és három gyerek plusz két munkahely mellett őszintén szólva egy idő után el is felejtettem. Egy év múlva egyszer csak hívott egy hölgy egy pesti bankból, hogy látja, vettem egy ingatlant, de nem látja a lakcímkártyákat, úgyhogy reméli, hogy be vagyunk jelentkezve. Mert, ha nem adjuk le a lakcímkártyákat, akkor visszafizettethetik velünk a CSOK-ot, kamatostul. Persze, ez hidegzuhanykért ért... Mondták, hogy mindezt csak a bankon keresztül fogadják el, ezért gyorsan be is mentem. A bankban viszont azzal fogadtak, hogy ők ebben nem tudnak segíteni. Eléggé felkaptam a vizet, de nem tágítottam: mondtam nekik, hogy márpedig nekik kell elküldeni ezt a négy lakcímkártyát, mert én nem fotózhatom be, és tehetem meg helyettük. Végül elküldték, de ez is nagyon hosszadalmas volt...

– Visszatekintve: nem volt egyszerű, sok idegeskedéssel járt, de összességében még most is azt mondom, hogy teljesen megérte – summázza tapasztalatait most már mosolyogva.