Ha a kórház lehetőséget biztosít arra, hogy az édesapa végig jelen legyen gyermeke világra jövetelénél – komplikációmentes szülés esetén –, máris boldogan címkézzük rá az „apabarát” jelzőt, amire a szép szülés egyik feltételeként tekintünk. A szülést megelőző és az azt követő időszak azonban legalább olyan fontos szerepet tölt be abban, hogy hogyan éli meg a férfi az apává válást, az édesanyának milyen lesz a szülésélménye, és hogy megerősödik-e a párok közti szövetség. Léder László pszichológussal beszélgettünk a témáról.

Hány olyan szülészeti osztályról beszélhetünk ma Magyarországon, ahol támogatják az édesapák aktív jelenlétét a szülésnél?

– Nincs konkrét adat, mi is most próbáljuk összegyűjteni. Ez is azt mutatja, mennyire kialakulatlan még az apabarát kórház. Az édesapák ajánlásai alapján bővül a listánk, de ez is elég szubjektív, ami inkább azt mutatja, mi volt az adott apukának fontos, hogyan érezte magát a gyermeke születésekor.

Milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy szülészeti osztály apabarátnak mondhassa magát?

– Nem elegendő, ha az édesapa a szülésen az édesanya mellett maradhat. A szülőszobát nem lehet a várandósság időszakától elválasztani. Az apabarát szülészet már a terhesség időszakában is foglalkozik az édesapával, felkészíti őt a gyermek születésére. Kiváló példa erre az ultrahang vizsgálat, ahol az édesapa is jelen van, részese a vizsgálatnak. Nagyon fontos bevonódás történik ekkor. Úgy nem lehet apabarát szülészeti osztályt létrehozni, hogy kiírjuk, minden apukát szeretettel várunk, hiszen az apák többsége idegenkedik, megijed a szülés gondolatától.

A kórházak által meghirdetett szülésfelkészítő tanfolyamokon az édesapák is részt vesznek. Ez jó kiindulópontnak számít?

– Kiindulópontnak nem rossz, de úgy gondolom, hogy megállt a jószándék szintjén. Svédországban végzett kutatás azt mutatta, hogy ezek a szülésfelkészítő tanfolyamok nagyon anyacentrikusak. A megkérdezett apák azt mondták, hogy kísérőnek érezték magukat, akik csupán végig ülik a foglalkozásokat. Kolozsvárott egy pszichológus kolléganőm olyan csoportos foglalkozást tart leendő édesapáknak, ahová már gyakorló apákat hív meg, hogy mondják el, miért jó az apás szülés, mire érdemes figyelni. Az először szülő hölgynek is nagyon fontos, hogy mit mond egy olyan nő, aki már megtapasztalta a szülést. Idehaza a szülésfelkészítő tanfolyamokon ritkán van férfi, holott lényeges lenne a férfiak közötti tapasztalatcsere. Az Apa Akadémián van egy Apaság születése nevű kurzus, ott azt látom, hogy amikor egy apa felszólal, hogy az apás szülés a legnagyobb buli a világon, akkor az többet ér, mint az én másfél órás előadásom. Ez teszi igazán hitelessé az információt.

Minden helyzetben jó, ha az apa is jelen van a gyermeke születésénél?

– Nagyszerű, ha az édesapa az anya mellett lehet a gyermekük születésekor, sőt az is, ha az apával való bőrkontaktus is megvalósul. Ugyanakkor, ha az apa nincs felkészítve arra, mi minden történik a szülőszobán, akkor nem biztos, hogy úgy éli meg ezt, ahogy megfelelő ismeretekkel történt volna. Ijedt lehet, bizonytalan, aggódó. Lényeges lenne, hogy a várandósság során az apa is találkozzon a szülést levezető személyzettel, akik elmondják, mi minden történhet egy szülőszobán. Azt tapasztalom, hogy az apukákat próbálják megkímélni a részletektől, és ha ne adj Isten komplikáció adódik, akkor azonnal kiküldik, nehogy bepánikoljon. Még ha indokolt is kiküldeni a férfit, célravezetőbb lenne felvilágosítani arról, hogy pontosan mi történik az édesanyával és a gyermekével. Nincs rosszabb a folyosói várakozás sötétségénél.

Az édesanyának is szüksége van arra, hogy a gyermek apja az egész folyamat során mellette legyen, támaszt, biztonságot nyújtson a számára.

– Valóban. Ennek ellenére még a legjobb helyeken is előfordul, hogy egyszerűen nincs helye az apának. Magam is megtapasztaltam, hogy amikor beértünk a kórházba, a feleségemet vizsgálatokra vitték, engem pedig kiültettek a folyosóra, majd leküldtek a büfébe, aztán a kocsiban várakoztam egy ideig. Amellett, hogy mellékszereplőnek éreztem magam, a feleségemnek sem tett jót, hogy szétválasztottak minket. Amikor visszakaptam őt, az a nyugalom, amivel megérkeztünk teljesen elszállt. Ha az ember szülővé válik, abból nem lehet kiszedni büntetlenül sem az anyát, sem az apát. Apa, anya, születendő gyermek egy egységet alkotnak pszichológiailag. A tébláboló apa is fontos szerepet játszik. Nem az a lényeg, hogy az apa értsen a szülés technikai részéhez, hogy ismerje a görcsoldó légzésgyakorlatokat, hanem hogy jelen legyen. Mindez az anyára, a magzatra és az apaszerep beindítására is hat. Kutatások bizonyítják, hogy az apai jelenlét közvetlen hatást gyakorol a szülés minőségére, a gyermek és az anya egészségére. A magzat is reagál arra, hogy hallja, maga körül tudja mind a két szülőt. Teljesen természetes, hogy ha az édesanya biztonságban érzi magát, akkor a baba is nyugodt. Ám az apának nem csak ez az indirekt hatása van a magzatra, direkt kapcsolata is van.

Egyre több helyen létesíthet az apa is bőrkontaktot az újszülöttel. Milyen hatást gyakorol ez az apa-gyermek kapcsolatra?

– Amikor az apa magához ölelheti újszülött gyermekét, akkor olyan folyamatok indulnak el, amik segítik a kötődés kialakulását. Már a terhesség alatt elkezd csökkeni a tesztoszteron-termelés, majd a születéskor csúcsosodik ez a folyamat. Mindez a férfiaknál egy gondoskodóbb, lágyabb viselkedést eredményez. A gyermekkel való találkozás ösztönösen lelassulást, befelé fordulást, odaadást vált ki az apákból. Taiwanban végeztek kutatásokat, melyek során az újszülötteket az édesapjuk mellkasára helyeztek 15 percre. Egyértelműen kimutatták, hogy azok a gyermekek, akikkel így tettek, egyéves korukban is jobban kötődtek az apukájukhoz, és ez fordítva is igaz volt.

Természetes, komplikációmentes szülés esetén az újszülöttet azonnal az édesanya mellkasára helyezik. Ekkor hogyan vonható be az édesapa?

– Amikor megszületett a gyermekünk, én helyeztem a babát a feleségem mellkasára, és amikor a pici elkezdett szopizni, átöleltem őket. Mindig annak a híve vagyok, hogy együtt éljük meg ezeket a pillanatokat. Természetesen ennek kivitelezése sok tényezőtől függ, kezdve attól, hogyan zajlott a szülés, a gyermek állapotán át egészen a gyermek vagy a szülők temperamentumáig. De nagyon fontos az édesapa bevonódása: már a várandósság alatt legyen az édesanya mellett, a szülés során a folyamat elejétől a végéig, és lehetőség szerint a szülés után valósuljon meg a maximális családi együttlét. Úgy gondolom, ez lenne a szakmai minimum, amit egy apabarát szülészetnek teljesítenie kell. Ha ilyen körülmények között születhet meg a család, akkor a gyermek egészségesebb lesz nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is, a szülők közt erősebb lesz a szövetség, az összetartozás érzése, kevesebb lesz a gyermeknevelésből adódó párkapcsolati konfliktus. Ha így nézzük, akkor kiváló társadalmi befektetésként is tekinthetünk a családbarát szülészeti osztályokra.