csalad.hu - Családanyaként a hulladékmentesség felé
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Családanyaként a hulladékmentesség felé
Békési Erika
2019. nov. 10. 9:00
Életmód
Virág Kriszti pár éve még a vásárlásban lelte örömét, ahogy ő mondja, shopaholic volt. Hosszú évek és kemény munka árán jutott el oda, hogy már csak mosolyog a ruhaboltok erőlködésein. És ez csak egy apróság, ami azóta változott.

– Amikor szembesíted magad azzal, hogy a szórólapok és az akciók vezetnek, hogy tele van a lakásod olyan dolgokkal, amiket nem fogsz használni, és a drága négyzetmétereken szekrényeket tartasz fenn azért, hogy ezeket tárold - hát az nem kis felismerés... Onnan el lehet indulni egy új életmód felé. Akkor már biztosan tudod, hogy bármilyen szép, mégsincs szükséged egy hatodik leggingsre és sütőformára…

De hosszú út vezetett a divatmárkák nagybevásárlásától odáig, hogy Kriszti a lehető legkevesebb hulladékot termelve éljen férjével és két kislányával. Szerinte vidékről ingázva érezni a legjobban a marketing erejét, hiszen nagy a kontraszt a nyugodt, családias környezet és a budapesti „vedd-meg-most” között. Kriszti az elmúlt másfél évben intenzív munkába kezdett: a cél a hulladékmentes család, sőt, mi több, hulladékmentes település – ez tényleg egészen nagy falatnak tűnik! A fiatal anyuka – amellett, hogy mostanában főállásban újra trénerként tevékenykedik – a témában közösségi csoportokat működtet, blogol, vlogol, eseményeket szervez és tanfolyamokat, mindezt egy, a mostaninál sokkal zöldebb, élhetőbb világért teszi.

Szemétkupacból elszánás

Krisztiék négy éve költöztek Budapestről Gárdonyba, a férje szüleinek egykori családi házába. A szemetet korábban is szelektíven gyűjtötték, de amikor a tavalyi műanyagmentes július utáni szemétkupacot a hónap végén meglátta, elképedt. Hatalmas volt a halom, így Kriszti elkezdte átnézni, vajon mitől nőtt ekkorára. A gyümölcsleves dobozok voltak az elsők, amiket észrevétlenül száműzni lehetett a háztartásból, nem véletlenül.

– Sokszor beleestünk a marketing csapdájába, és hittünk a doboznak, pedig sok esetben nem egy friss, harmatos, gyümölcstől kipukkanó készítmény kerül az asztalra. Az étkezési szokásainkat kellett átformálni első körben, és bár tartottam a gyümölcslevek kiiktatásától, hiszen nekem is gyerekkori ízeket ad vissza a C-vitaminos narancslé, még sincs jobb annál, mint amikor látod a frissen facsart narancs levét valóban kicsorogni a gyümölcsből. Ez manapság már hotelben is ritka – teszi hozzá nevetve.

Közben Kriszti ellátogatott egy szeméttelep nyílt napjára – nem sok anyukának jut eszébe ez a program! –, az ott látottak még nagyobb megdöbbenést váltottak ki belőle, és meghozták a végső elszánást a hulladékmentes háztartás felé.

– Azt gondoljuk, ha szelektíven gyűjtjük a szemetet, akkor azzal védjük a környezetet, pedig csak a kisebbik rosszat választjuk a szeméttermelésből… Arra biztatok mindenkit, hogy gondolja újra, mit vesz le a polcról! Engedjünk meg magunknak, hogy ne a termékdizájn és a reklám vezessen minket, hanem a valós igény. Ha tíz csomagolt termékből egyre nemet tudunk mondani, és lépésenként alternatívákat találni rá, az máris óriási eredmény, hiszen ezzel tíz százalékkal csökkentjük a fölösleges szemétvásárlást! És meglátjuk, nem fog hiányozni az életünkből az a tizedik valami.

Mindennapok szemét nélkül

Miközben beszélgetünk, Kriszti mosódió főzettel és luffa szivaccsal mosogat. Az erősebb szennyeződéseket fanyelű, növényi rostokkal megerősített kefével, vagy kemény fonalból horgolt koronggal tisztítja, de régebben vásárolt fémdörzsit is használ, amit elkopás után a fém-szelektívhez tud tenni.

– Amikor nekiláttam átalakítani a háztartást, szempont volt, hogy a már meglévő eszközöket addig használjuk, ameddig lehet. Így lett a szörpös üvegből kulacs, a meglévő függönyből és pólóból textilzsák, az elromlott csaptelepből babakonyha-kiegészítő, és a régi faládákból szekrény. Ha valami tönkre megy, az első, hogy megszereljük vagy átalakítjuk.



A két kislány születése óta ebben a gondolkodásban nevelkedik. És hogy mi történik a boltban, amikor a reklámozott bocis pudingcsodát szeretnék a kicsik megvetetni?

– Alternatívát kell kínálni a gyerekeknek! – mondja Kriszti. – Szerencsés vagyok, mert a férjem korábban séfként dolgozott, és a programozói életpályára térve a főzés iránti szeretetét a családban éli ki. Így gyakran kerül az asztalra csodás éttermi finomság, például puding is! – mondja Kriszti nevetve. – De a boltban meg szoktuk beszélni, hogy a mi családunk úgy döntött, nem vesszük meg a műanyag csomagolást, mert árt a természetnek, az állatoknak.

Kriszti szerint ahhoz, hogy kevesebb szemetet vásároljunk, az első időben egy kicsit valóban a komfortzónánk ellen kell harcolunk, de egy-egy lokális döntéssel és változással nagyon sokat érünk globálisan is. És persze idővel majd rájövünk, hogy a természet és földünk védelme mellett egyszerűbb, tisztább, és nem mellesleg olcsóbb életet is nyerünk ezzel.

egyszerűbb, tisztább, és nem mellesleg olcsóbb életet is nyerünk ezzel

– Ha tudatosan átgondoljuk az előttünk álló heteket, úgy ütemezhetjük a programokat, hogy a vásárlások ne jelentsenek túl sok plusz mennivalót. Mi tudatos lépéseket és döntéseket hoztunk, már átgondolva a napi logisztikát is. Például a nagyobbik lány óvodaválasztását is befolyásolta, hol vannak beszerzési források, milyen utat teszünk meg. Sajtért, friss helyi zöldségért, kecsketejért általában a helyi, gárdonyi piacra járok, vagy az ovi-környéki két helyi kisboltban vásárolok, ahol már tudják, hogy tárálunk-zsákolunk. De sokszor közösségi rendeléseket is intézek, ilyenkor megyek el díjnyertes sajtért Baracskára, vagy rendelünk közösen online boltból, hogy ne egyenként hozzanak csomagokat. Kenyeret a pékségben veszek, húst a hentesnél. Mindig hordok magamnál textilzacskókat, és az üres doboz is állandó kelléke a táskámnak. Szerencsére egyre több helyen nyílik csomagolásmentes bolt, remélem, hogy lassan mindenki fölfedezi, hogy fölösleges és káros csomagolásként a sok szemetet megvennünk.

Zöld a fürdőszoba is

Krisztinek sokáig az egyik neves tisztítószermárka illata jelentette a tisztaságot. Ma már az ecetre esküszik. De dolgozik mosószódával, szódabikarbónával, citromsavval és folttisztító sóval is, és ezek boszorkányos főzeteivel, keverékeivel különös kencéket alkot. Ha az ecetbe citrom- vagy narancshéjat áztat, illatos vízkőoldót és általános tisztítószert kap. Helyi, gárdonyi levendulát vagy akár a kertben található fenyőágat áztatva is működik a tisztítószer – kinek hogy tetszik… Szódabikarbóna és citromsav elegyéből hatásos toalett tisztító bomba készíthető, Kriszti hetente egyszer ezzel áztatja a WC csészét, ez gyors megoldásként jól szolgál. A szódabikarbóna amellett, hogy a főzésnél hasznos, zsírtalanításhoz és takarításhoz is kiváló. De csinos kis tálkában kávézacc is van a csap mellett – arcradírként és lefolyótisztítóként hatásos és természetes szer, de a rózsatő is nagyon szereti a benne rejlő plusz tápanyagot. Kriszti azt mondja, bár az illatszerboltban sétálgatni nagyon jó dolog – sőt valószínűleg egy hobbit is jelent –, ő az illat- és takarítószerek helyett inkább másra költi a pénzt. De a természetes szerek nem csak a takarításra jók! A másfél éves Letti popsiját az anyuka vagy egyszerűen lemossa, vagy természetes levendulavízzel törli le egy frottír kendő segítségével. A levendulavíz egyébként az arctisztításra, bőrápolásra is kiváló, érdemes kipróbálni!

Álom a zöld település!

Hogy egy kisgyerekes anyukának hogyan fér bele az idejébe, gondolataiba és vágyaiba az, hogy a szemét ellen dolgozzon, hogy a „csepp a tengerben érzés” ellenében menjen, küzdjön és álmokat szőjön, az rejtély. De tény, hogy Kriszti a második kislány születése után – a férje folyamatos háttértámogatásával – elég hamar dolgozni kezdett: olyan helyet keresett, ahol, miközben dolgozik, együtt tud lenni a lányokkal. „Zöld nappalit” szervezett: más anyukákkal és gyerekekkel együtt vannak ilyenkor egy erre a célra bérelt közösségi térben, ahol a munka is halad, de közben a kicsik igényeire is figyelni tudnak, természetes és családias körülmények között. Kriszti közösen gondolkodó csoportokat szervezett, mert szerinte rendszerszintű változás kell, ehhez pedig közösen kell újragondolni mindent. A Mum Goes Green és a Használd Újra Velencei-tó oldalak segítségével sok hasonló gondolkodású ember talált egymásra, ami nagyon sok lehetőséget rejt! Ruhacsere, közösségi vásárlás, zéró hulladék vásár, előadások, ötletelés a hulladékmentes hétköznapokról – csak pár példa a közös tevékenységekből. Apróság, mégis messzire vezető lépés, hogy a csoporttagok összeírták a környékbeli termelőket, kézműveseket, csomagolásmentes beszerző helyeket – ezzel a listával már sokkal egyszerűbb útnak indulni.

Kriszti nem győzi hangsúlyozni, hogy aki most kezdi a zöldülést, mindenképpen apró lépésenként haladjon, ne akarjon mindent egyszerre átalakítani az életében és legfőképp: ne az új eszközök beszerzésével, hanem a régiek újragondolásával kezdje a zero waste utat! Nagyon örül, hogy végre kinyitottuk a szemünket, mert a Földünk kiált azért, hogy tegyünk végre valamit. Munkánkat és ezeket a lépéseket végül is elsősorban a következő generációért, a gyermekeinkért tesszük. És nincs is annál üdítőbb, szívmelengetőbb érzés, mint amikor a hároméves „nagylány” a másfél éves „kicsi” játékboltjában vásárol, és automatikusan a nagyi varrta csipkefüggöny-szatyorba teszi, amit vett…


(Fotók: a családi albumból)