csalad.hu - Anya lett a barátnőm
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Anya lett a barátnőm

Clerget – Tasi Barbara
2020. jan. 13. 15:00
Kisgyermeket nevelünk

A szülői léttel együtt járó változásokat nehéz követni a még gyermektelen barátoknak, sőt, néha még a gyerekesek is értetlenül állnak az új szokások előtt. Mit tehetünk, hogy ne távolodjunk el egymástól az új „szerep” miatt?

Amikor az elsőszülöttem világra jött, kissé furcsán kezdtem el viselkedni. Például az első sétakor árnyéktól árnyékig futottam a babakocsival, hogy ne érje a nap a picit. Még leírni is kínos! Kellett egy-két hónap, míg rájöttem, nincs cukorból az a gyerek. Fogalmam sincs, hogyan vélekedtek rólam a barátaim ez idő alatt, és azt hiszem, ez így a jó. Ma már hatalmasakat nevetünk a kezdő anyukás bénázásaimon, de ha akkor beleállnak egy-egy ilyen szituációba, annak biztos a kapcsolatunk látta volna kárát, hiszen ki látott már olyat, hogy pusztán észérvekkel lehet hatni egy újdonsült kismamára. Természetesen akadtak olyan barátságok is, amik nem állták ki a próbát, egyszerűen azért nem, mert képtelenek voltunk megérteni a másik helyzetét.

Elfogadás

"akadtak olyan barátságok is, amik nem állták ki a próbát"

Ha nem szeretnénk eltávolodni a barátnőnktől csupán azért, mert valamelyikőnk édesanya lett, akkor próbáljuk beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Ha megértjük egymás érzéseit, akkor könnyebb elfogadni is azokat. Sokat segíthet az őszinte beszélgetés, ahol csakis a saját érzéseinkről beszélünk, és nem minősítjük a másik viselkedését. Bizonyára a kisgyermekes édesanya is nagyon szívesen kikapcsolódna, de a csecsemő még túl kicsi ahhoz, hogy több órára nélkülözze az anyukáját. Rosszul eshet neki, hogy a barátnője számára látszólag fontosabbak lehet a felületes ismeretségek, mint ő. A gyermektelen barátnő pedig nagy valószínűséggel hiányolja a régi barátját, akit a megváltozott helyzet miatt jóval ritkábban lát, és kénytelen új ismeretségekre szert tenni, ha nem akarja egyedül érezni magát.

Ne csak magunkra gondoljunk!

Anyukaként gyakran esünk abba a hibába, hogy csak a gyermekünkről beszélünk. Aki szeret minket, nyilván megérti ezt, de mi is megerőltethetjük magunkat, és tudatosan tereljük más témákra is a beszélgetést. A gyermektelen barátnő pedig próbálja megérti, hogy teljesen természetes, ha a kismama számára a gyermeknevelés a fő téma, hiszen a kisbaba érkezésével az ő gondozása tölti ki a mindennapok nagy részét. Mindkét fél érdeklődjön a másik felől, így kifejezzük, hogy akkor is fontosak vagyunk egymásnak, ha épp az életünk teljesen más fázisánál tartunk.

Hanyagoljuk a beszólásokat

Kívülállóként megesik, hogy sokkal könnyebben átlátunk egy helyzetet, mint az, aki megéli azt. Ugyanakkor az anyaság az a terület, ahol nem szabad kéretlenül tanácsokat osztogatni, főleg, ha még nem tapasztaltuk meg annak nehézségeit. Teljesen felesleges feszültséget szül, ha próbáljuk megmagyarázni a kismama barátnőnknek, hogyan tudna hatékonyabban működni anyaként. Anyaként pedig tartózkodjunk a „majd megtudod, ha anya leszel” típusú megjegyzésektől. Még ha van is valóságtartalma a kijelentésnek, a másik úgy érezheti, a barátnője degradálja őt.

"ahogy nő a gyermek, ezek az alkalmak is egyre hosszabbra nyúlhatnak"

Legyünk türelmesek!

Akármilyen nehéz is mindkét fél számára, gondoljunk arra, hogy ez csak átmeneti időszak. Amikor a kisgyermek már nem igényli olyan intenzíven az édesanyja jelenlétét, újra kimozdulhatunk egy kis baráti traccspartira. Eleinte valószínűleg nem tart tovább a „csajos” délután egy-két óránál, de ahogy nő a gyermek, ezek az alkalmak is egyre hosszabbra nyúlhatnak. A kicsinek semmi baja nem lesz attól, ha más is vigyáz rá az anyukáján kívül, főként, ha az a valaki az édesapja. Az anyuka feltöltődve érkezik haza, ami az egész családnak jó, a barátunk pedig érzi majd, hogy a körülmények megváltoztak ugyan, de a lényeg ugyanaz maradt.


(Fotó: Shutterstock)