Lehet, hogy nem hall jól a gyermekem?

Mit jelent a hallássérült kifejezés? Ki számít hallássérültnek?

Hallássérülésnek nevezzük a hallószerv valamely részének veleszületett vagy szerzett sérülését, illetve fejlődési rendellenességét, amelynek következménye az éptől eltérő hallásteljesítmény. Ez különböző mértékű lehet, így megkülönböztetünk: enyhe, közepes és súlyos fokú hallássérülést – mondta Szabóné Harangozó Andrea.

A súlyos fokú hallássérülés és annak jelei

Minél súlyosabb a hallássérülés, annál szembe tűnőbb jelei vannak, és figyelmes környezetben igen hamar kiszűrik.

A súlyos fokú hallássérüléssel élő gyermek a hangos hangokra sem reagál, vagy csak esetlegesen figyel fel az erősebb zajokra. Feltűnő lehet, ha a gyermek nem ad visszajelzést a hozzá intézett beszédre, vagy egy idő után hangadása elszegényesedik, kevesebbet gőgicsél, gagyog. Beszéde már bölcsődés korban elmarad a kortársaihoz képest, csupán néhány szótöredéket használ, csak egyszerűbb szavakat próbál utánozni. Figyelemfelkeltő jel lehet az is, ha túl sok a gesztushasználata, erőteljesebb a mimikája.

A szülők számára viszont megnehezítheti a sérülés felismerését, hogy ezek a gyermekek képesek már kétéves korukra olyan kompenzációs stratégiákat kiépíteni, amivel a szülőket és a környezetet is sikerül megtéveszteniük. Ilyen stratégia a szájról olvasás, aminek a mesterei lehetnek.

A közepes fokú hallássérülés és annak jelei

A közepes fokban hallássérült kisgyermekek halláscsökkenésére általában az óvodai években derül csak fény, mivel nyelvfejlődésük, ha hibásan is, de megindul. Beszédükre jellemző, hogy nem használnak ragokat, toldalékokat, és nehezen javíthatók a beszédhibáik.

Az óvodáskorú hallássérült kisgyermekek sokszor társaikat utánozva követik le a napirendet. Ügyesen megfigyelik, mikor mit kell csinálni, és kis lemaradással, de követik az utasításokat.

A közepes fokú hallássérülésben érintett gyermek figyelme nagyon esetlegesnek tűnhet: van, amire reagál és van, amire nem. Ezt félreérthetik a szülők, a környezet, és többnyire lustának vagy „szelektív hallású”-nak minősítik a gyermeket, hiszen azt tapasztalják, időnként mégis képes a válaszreakciókra.

Az enyhe fokú hallássérülés és annak jelei

Az enyhe fokú hallássérült gyermekeknél gyakran csak a középső-, nagycsoportban, vagy az iskolai időszakban diagnosztizálják a halláscsökkenést, mivel annak tünetei a környezet számára nem mindig egyértelműek, és az elmaradt válaszreakciókat legtöbbször figyelmetlenségnek gondolják. Az érintett gyermekek nyelvfejlődése többnyire megfelelő, de egy-egy hang kiejtése hibás lehet, a figyelmük pedig szórt, felületes.

A gyakorlat azt mutatja, hogy már egy enyhe fokú hallássérülés mellett is problémás az anyanyelv elsajátítása. Az olvasási nehézség, gyenge emlékezet és helyesírás, a szavak végének félrehallása és elírása mind-mind olyan jelek, melyek felébreszthetik a gyanút bennünk, hogy gyermekünk hallássérült.

Kihez fordulhatunk?

A minél korábban felismert, diagnosztizált hallássérülés hatékonyan kezelhető, és így a gyermek nyelvfejlődési zavarai, elmaradásai könnyebben javíthatók, fejleszthetők.

Ha a gyermeknél felmerül a hallássérülés gyanúja, audiológiai kivizsgálásra a házi gyermekorvos utalhatja be. Amennyiben beigazolódik a hallássérülés, a járási pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak további segítséget nyújtani. Ha a gyermek már óvodás, akkor a Hallásvizsgáló Országos Szakértői Bizottsághoz küldik a családot további kivizsgálás céljából.

A szakemberek javaslatot tesznek, milyen terápiára van szüksége a gyermeknek, és hogy integráltan, a többi gyermekkel együtt nevelhető-e, vagy speciális intézménybe kell járnia. Természetesen mindez a szülők beleegyezésével történik.

A legfontosabb, amit szülőként megtehetünk, hogy a legkisebb gyanú esetén is a védőnő vagy házi gyermekorvos segítségét kérjük. Így elindítjuk azokat a vizsgálatokat, amelyekkel kizárhatjuk ezt a problémát, vagy épp igazolhatjuk gyermekünknél a fejlődésében tapasztalt elmaradásokat. Próbáljuk minél hamarabb kiszűrni, ha a hallássérüléssel van dolgunk, hogy biztosíthassuk gyermekünk számára a korai fejlesztést, amely esélyt ad arra, hogy teljes életet élhessen, és kialakíthassuk számára azokat az életvezetési stratégiákat, melyek segítségével megállja a helyét a kortársai között.

(fotó: Shutterstock)