Folyton bántják a gyermekem, miért mindig őt? – áldozattá válás az óvodában

Mennyire vegyük komolyan, ha gyermekünket atrocitások érik az oviban?

Kutatások szerint az óvodákban 10-13%-ra tehető az áldozattá váló gyermekek előfordulási gyakorisága. Az áldozati szereppel foglalkozni kell, mert rögzülhet a gyermekben, és negatív hatást gyakorolhat a későbbi életszakaszokra is. Ezt a mintát viszi tovább az iskolába, a munkahelyére, sőt a párkapcsolatába és az egész életére is.

Kik a veszélyeztetettek?

Általában az átlagostól eltérő sajátosságok keltik fel a kortársak figyelmét. Akik valamilyen külső testi jegy (pl.: szemüveges, túlsúlyos) vagy tulajdonság alapján kitűnnek a csoportból, azokra felfigyelnek a többiek, és gyakrabban választják ki őket célpontként. Viselkedészavarokkal, mentális és pszichés problémákkal küzdő gyermekek is könnyebben kerülhetnek áldozati szerepbe, mert magatartásuk sokszor zavaró, érthetetlen és nehezen tolerálható társaik számára.

Milyen személyiségjegyek jellemzik az áldozattá váló gyermekeket?

Az áldozattá válás okait feltáró vizsgálatok szerint bizonyos tényezők gyakrabban megfigyelhetők, ilyen például:

• az alacsony önértékelés,
• a gyengébb társas készségek,
• az ügyetlenebb mozgás,
• valamint a barátok hiánya
• és a csoporton belüli népszerűtlenség.

Ezek olyan jelek, amelyekre a gyermek környezetében lévő felnőtteknek (szülők, nagyszülők, óvodapedagógus) mindenképpen érdemes odafigyelniük.

Az áldozatok általában szorongóbbak, elővigyázatosabbak és érzékenyebbek, mint a többiek. Az alacsony önértékelés, a szorongás vagy a magány sérülékennyé és kiszolgáltatottá teszi őket. Jellemző rájuk a túlzott megfelelni akarás és hajlamosak önmagukat vádolni a helyzetük miatt. Vágynak arra, hogy elfogadják őket, de gyenge szociális készségeik miatt nem tudják, hogyan közeledjenek a többiekhez, vagy éppen a kortársak közeledésére reagálnak kissé ügyetlenebbül.

Érdekes és ezért fontos megemlíteni, hogy más gyermekek hasonlóan eltérő jegyekkel – mint a más kultúrából érkezők, eltérő bőrszínűek vagy az egy-egy területen gyengébbek – mégsem kerülnek áldozati szerepbe, sőt kifejezetten népszerűek a csoportban. Ennek oka, hogy társas kompetenciáik nagyon jó színvonalúak, aminek segítségével ellensúlyozni tudják „másságukat” és barátokat szereznek maguknak.

Ügyetlenebb, bátortalanabb gyermekek veszélyben

Óvodáskorban a mozgás különösen fontos a gyermekek játékában. Az a gyermek, aki nem a korának megfelelően mozog, ügyetlen (pl.: a labdakezelésben) vagy nagyon bátortalan, folyamatos kudarcokat, sikertelenséget élhet át ezekben a tevékenységekben. Az ettől való félelem és a társak elismerésének hiánya népszerűtlenné teheti, és emiatt könnyen kerülhet áldozati szerepbe, a csoporton belül peremhelyzetbe.

Mi befolyásolhatja még egy gyermek megítélését?

A gyermekek lelkiállapotát erőteljesen befolyásolják a megszokott közegében, kapcsolatrendszerében bekövetkező változások: a válás, az újraházasodás, a halál, a gyász, a költözés, kistestvér születése, tartós betegség a családban stb., olyan krízishelyzetek, amelyek alapvetően megingatják a gyermek biztonságérzetét. Különösen akkor, ha nem társul mellé szeretetteljes családi légkör, támogatás, és nem kap a gyermek a korának megfelelő információkat a szüleitől. Ezek az élethelyzetek a viselkedését – átmenetileg vagy tartósabban – megváltoztathatják, erőteljesen igénybe veszik az alkalmazkodási kapacitását.

Hogyan reagálnak a csúfolt gyermek szülei?

Ha a szülő nem, vagy csak nagyon nehezen engedi a gyermekét önállósodni, és minden probléma, akadály leküzdésében helyette cselekszik, akkor a gyermek társas kompetenciái, megküzdési stratégiái nem tudnak fejlődni. A szülő távollétében ezeknek a készséghiányoknak a következtében társas közegben, kortárscsoportban számos kudarchelyzetet élhet át. Ha a gyermek nem rendelkezik korának megfelelő eszköztárral az agresszív szituációk vagy kihívást jelentő helyzetek kezeléséhez, az szintén hajlamosító tényező lehet az áldozati szerep betöltésére.

Mit tehetünk?

Azokra a gyermekekre, akik valamilyen oknál fogva rendszeresen áldozattá válnak, illetve nem képesek magukat megvédeni, különösen oda kell figyelni, mert ennek hátterében súlyosabb okok is meghúzódhatnak (pszichés vagy mentális problémák, traumatikus események stb.).

Azonban bármi is a kiváltó ok, az ilyen gyermekeknek segítségre van szükségük. Ha az áldozatszerep állandósul és rögzül, az pszichoszomatikus tünetek (ha lelki problémák testi tünetekkel, kórral járnak) kialakulásához vezethet és problémát okozhat a személyiségfejlődésben, a későbbi társas kapcsolatokban vagy az iskolai sikerekben egyaránt. Egy ilyen helyzetben szükség van a szülők és az óvodapedagógus vagy egyéb szakemberek együttműködésére.

A legfontosabb cél, hogy a gyermek csoporton belüli helyzete változni tudjon. A kiközösített gyermeknek sokat segíthet, ha valamilyen pozitív szerepben jelenhet meg a csoport előtt, ami a népszerűségét és az önbecsülését is növelheti. Fontos a társas készségek erősítése, fejlesztése (pl.: az érzelmek felismerése és kifejezése, a másik helyzetébe való beleélés, különböző viselkedési alternatíva megismerése, konfliktushelyzetek kezelése, önérvényesítés).

Érdemes olyan óvodán kívüli szabadidős programokra elvinni, ahol sikerélményeket szerezhet, és lehetősége nyílik más szerepbe kerülni, töltekezni. Ezeket a pozitív tapasztalatokat aztán magával tudja vinni a konfliktushelyzetekbe. Legvégső esetben szükség lehet óvodaváltásra.

Sokszor azonban egészen kevés támogatás is elegendő ahhoz, hogy a nehéz élethelyzetekben lévő vagy krónikus betegséggel élő, esetleg gyengébb társas készségekkel rendelkező gyermekek is hatékonyan és kreatívan tudjanak megküzdeni a problémáikkal.

Mit kezdjünk a bántalmazó gyermekkel?

Természetesen az agresszív (a csúfolódó, kiközösítő, a bántalmazó) gyermekekkel is foglalkozni kell, mert nekik is támogatásra van szükségük. Ennek egyik módja lehet az érzelmi intelligencia fejlesztése és az érzékenyítés, ami a „másság”, az átlagostól való eltérés (pl.: tehetség, bőrszín, fogyatékosság, kisebbségi kultúra, eltérő hagyományok, hátrányos helyzet stb.) elfogadásának a hangsúlyozása. Meg kell tanítani a gyermekeknek, hogy sokan vagyunk sokfélék. A világ színes és pont attól szép, hogy mindenkiben van valami, ami egyedi és értékes. Ennek a látásmódnak a gyökerei a szülők példamutatása alapján, a családban alapozódnak meg, de megszilárdulásában az óvodának is rendkívüli jelentősége van.

A gyerekkori sérelmek mennyire hatnak az életünkre?

Ezek a gyermekkori sérelmek felnőttkori életvezetésünkre is hatással lehetnek (pl.: bántottak, kiközösítettek, megaláztak, kétségbe vonták a képességeinket stb.). Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy ezek erőteljes befolyást gyakorolnak a lelkiállapotunkra, döntéseinkre, szemléletmódunkra. Ha a kisgyermekkori sérelmeinkkel nem tudtunk kihez fordulni, és nem sikerült feloldani ezeket magunkban, akkor kérjük pszichológus segítségét, hogy megszüntessük a mélyen rögzült áldozatszerepünket.

Az eredeti cikk a gyermekut.hu-n olvasható.

(fotó: privát, Shutterstock)