Ki hogyan kezeli a konfliktushelyzeteit?

Az átmeneti nehézségek, feszültségek minden család életének természetes velejárói. Ilyenkor a családok többsége új megoldásmódokat keres, megpróbál egy új egyensúlyi helyzetet kialakítani.

Akadnak azonban olyan esetek, amikor a család nem képes az új kihívásokkal megbirkózni, mert működésében alapvetően zavar van, például párkapcsolati nehézségek, kommunikációs problémák. Előfordulhat, hogy a családban hiányzik a minta egy-egy helyzet megoldásához, vagy egyszerre túl sok nehézség éri őket. Igen gyakran azokban az élethelyzetekben sérülékenyebb a család, amelyeket az előző generáció sem tudott sikeresen megoldani.

A konfliktushelyzetek megoldására elsősorban az egészségesen működő családokban van nagyobb esély, ahol a kommunikáció nyílt, az érzelmeket kifejezik, támaszt nyújtanak egymásnak, a családi együttélés szabályai világosak és rugalmasak, a családtagok önértékelése és elégedettsége magas, külső és belső határaik flexibilisek. Ha a családi funkciók nem tudnak megfelelően igazodni a kialakult helyzethez, igazi krízishelyzet alakulhat ki.

Milyen káros hatással lehetnek a gyermekre a szülők közötti állandósult konfliktusok?

A folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus és/vagy szorongásos tünetekkel küzdenek. Az ilyen családban felnövő gyermekek konfliktushelyzetekben sokszor agresszívak, hiszen ezt tanulták a szüleiktől, vagy épp túlságosan szorongók, és kerülik az ilyen szituációkat. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyermekek ilyenkor nem attól ijednek meg, hogy a szülők kiabálnak, hanem attól, hogy nem értik, mi történik és miért, ezért a saját helyzetüket bizonytalannak érzik. A látszólag ok nélküli dühkitörés az, ami félelemmel tölti el őket.

Természetesen mindebből nem az következik, hogy a szülőknek minden feszültségtől meg kéne óvniuk a gyermekeiket, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartaniuk, hogy így ők is a konfliktus részesévé válnak. Ez számukra erős stresszhatással jár, ráadásul – egocentrikus gondolkodásmódjuknak köszönhetően – hajlamosak magukat hibáztatni a kialakult helyzetért.

Hogy ezt elkerüljék és kíméljék a gyermeket, egyes szülők nem veszekednek, hanem „szőnyeg alá söprik” a problémákat. Azt gondolják, a kisgyermekek „úgysem értenek semmit”; nem fogják fel, hogy mi történik körülöttük. Ezzel egyfajta idealizált családi képet mutatnak, és a gyermekek csak akkor szereznek tudomást a nehézségekről, amikor a szülők már nem képesek azokat leplezni. Ugyanakkor az apróságok a ki nem mondott, de létező feszültségeket már jóval korábban érzékelik, és ez szorongást válthat ki bennük. Ilyenkor alakulhatnak ki ezekben a családokban pszichoszomatikus betegségek (testi tüneteket produkáló lelki bajok), illetve jelentkeznek magatartásproblémák. A szülők közötti súlyos kapcsolati problémák lehetetlenné teszik, hogy biztonságos bázist nyújthassanak a gyermekeiknek, és ez később súlyos betegségek forrása lehet.

Az említett esetekben a gyermekek nem tanulnak meg konfliktuskezelési mintákat, és nem kapnak az életük későbbi részében hasznosítható viselkedési formákat. Hisz nincs lehetőségük megfigyelni, hogyan lehet érzelmeket és igényeket kifejezni, egymás álláspontját meghallgatni és megérteni, valamint közösen kompromisszumokat kötni, döntéseket hozni.

Mikor és kihez forduljunk segítségért?

Igazi krízishelyzetre utaló jel lehet, ha a családtagok elveszítik a közös távlati céljaikat, és minden energiájukat az aktuális, mindennapi tevékenységekre fordítják. Ennek az ellenkezője is igen gyakori: amikor a családtagok nem működnek együtt. Ilyenkor általában egyedül az édesanyákra hárul a gyermek körüli teendők és a háztartási feladatok ellátása, ami nagyon megterhelő a számukra.

A férfiak esetében ez nem feltétlenül szándékosan történik, hiszen a gyermek születése után gyakran vállalnak többletmunkát a család megnövekedett költségei miatt, így ők is túlterheltté válhatnak. Mindez feszültségekkel teli helyzetet eredményez, mert mindketten úgy érzik, hogy a másik fél elhanyagolja a kapcsolatot, pedig leginkább csak arról van szó, hogy egyiküknek sem marad energiája a közös időtöltésre. Ha nem sikerül rendezni a helyzetet, elhidegülhetnek egymástól, ami váláshoz, új kapcsolat kialakításához vezethet.

Amennyiben állandósulnak a konfliktusok a családtagok között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, elsősorban pár- és családterapeuta segítségét kérni.