Twist Olivér és grundbirkózás – együtt, egy jövőt építő kollégiumban

Gyönyörű itt, a Zselic kellős közepén – állapítom meg már legalább harmadszorra, miközben nem győzök betelni a szépséges somogyi-baranyai tájjal. Már egyáltalán nem tartom túlzásnak, amit Almamellék honlapján olvastam, miszerint a település a Zselicség egyik gyöngyszeme. Az évszázadok során itt élő magyarok, németek, délszlávok, horvátok alakították, formálták a ma már több mint 800 éves múlttal bíró falut, amely az 1930-as években a térség legjobb módú, legfejlettebb településének számított.  

Úti célunkhoz közeledve a szeszélyes februári időjárás a kellemesen derűsről hűvösen barátságtalanra váltott, és bár a falu határához még verőfényes napsütésben érkeztünk, pár perccel később az Almamelléki Általános Iskola és Kollégium igazgatója már szemerkélő esőben fogad bennünket a „birodalmában”. 

– Nekem ez a világ legszebb parkja – kezdi mosolyogva Szubotics Miklós, a baranyai tanintézmény vezetője. – Ezeket a fákat a kollégistákkal együtt ültettük: az ott egy tizenöt éves bükkfa, az pedig egy gyertyán, úgyhogy amikor az órán a bükkről meg a gyertyánról tanulunk, nem kell kisétálnunk még a közeli erdőbe sem… 

– Számomra a szülőföld nagyon sokat jelent – utal egy másik erős kötődésére, amiből egyértelműen kiderül, hogy pályakezdő tanárként miért éppen Almamelléken kezdett tanítani. – Negyvenkettedik éve dolgozom itt, ebből harminckilencedik éve igazgatóként. Amikor idekerültem, különösen fontosnak tartottam, hogy itt kollégium is van, mert annak idején én is voltam kollégista, összesen tizenkét évig, úgyhogy már diák szemmel megtapasztaltam ennek a létnek szépségét, valamint az egymástól tanulásban és a közösségi nevelésben rejlő lehetőségeket.   

Megelőzni a gyerekek családból való kiemelését 

– Ez a főépület, itt működik a felső tagozat: részben már felújítottuk, a lapos tetős része kapott új borítást – újságolja büszkén az igazgató, immár az iskola „szívében”. 

– Amikor annak idején először léptem be ide, ez a tágas folyosó ragadott meg igazán, mert tudom, hogy a gyerekeknek milyen hihetetetlen mozgásigényük van – meséli. – Ezekre a régi szekrényekre azért ráférne már egy felújítás, de a folyosónak így is megvan a hangulata. 

A falat borító osztálytablók afféle képes krónikaként idézik az iskola több mint négy évtizedes múltját, a szekrények fölött sorakozó díszes kupák pedig sokkal többet jelentenek holmi szépen csillogó serlegeknél.  

– Az itt tanuló gyerekek számára különösen fontos a sikerélmény – hangsúlyozza Szubotics Miklós, majd a folyósó végén olvasható hatalmas színes feliratra hívja fel a figyelmet. – Az egy meghatározó szlogenünk, egyik kedves ismerősömtől származik: „Nincs nemesebb dolog a Földön, mint a gyerekek életét szebbé tenni”. És hogy a kép teljes legyen, a főbejáratnál látható a másik jelmondatunk: „Nálunk a tudás a divat”. 

Szép és nemes, fontos és reményteljesen előremutató gondolatok ezek, különösen egy olyan iskolában, ahová többségében halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek járnak, és ahol a kollégiumi elhelyezés számos esetben megóvja őket az állami gondozásba vételtől. 

– A kollégiumi elhelyezés célja, hogy megelőzzük a gyerekek családból való kiemelését – hangsúlyozza az igazgató. – Nagyon fontos, hogy ne szakadjon el a  gyerek a  szülőktől, hogy megmaradjon az egészséges fejlődéséhez szükséges érzelmi biztonsága és kötődése a család irányába.  

Óvodások a kollégiumban 

Az almamelléki általános iskola 8 évfolyamának 8 osztályában összesen 101 diák tanul, közülük 30 gyermek részesül kollégiumi ellátásban. 

– Jelenleg félházzal üzemelünk, mert a diákok egy része covidos, egy másik része pedig karanténban van, azért nem jöhet iskolába – mondja az igazgató. – A mi intézményünk azért is speciális, mert a nevelés kiterjesztésével az itteni kollégiumban most már 4 óvodásunk is van, akik testvérkapcsolattal, tehát a nagyobb testvérrel együtt kerültek a programba. Az iskolában 10 tanár dolgozik, értékes szakmai munkát végző, lelkiismeretes és rendkívül elhivatott kollégák. 1993 óta német nemzetiségi iskolaként működünk. Kiváló a kapcsolatunk a Német Nemzetiségi Önkormányzattal: tőlük kaptuk például azt a 8 személyes kisbuszt, amivel a gyerekek haza-, illetve iskolába szállítását meg tudjuk oldani – teszi hozzá Szubotics Miklós, aki pályájának kezdete óta folyamatosan küzd az esélyegyenlőség megvalósításáért, negyedik éve már a Kollégium Plusz modellprogram támogatásával. 

Esély a kitörésre 

A 2018-ban elindított, Európában is egyedülálló, a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű általános iskolások felzárkózását szolgáló Kollégium Plusz Modellprogram (Gondoskodó Kollégium-program) egyik célja, hogy a kollégiumi elhelyezés biztosításával megelőzze a nehéz sorsú gyerekek állami nevelésbe vételét. A kollégiumi körülmények emellett arra is alkalmasak, hogy a tehetséges, szegényebb gyermekek az átlagosnál több lehetőséget kapjanak képességeik kibontakoztatására. 

– A legtöbb gyereket a szülők kérésére vesszük fel a kollégiumba, egy részük pedig a gyermekvédelmi szakember (pl. családsegítő) jelzései alapján kerül hozzánk. A gyerekek hétfőtől péntekig a kollégiumban vannak, tanulnak, és hétvégére hazamennek – magyarázza Szubotics Miklós.  

– Rendkívül fontosnak tartom, hogy segítsük a családokat. A pályázat keretében nálunk dolgozó családsegítő rendszeresen látogatja őket, én is gyakran kijárok hozzájuk és olyankor soha nem megyek üres kézzel. Sokszor viszek, viszünk gyűjtött élelmiszert, ruhát, cipőt, tehát engem mindig nagyon várnak (mosolyog), de egyébként is jó kapcsolatban vagyok velük. Ezek a hátrányos helyzetű szegény családok nagyon fontosnak tartják az iskolát és a kollégiumot, mert tudják, hogy a gyerekük csak az iskolán keresztül tud felemelkedni, előre jutni. Tudják, hogy ha a gyerek nem kapja meg ezt a lehetőséget, esélye sem lesz kitörni a hátrányos helyzetéből. A program segítségével szeretnénk elérni, hogy minél több gyermek jusson el az érettségiig, tanuljon szakmát. 

„Hétfőn már várom, hogy visszajöjjek”  

– Itt van például a mi Orsós Kristófunk, akit az Arany János Tehetséggondozó Programban felvettek a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumba: ő eljuthat akár a felsőfokú végzettségig – pillant biztató mosollyal a tanáriba ebben a pillanatban belépő nyolcadikos kamaszra. 

– Én második osztályban kerültem ide, egyébként Gilvánfán lakom – kezdi Kristóf. – Van két bátyám, mindkettő itt végezte el az általános iskolát. A kisebbik idén ballagott, ő most rendészeti technikumba jár Pécsváradon. Mellettük van két öcsém is, az egyikük szintén ide jár, most negyedikes. A tanulás jól megy, a matek a kedvencem, meg a földrajz és a biológia, de a többi tantárggyal is egész jól kijövök. A központi felvételire sokat kellett tanulni, de megérte, mert felvettek a pécsi gimnáziumba.   

Amikor azt kérdezem tőle, mivel szeretne foglalkozni felnőttkorában, kapásból válaszol. 

– Két dolgon gondolkodtam: az egyik, hogy elmegyek tanárnak, a másik pedig, hogy építészmérnök leszek. Ennek most kicsit nagyobb esélyét látom, mert a gilvánfai tanoda vezetője is építészmérnök, és amikor hetente egyszer a tanodába megyek, szoktunk erről beszélgetni – vázolja a helyzetet Kristóf, aki a kiváló tanulmányi eredménye mellett szép sportsikereire is méltán lehet büszke.  

– Grundbirkóban megyebajnok voltam és miután azt abbahagytam, áttértem a rendes birkóra és ott is kijutottam az országos versenyre. Focizni is nagyon szeretek, ráadásul most új salak van a pályán: tegnap fel is avattuk a csapattal. Az iskolában sok program van, Miklós bácsival gyakran túrázunk, és könyvtárba is szoktam járni. Mostanában egyre gyakrabban olvasok: a Harry Potterrel kezdtem, utána jött Alexandre Dumas-tól A három testőr, és nemrég fejeztem be a Twist Olivért. Most meg egy tudományos könyvet olvasok. Szeretek itt lenni, mindenkivel jól kijövök, és itt van minden barátom. Amikor hétvégére hazamegyek, hétfőn már várom, hogy visszajöjjek. 

Úszótábor, természetjárás, bográcsozás  

A Kollégium Plusz Modellprogram keretében a gyerekek differenciált, érdeklődési körüknek megfelelő foglalkozásokon, szakkörökön vehetnek részt. 

– Művészeti szakkör, természettudományi szakkör – sorolja a lehetőségeket az igazgató. – Nálunk nagyon fontos a természetjárás, a szülőföld szeretetére nevelés. Biológia-földrajz szakos tanárként nekem különösen nagy kedvencem a földúti gyalogtúra, és a környéken rengeteg az erdő, úgyhogy látni- és megfigyelni való akad bőven. Iskolánk bekapcsolódott a Gyökereink a Zselicben-programba: ennek keretében sokat kirándulunk, paraszti gazdaságokat látogatunk meg, felfedezzük a környező puszták mindegyikét, sorra járunk minden dűlőt, halastavat a környéken, és felkeresünk minden forrást. A szakkörök mellett felzárkóztató foglalkozásokat tartunk, részben az itteni pedagógus kollégák közreműködésével, részben külső szakemberek bevonásával. A pályázat keretében pszichológus és családsegítő is segíti a munkánkat. A másik fontos tevékenységi körünk a táboroztatás: nyaranta legalább két tábort szervezünk. A szigetvári úszótáborba busszal visszük a gyerekeket, emellett rendkívül népszerű az élménytáborunk is, ahol horgászhatnak, szalonnát süthetnek, bográcsozhatnak a gyerekek. A tábori életbe igyekszünk bevonni a szülőket is, és nagy örömünkre van, aki partner ebben.  Minden évben szervezünk autóbuszos kirándulást a Balatonhoz, fürdéssel és fagyizással egybekötve.  

Sikerélmények a focipályán és a tornaszőnyegen 

Szubotics Miklós elmondása szerint a sport szeretete kezdettől fogva jelen van az iskolai életben.  

–  Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy sikerélményhez juttassuk ezeket a gyerekeket – vélekedik az iskola igazgatója. – A tanulóink kiváló sporteredményeket érnek el: nálunk megyebajnok birkózók vannak, csapatban többször szerepeltünk már országos döntőn. A grundbirkózásban a lányaink is nagyon jól szerepelnek, érmeket kapnak. A lelkesedés és a motiváció óriási ezeknél a gyerekeknél, a kollégiumban esténként megy az erőfejlesztés, a fekvőtámaszozás, a fejen- és kézenállás. Emellett a foci is rendkívül népszerű, a gyerekek alighogy kiszaladnak az udvarra, máris rúgják a labdát. Most, hogy a pályázatnak köszönhetően a sportpályánk új salakborítást kapott, még inkább. Igaz, Gábriel? – kérdezi nevetve a hetedikes Szegedi Gábrieltől. Nem véletlenül tőle, hiszen a 13 éves srác mindkét sportágban otthonosan mozog, és nem utolsósorban igen ügyes is. 

– Korábban öt évig birkóztam, és jó eredményeim voltak: 2. osztályban 2. lettem a megyei versenyen – meséli Gábriel. – Aztán abbahagytam, mert már nem tetszett. A focit viszont nagyon szeretem, abban is begyűjtöttünk már néhány kupát. A legjobban a taktikázást élvezem benne. A tanulás is jól megy, a kémia a kedvencem, azért, mert ott lehet kísérletezni. A tesit is bírom, a nyelvtant viszont nem annyira. Egyébként szakácsnak készülök, már régi vágyam, hogy megtanuljak nagyon jól főzni. Hétvégén otthon szoktam segíteni a mamámnak: a hagymaszeletelésben már egész jó vagyok! – villantja meg humorát az egyébként visszafogott és halk szavú csatár.  

Ha a farsang nem is, a hangulat meglesz!  

A délután 4-ig tartó napköziben a kollégisták és a nem kollégisták közösen tanulnak. Vagy, ha éppen úgy adódik, farsangi díszeket készítenek. Mint például most. A lányok és a fiúk aktívan kiveszik a részüket az osztályterem dekorálásából. 

– Idén valószínűleg nem tartunk farsangot a járványhelyzet miatt, pedig nálunk hatalmas jelmezbál szokott lenni – jegyzi meg az igazgató. – A hangulatot azért most is megteremtjük…   

– Pár héttel farsang előtt Miklós bácsival szoktunk bemenni Szigetvárra, hogy megvegyük a tombolanyereményeket – mondja a nyolcadikos Árvai Melinda, miközben nagy odafigyeléssel és gondossággal teszi fel az elkészült ablakdíszeket. – Tavaly sok mindent nyertem, aminek nagyon örültem. 

Könnyen ment a beilleszkedés 

Az igazgató szerint Melinda nemcsak ügyes, hanem rendkívül segítőkész is, és rá lehet bízni a kisebb gyerekeket.   

– 2018-ban jöttem ide, előtte Szigetvárra jártam iskolába, mert ott lakom – meséli a 14 éves kamaszlány. – Van egy vér szerinti testvérem, és van még négy féltestvérem, anyukám részéről. Velük és a mostohapámmal élek, összesen hatan vagyunk. Eleinte féltem, hogy nehezen fogok itt beilleszkedni, de igazából sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Az első héten elég furcsa volt, mert előtte sosem laktam koleszban, de aztán hamar megszoktam, és azóta is nagyon jól érzem itt magam. A tanárok kedvesek, mindig segítenek, ha kérem, több figyelmet fordítanak ránk, és jobban elmagyarázzák a feladatokat, mint az előző iskolámban. A tesiórát szeretem legjobban, mert imádok kézizni. Az a kedvencem! Délután 4-kor megyünk le a kollégiumba, és ha odakint hideg van, mint például most, akkor tévézünk egy kicsit. Fél 6-kor vacsorázunk, utána fürdés, aztán a társalgóban még tévét nézünk vagy beszélgetünk. 8-kor pedig alvás van… 

– Már negyedik éve vagyok itt, és most már én segítek az újaknak a beilleszkedésben, mert a kollégiumban én vagyok a lányháló-felelős: az én dolgom, hogy rendet tartsak, és ez teszik nekem, mert fontos, hogy mindig rakjunk rendet magunk után. Ezt főleg itt tanultam meg. 

– A Kollégium Plusz egy különleges lehetőséget jelent számunkra az esélyteremtő programunk megvalósításához – mutat rá Szubotics Miklós. És most elsősorban nem csak arra gondolok, hogy milyen fontos és szükséges felújításokat tudtunk végrehajtani a pályázatnak köszönhetően. Sokkal inkább arra, hogy az itt tanuló gyerekek olyan élményekben részesülnek, amelyekben másképp nem tudnának. És ezeket az élményeket, ezeket a boldog pillanatokat soha senki nem veheti el tőlük.