csalad.hu - Szerhasználó tinik – van kiút!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Szerhasználó tinik – van kiút!

Ivanova Daniela
2020. jún. 26. 9:00
Kamasz a családban

A túlzott féltés is tud legalább annyira káros lenni, mint az elhanyagolás. A probléma forrása sokszor a családi rendszerben, sokszor pedig az iskolai közösségben, vagy magában az egyénben keresendő. Geist Gábor egészségfejlesztési-, addiktológiai szakértővel és családterapeuta jelölttel a június 26-ai kábítószer-ellenes világnap apropóján beszélgettünk arról, hogy mit tehetünk akkor, ha gyermekünk már a szenvedélybetegségek csapdájába esett.

– Sok esetben a gyermek devianciája – mint például a csavargás, iskolából való lógás és/vagy szerhasználat – egyfajta jelzés, hogy a családban valami nincs rendben – kezdi Geist Gábor. – Fontos, hogy szülőként határokat és korlátokat szabjunk, ugyanis sokszor ez is jelenthet problémát. A túlféltő magatartás tud legalább annyira káros lenni, mint az elhanyagolás, a gyermek mindkét esetben arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy nem érzi magát komfortosan és biztonságban a családban. Természetesen nem csak az otthoni körülményekben érdemes kutatni a válaszokat, hiszen számos más oka is lehet annak, ha a gyermek valamilyen módon kitörni készül jelenlegi helyzetéből: önértékelési probléma, a közösségbe való beilleszkedés sikertelensége, iskolai zaklatások, bántalmazások, vagy túlzott elvárások és az ebből fakadó teljesítménykényszer, iskolai kudarcok.

A közösség nyomása hatalmas

Geist Gábor úgy véli, hogy a baráti körön, iskolai társaságon nagyon sok múlik.

– Minden csoportnak saját normái vannak, ahhoz pedig, hogy egy tinédzser bekerülhessen, vagy bent maradhasson, követnie kell a „szabályokat”. A pozitív normák jó irányba terelhetik a fiatalokat, viszont egy olyan közösségben, ahol a csoportnorma legitimál valamilyen szerhasználatot, már kevésbé ideális a helyzet. Alacsony önértékelés esetén, illetve abban az esetben, ha a kamasz nem talál más alternatívát, amelyhez kapcsolódhatna, csak két választása marad: vagy nemet mond és így a csoport nagy valószínűséggel kilöki őt, vagy pedig „behódol” a banda törvényeinek. Természetesen egy optimális családmodell rengeteget tud segíteni egy ilyen helyzetben. Azok a gyermekek, akiknek az önértékelése rendben van és nem túl magas a szorongás-szintjük az iskolai eredményeket és a közösségbe való beilleszkedést illetően, kevésbé veszélyeztetettek.

Nincs biztos recept

– A serdülőkor egy olyan időszak, amikor a gyermek elkezdi keresni valódi önmagát. Megszületik az önálló identitás, kialakulnak a saját értékek és normák, amelyek már nem a szülők, hanem a kortárscsoport normái mentén haladnak tovább. Persze gyakori eset az is, hogy a gyermek ilyenkor feszegeti a saját határait: mi az, amit még megtehet és mit nem. Akik ezt az időszakot jól meg tudják ugrani, akár elkerülhetik a szerhasználatot, vagy pedig csak alkalmi jelleggel, kísérletezve próbálják ki a tudatmódosítókat. Nincs egyetlen, minden esetben beváló, biztos recept, hiszen mindenki másként éli meg a viharos kamaszéveket, de egy biztos: a pozitív és szeretetteljes légkör sokat segíthet abban, hogy a tini ne akarjon más örömforrásokhoz fordulni.

Milyen jelekre figyeljünk?

Felmérések szerint az első cigaretta, az alkohol és a drog kipróbálása egyre fiatalabb életkorban kezdődik, de jellemzően a serdülőkor évei alatt történik meg. Miből vehetjük észre, ha a gyermekünk már nem csak kipróbálás szintjén nyúl szerekhez?

– A serdülőkor szerhasználat nélkül is a jelentős testi, lelki változások kora. Ilyenkor a fiatalok viselkedése száznyolcvan fokos fordulatot is vehet. Általános jelek, hogy a korábbi hobbijait és baráti körét elhanyagolja, utóbbit le is cserélheti. Elkezd titkolózni, gyakran változhat a hangulata, zárkózottá válhat. Tanulmányi eredménye romolhat, reggelente nehezen kelhet fel, este sokáig kimaradhat és nem tud elszámolni az idejével. Zsebpénzét nem tudja beosztani, gyakran pénzzavarba kerülhet, esetleg eladhatja, elcserélheti nagy értékű használati eszközeit. Szélsőséges – a környezet számára indokolatlan – hangulatváltozás, indulatkontroll problémák is előfordulhatnak. A családtagjai ellen agresszívan, elutasítóan léphet fel. Zsebében, táskájában fóliák, növényi törmelékek lehetnek. Nem minden szernek van jellegzetes szaga, de egy-kettőnél érezhető, sőt a pupillákon is látható a tudatmódosulás. Esetenként furcsa, nehezen érthető a beszéde, gondolatmenete nem követhető.

Sokszor csak későn vesszük észre

Előfordul, hogy annyira beletemetkezünk a munkánk és problémáink övezte mindennapokba, hogy nem vesszük észre a baljós jeleket. Sok szülő legbelül érzi már, mégsem tudja még önmagának sem bevallani, hogy a gyerekkel baj van. Ez nem tudatos, hanem egy ösztönös védekezési mechanizmus.

„Egy ilyen beszélgetést higgadtan, türelmesen és a gyermek gondolataira, érzéseire nyitottan érdemes elkezdeni.”

– Ilyenkor nagyon nehéz higgadtnak maradni, mégis az a legfontosabb, hogy a problémát alaposan átgondoljuk és megosszuk partnerünkkel, vagy egy olyan családtaggal, akiben megbízunk, hiszen már ez segíthet abban, hogy miként alakítsuk további stratégiánkat – ajánlja a szakember. – Fontos, hogy beszéljünk gyermekünkkel a minket foglalkoztató kérdésről és kommunikáljuk gyermekünk felé is gyanúnkat, de úgy, hogy ne rontsunk ajtóstul a házba. Nem könnyű megtalálni a megfelelő pillanatot, de az biztosan ne egy feldúlt, feszült helyzetben legyen, amikor éjszaka éberen várjuk őt, majd ahogy belép az ajtón, meg is gyanúsítjuk azzal, hogy drogozik. Egy ilyen beszélgetést higgadtan, türelmesen és a gyermek gondolataira, érzéseire nyitottan érdemes elkezdeni.

Az esetek döntő többségében a tagadás az első reakció, amikor is már segítséget kell kérni. Léteznek olyan szülői önsegítő csoportok, ahol megértő fülekre találhatunk. Emellett pedig mi is fordulhatunk szakemberhez, aki objektívebb módon segíthet kidolgozni egy stratégiát a jövőre nézve.

Mennyire nagy a baj?

Nem mindegy, hogy a tinédzser néhányszor csak kipróbált egy drogot, vagy már komoly szerhasználó! Geist Gábor hangsúlyozza, hogy nem szabad elbagatellizálnunk a helyzetet, de az még nem ad okot a pánikra, ha a gyermek egy-két alkalommal, kíváncsiságból igent mondott egy füves cigire. Más kérdés azonban, ha komolyan belecsúszik a szerhasználatba. Mindez érvényes az alkoholfogyasztás és az altató, nyugtató gyógyszerek nem orvosi rendelvényre történő használata esetén is. Ekkor muszáj határozottan fellépni és abba az irányba terelgetni őt, ahol segítséget kaphat. Ilyenek például a drogambulanciák, ahol bejárós ellátás folyik, a magánszolgálatások, a különböző rehabilitációs intézmények, amelyek kifejezetten a fiatalkorú szerhasználókat tudják fogadni, vagy pedig az addiktológiai és pszichiátriai bentlakásos kezelések.

Van kiút

„Abbahagyni sohasem késő!”

Többnyire, utólag a fiatalnak is hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem kell többé hazugságban élnie. Hiszen a szerhasználat egy önmagát erősítő kör: kipróbálja, amit titkolni kell, a hazugságok hálójába gabalyodva pedig csak még feszültebb lesz, amit szenvedélyével igyekszik majd csillapítani. Sokan egy rendőrségi igazoltatás során buknak le, ilyen esetben elterelésre kell járniuk.

– Összességében az a jellemző, hogy azok a fiatalok, akik megfelelő önismerettel rendelkeznek és egy szerető, támogatói közegben nevelkednek, akiknek van céljuk és jövőképük, hamarabb túl tudnak jutni ezen a nehéz időszakon. Ugyanakkor, ha valaki mégis függővé válik valamilyen szertől, van esélye a leállásra. Mert abbahagyni sohasem késő! Előfordul, hogy valaki évtizedek után egy váratlan élethelyzetben jut el oda, hogy fel tudjon hagyni a szerhasználattal és fokozatosan talpra álljon.

(fotó: Shutterstock, privát)