Az elmúlt néhány hétben egy emberként mozdultak meg honfitársaink, lehetőségeihez mérten mindenki igyekezett segíteni az Ukrajnából menekülő bajbajutottakon. A humanitárius akcióhoz a Családbarát Magyarország Központ is csatlakozott, a határmenti Barabásra szállított adományok után munkatársaink közel két hete újabb gyűjtésbe kezdtek. Önkéntes adományainkat a szervezet székhelyén dolgozó kollégák az erre kijelölt szobában halmozták fel, amelybe a végén alig lehetett belépni. Bébiételek, szárazáruk, tészták, higiéniai szerek és mesekönyvek is sorakoztak a polcokon. Az önkéntes felelősök csoportosítottak, feliratoztak, dobozoltak, hogy aztán két színültig telt autóval meg se álljunk a Magyar Református Szeretetszolgálat központi raktáráig. 

A Dr. Szuromi-Kovács Ágnes ügyvezető vezette delegációnkat a maximális leterheltség ellenére mosolygósan fogadták a szolgálat szakemberei. Újabb és újabb szállítmányok érkeznek erre a pontra, amelyeket aztán itt rendszereznek és indítanak útra oda, ahol a legnagyobb a szükség. Elmondásuk alapján elsősorban a konzervek és a tartós élelmiszerek jelentenek tényleges segítséget, illetve, talán sokak számára meglepő, de hatalmas kincs az élesztő. Az jelenti most az életet Kárpátalján. 

– Megható volt látni, hogy mekkora az összefogás a kollégáim körében – kezdte Dr. Szuromi-Kovács Ágnes. – Hiszünk benne, hogy ezek az adományok a legjobb kezekben lesznek a szeretetszolgálat szakembereinél és további csomagokkal is hozzájárulhatunk a családok biztonságos ellátásához. Előkészítés alatt van egy intézmények közötti nagyobb ívű megállapodás, illetve önkéntes munkával is szeretnénk a bajbajutottak segítségére sietni. 

Nagy az igény a gyümölcsökre 

Közben a Nyugati pályaudvarra egymás után futnak be a Záhonyból és Biharkeresztesről érkező, menekültekkel teli vonatok, már nemcsak közvetlenül Ukrajnából, hanem Románia irányából is érkeznek nagy csomagjaikkal az elesettek. A felújítás előtt álló, de így is lenyűgöző Királyi váróteremben és környékén a Magyar Református Szeretetszolgálat zöld egyenruhás munkatársai készségesen teszik a dolgukat, hogy mindenkit emberhez méltó bánásmóddal és megfelelő körülményekkel várjanak az állomáson. Sokan egyből tovább indulnak: egy négy gyermekkel utazó család a Berlinben dolgozó rokonaihoz tart, egy másik, karon ülő kisgyermekkel érkező família pedig Csehország felé veszi az irányt. Az úticél különböző, de a túlélésért folytatott küzdelem azonos. Biztonságos körülmények között, békében szeretnének élni, kizárólag ez hajtja őket – mesélik a rémült szülők, miközben önfeledten szaladgálnak mellettük gyermekeik. 

– Február 24-e óta teljesítünk szolgálatot a Nyugati pályaudvaron – mondja Nagy Gábor, a Magyar Református Szeretetszolgálat szociális fejlesztési ágazatvezetője, ügyvezető-helyettese. – Munkatársainkkal és beosztásonként tíz önkéntessel három műszakban végezzük a tevékenységünket. Mindenkinek hálás szívvel köszönjük az adományokat. Jelenlegi tapasztalataink alapján elsősorban szendvicsekre és gyümölcsökre van a legnagyobb igény, utóbbit a speciális étkezési szokásoktól függetlenül gyorsan elkapkodják. Munkatársaink a lehető legnagyobb körültekintéssel szolgálnak, tolmácsaink pedig türelmesen segítenek, mert a menekültek csekély százaléka beszél csak idegen nyelvet. Információs ponttal, lelki segélyszolgálattal és már egy újonnan kialakított gyereksarokkal is igyekszünk könnyíteni a hozzánk érkezők életét. 

Összefogás a bajban 

A 10-es vágány melletti Királyi váróterem egyik raktárában ruhaneműk, takarók,  szemben pedig precízen csoportosított élelmiszerek várják sorsukat. Egyre szervezettebben zajlanak a folyamatok, az állandó készenlétnek köszönhetően mindenki pontosan tudja a dolgát. Folyamatosan érkeznek ide is az újabb adománycsomagok, illetve poggyászaikkal megpakolva a jobb sorsú és kevésbé szerencsés  emberek, akik rövid pihenő után folytatják útjukat, főleg északi vagy nyugati irányba. A szülői bizonytalanságban itt nyújt néhány önfeledt percet a gyereksarok, ahol felügyelet mellett játszhatnak az iskolás- és óvodáskorúak, de a kisebbek sem maradnak játék és gyümölcs nélkül. 

– A minap egy nagykereskedő 30 karton naranccsal állított be – meséli Nagy Gábor. – A komoly mennyiség ellenére sem kellett sokáig kerülgetnünk a gyümölcsadományt. A hozzánk betérők hálásak minden segítségért, meghatottan ölelgetik kimerült munkatársainkat. Mi pedig az adományokért és az önkéntesekért mondhatunk köszönetet. Február végén, a közösségi felületünkön közzétett munkatársi felhívásunkra néhány óra alatt 1200-an jelentkeztek, akik közül sokakra azóta is számíthatunk. Fantasztikus az az összefogás, amit tapasztalunk! 

Felkavaró, mégis felemelő 

Az önkéntesek tengerében feltűnik egy ismerős arc, Görög Zitáé. Az ismert modell és televíziós műsorvezető szabadidejét és energiáját nem kímélve, hetek óta nap mint nap igyekszik segíteni a Nyugati pályaudvarnál. Kapcsolatait és tenni akarását felhasználva, a segélyszervezetektől függetlenül, önkéntesen, mindenben, amiben csak tud. Mint meséli, az önszerveződő civilek között próbál hidat képezni, hogy a hatóságokkal és a segélyszervezetekkel egyeztetve megkönnyítse és gördülékenyebbé tegye a munkavégzést, szállítást vagy szálláskeresést. Egy-egy éjszakára ő maga is biztosít átmeneti otthont családoknak, egy állapotos hölgyet pedig hosszabb időre is befogadott, szeretné, ha minden tekintetben biztonságos lenne a hamarosan érkező újszülött világra jövetele. 

Az ország tehát ismét összefogott, egymást érik a nélkülözhetetlen adományok és az önzetlen felajánlások. Amennyire felkavaró a csapatostul érkező menekültekkel való találkozás, annyira felemelő az az összefogás, amely a lelkiismeretes munkatársak, a mosolygós önkéntesek és elszánt segítőik együttműködésének köszönhetően megindító pillanatokat okoz határainkon innen és túl.