– Ez a módszer remek lehetőséget nyújt önmagunk megértésére, megismerésére – kezdi a szakember. – Művészetterapeutaként azt figyeltem meg, hogy jelentősen könnyebb egy elkészült alkotásról beszélni, mint csak szavakban, őszintén megnyílni és feltárni a legbelsőbb érzéseinket. Kisgyermekeknél pedig az alkotások elemzése különösen jó mankóul szolgálhat, hiszen számukra a szavak világa még ismeretlen.

„Nem úgy alakult, ahogy terveztem”

"A művészetterápiában találtam meg azt a módszert, amely segített meglátni, hogy mi is zajlik bennem, segített megérteni és elfogadni a saját életem történéseit."

A háromgyermekes édesanya az alkotás szeretete mellett elsősorban személyes okokból is választotta ezt a hivatást.

– Az első gyermekem születése előtt tele voltam elképzelésekkel és elvárásokkal azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz anyává válni. Majd a szüléstől kezdődően szinte semmi sem úgy történt, ahogyan vártam. Hosszú hónapokig magamba zártam az érzéseimet, a dilemmáimat és mindazt a kétségbeesést, amelyet ez az új élethelyzet okozott számomra. Nem mertem beszélni róla, mert úgy éreztem, hogy csak én rontom el, csak velem lehet a baj, hogy ennyire nehezen indul az anyaságom. Éreztem, hogy szükségem van egy helyre, egy biztonságos közegre, ahol mindezzel a nehézséggel dolgozhatok – mondja.

– A művészetterápiában találtam meg azt a módszert, amely segített meglátni, hogy mi is zajlik bennem, segített megérteni és elfogadni a saját életem történéseit. Ekkor határoztam el, hogy én magam is segítővé válok és szaktudás mellett a megélt tapasztalataimmal fogom támogatni az édesanyákat a saját útjukon.

Közös sorsok

– Az anyaságom megélése, az élményeim szorosan kapcsolódnak a munkámhoz, ezért különösen nagy élmény számomra, hogy olyan sorstársközösségeket hívhatok életre, ahol együtt dolgozhatunk az anyává válás témájával. A közösség nagyon fontos minden édesanya számára. Egy megbízható, megtartó hely, ahol kendőzetlenül beszélhetnek a nehézségeikről, dilemmáikról és ez az a hely, ahol senki nem fogja elítélni őket, ha éppen nem élvezik az anyaságot. A csoportjaim azért különlegesek, mert az édesanyák gyermekeikkel együtt vehetnek részt a foglalkozásokon; a 2 hónapos pici babáktól kezdve a 3 éves tipegőkig bukkan fel nálunk az aprónép. Ezek igazán értékes találkozások. Sokszor észre sem vesszük, mennyi mindent tanulunk általuk önmagunkról és a társas kapcsolatokról – magyarázza Judit.

– Ezeken a csoportokon mind gyógyulunk kicsit, én magam is. Annyira felemelő megtapasztalni, hogy vannak még biztonságos kapcsolatok, létezik még elfogadás. És nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, hogy őszintén tudjunk kapcsolódni egymáshoz.

A közös alkotás öröm

Judit számára a zene és az éneklés volt az a művészeti ág, ami erre a pályára terelte, terapeutaként mégis a képzőművészet áll hozzá a legközelebb.

"A csoportjaim azért különlegesek, mert az édesanyák gyermekeikkel együtt vehetnek részt a foglalkozásokon."

– Én magam a zenében, a hangokban oldódok fel, művészetterapeutaként mégis a képzőművészeti eszközöket preferálom. A foglalkozásokon rajzolunk, festünk, ragasztunk, készítünk különböző technikákkal és művészeti eszközökkel képeket. Szeretem látni, ahogy egy érzés, egy gondolat valóságos alkotásként kel életre. Ez nagyon fontos hatásmechanizmusa a művészetterápiának, ahogyan a belső tartalom külsővé válik. Izgalmas és kreatív megteremteni a saját, szabad művészetünket. Az esztétika itt egyáltalán nem számottevő tényező, hiszen nem az a fontos, hogy szép legyen a végeredmény, hanem hogy ki tudjuk fejezni a belső világunkat általa. A közös alkotás öröme pedig már önmagában is egy felszabadító érzés.

Könnyebb lerajzolni, mint kimondani

A művészetterápia egy olyan non-verbális önismereti eszköz, amely segít bennünket, hogy képesek legyünk rálátni a belső folyamatainkra. Az alkotások által kézzel foghatóvá válnak azok a gondolatok, érzések, amelyeket még talán soha sem fogalmaztunk meg önmagunknak. A szabad alkotás igazi ajándék. Minden vonalnak, minden pacának, minden színnek jelentősége lehet és általuk a készítője egészen új nézőpontból tekinthet problémájára.

Maga az alkotási folyamat is nagyon beszédes. A rövidke, maximum 20-30 perces alkotásra fordított idő alatt egészen értékes felismerésekkel gazdagodhatunk.

A képeink megbeszélésével indulhat csak el igazán a feldolgozási folyamat, hiszen gondolatainkat elsőként az alkotásunkkal, majd ezt követően szavakba öntve rendezzük egységbe.

"Igazán izgalmas és megindító látni, ahogyan egy-egy feladat megszólítja a résztvevőket és önfeledten alkotni kezdenek."

Csalogassuk elő kreatív énünket

Judit szerint a művészetterápiát egészen kicsi kortól lehet már alkalmazni…

– A művészetterápia nem csupán önismereti célzattal használható. Kisgyermekek körében is értékes lehetőség, hiszen ők még igazán szabadon alkotnak, alkotásaik beszédesek, hiszen szabad rajzaikban „kirajzolják” magukból az általuk megélteket. A közös rajz továbbá fejleszti az együttműködést, az egymásra figyelést és megannyi értékes hozadéka lehet.

Ez egy önismereti munka

– A csoportos alkalmak elején mindig kicsit hangolódunk. Ehhez verseket, zenét, képeket szeretek vinni. Az ezekkel való munka segíti a résztvevőket kicsit kizökkenteni a mindennapokból és a racionális gondolkodásból. A nyitó feladat után szoktunk egy adott témával dolgozni, ilyenkor alkotunk. Igazán izgalmas és megindító látni, ahogyan egy-egy feladat megszólítja a résztvevőket és önfeledten alkotni kezdenek. A megosztással zárjuk témáink feldolgozását, amikor magunk elé vesszük az alkotásokat és beszélgetünk róluk. A résztvevők kapcsolódása, az elfogadó, ítéletmentes közössége nélkülözhetetlen ebben az önismereti munkában. A művészetterápiát szívből ajánlom mindazoknak, akik szeretnének közelebb kerülni önmagukhoz.

(fotó: privát)

pszichológiaterápiatánc