csalad.hu - Mi a család? – Így látja egy gyermekotthonban felnőtt fiatal
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Mi a család? – Így látja egy gyermekotthonban felnőtt fiatal
Szöveg: Gyarmati Andrea, fotók: privát
2020. ápr. 22. 9:00
Blogok
11 éves korom óta vagyok az otthonban, most szombaton leszek 18 éves. Lesz torta és ünneplés, hisz megtartjuk együtt mindenkinek a születésnapját itt, mint egy családban. Ebben a hónapban már volt két születésnap. Majdnem minden hétre esik egy, sokan vagyunk.

Gyarmati Andrea, Gálospetri, 18 éves

Az egyik testvéremmel kerültem ide először, Erikával, mert nem volt jó a családi hátterünk, meg a körülmények sem. Volt egy ház, ahol éltünk akkor, egy konyha, egy szoba, de nem volt fürdőszoba. Aztán rá nemsokára, két hónapra talán, meghalt Édesapánk, így bekerült még egy testvérem. Egy kis idő múlva pedig a negyedik is, miután szobatiszta lett. Anyukámnak lett egy élettársa 2 éve, és tavaly született egy kicsi féltestvérem. A férfi sajnos azóta elhagyta, szóval a kistestvérem is most apa nélkül van. Gondolom, hogy vele is így lesz, hogy amikor nagyobb lesz, ide fog kerülni. Szerintem jobb lenne itt neki, mint otthon. Akkor legalább együtt lesz a család.

Ez a családom

Régebben többet találkoztunk Édesanyámmal, de mióta megvan a kicsi, kevesebbet, mert nincs mivel jönnie hozzánk. Régebben biciklivel jött, vagy fogadott autót. Telefonon most is rendszeresen beszélgetünk, így tartjuk a kapcsolatot. Van, amikor együtt négyen, ilyenkor mindenki mondja a magáét. De előfordul, hogy külön-külön beszélgetünk vele.

Ez a családom, ami most körülvesz engem. Nálunk kisebb koromban úgy volt, hogy nagyon sokat veszekedtek a szüleim. Volt belőle verekedés is néha. Nem mondható túl nagy családi összetartásnak. Mondjuk próbáltak mindent megtenni értünk, amikor tudtak, mentek dolgozni, és próbáltak enni adni. Aztán később apukám sajnos sokat ivott, ezért is volt a veszekedés. De amióta ide kerültem, hála Istennek nincs ilyesmi. Próbáljuk is elkerülni nagyon. A nevelő néni is igyekszik elfelejtetni velünk, ami otthon történt.

(A fotón a cikk szerzője, Gyarmati Andrea)

Rengeteget tanultam

Nagyon sokat változott mindenki, beleértve engem is. Rengeteget tanultam. Máskülönben nem lennék itt, nem jutottam volna el idáig, ahol most vagyok. Megtanultam sütni, főzni. Néhány gyereknek én csináltam meg a születésnapi tortáját, mint egy családban. Tudom, hogy kell rendet tartani és hogy kell takarítani. Nem a földdel kezdem, hanem a pókhálózással. Járhatok iskolába, tanulok autót vezetni. Ha nem itt lennék, akkor ez biztos nem adatott volna meg.

Megismerhettem sok támogatót, nagyon jó embereket, akik a családunk barátai lettek. Csaba testvér is a családom része, hiszen, ha ő nem lenne, nem tette volna azt, amit, akkor ezek a gyerekek nem lennének ilyen jó helyen. Meg persze a nevelők, akik napi szinten foglalkoznak velünk.

Én a gyermekemnek mindent meg szeretnék majd adni, de azt megtanultam, hogy először legyen meg a megfelelő hátterem, hogy el tudjam tartani. Meg egy olyan férfival legyek, aki nem csap be és komolyan gondolja az egészet. Megadni mindent úgy, ahogy nekem megadnak mindent itt. Nem szeretném, hogy veszekedés legyen.

Van 22 testvérem

Minden gyermek ebben az otthonban a testvérem. Van 22 testvérem. Megegyezünk mindenben, vannak néha bakik, de nem tart sokáig. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Sokan mondták a támogatók közül is, hogy a két gyerekük között se látszik az a szeretet, ami nálunk megvan.

Együtt csinálunk mindent. Ha a kertet csináljuk, akkor azt csináljuk együtt. Ha mást, akkor mást. De mindent együtt. Ha segíteni kell az anyukának, akkor a gyerek segít egy családban.

Nevelőnéni olyan, mint a mi családunk feje. Sokat tanultunk tőle, próbál mindenben segíteni. Mikor barátnő kell, akkor barátnő, mikor anya kell, akkor anya, mikor nevelő kell, akkor nevelő.

Ezek az írások is érdekelhetik: