Amerikában ijesztő szinteket ért el a gyermekszépségverseny „iparág”. Olyan sztorikat hallunk, mint a 2 éves gyerek kólával, energiaitallal itatása, hogy ébren maradjon a délutáni szereplésre, fogfehérítés, műfogsor, smink, testbarnítás és még sorolhatnánk a válogatott durvaságokat. Itthon ugyan jóval finomabb formában versenyeztetik a gyerekeket, de vajon kevésbé károsak a gyermekre gyakorolt hatásai? A csalad.hu az UNICEF Magyarország munkatársaival, Kovács Annasára gyermekjogi tanácsadóval és Szlankó Viola pszichológussal, gyermekjogi szakértővel beszélgetett arról, milyen következményei lehetnek hosszútávon, ha már a néhány hónapos csecsemő külsejét is rivaldafénybe állítják a szülei.

– A gyermekszépségversenyek témakörével kapcsolatban is az egyik legfontosabb bizonyos alapelvek tisztázása – kezdi Kovács Annasára. – Gyakran él az a tévhit a szülők fejében, még ha nem is tudatosan, hogy a gyerek és a gyerek teste valamilyen módon a szülők „tulajdona”. Ők hozták világra, ők táplálják, gondozzák csecsemőkorukban, vezetik az első lépések idején, öltöztetik, döntenek a külsejével, ruházkodásával kapcsolatban. Ezt azonban fokozatosan, már a gyerekek egészen kis korában el kell tudni engedni. Fontos lenne, hogy a szülő tiszteletben tartsa a gyerek testét és persze a lelkét is. A gyermekszépségversenyek elvárásai sajnos arra nevelik a gyereket, hogy a teste nem csak az övé, nem rendelkezhet felette szabadon. Ha gyerekként úgy szocializálnak, hogy a testemmel kapcsolatos döntéseket mások hozzák meg, akkor ez komoly kockázatokat rejt a felnőttkorra nézve. Ha a gyerek nem kap lehetőséget arra, hogy meghúzza a saját határait, hogy maga dönthessen arról, nemet mond-e az ilyen beavatkozásokra, akkor később sokkal nehezebben tud majd ezeken a szokásokon változtatni.

„Önértékelésük, önképük a szépségüktől függ”

Ma Magyarországon akár az újszülött gyermekünket is benevezhetjük szépségversenyre, hiszen a legfiatalabb korosztályt a 0-2 éves kor közötti intervallumban szabják meg a szervezők. Ez azon túl, hogy egy csecsemő vagy egy totyogó gyermek nem képes eldönteni, jó lesz-e neki a későbbiekben az efféle megmérettetés, felveti azt a kérdést is, hogyan hat egy kisgyermek pszichés fejlődésére, ha pici kora óta a külseje alapján ítélik meg.

– A kisgyerekek esetében gyakran általános reakció a felnőttek részéről, hogy a külsejüket dicsérik, de amikor ez versenyhelyzetben, szervezett körülmények között zajlik, ott a sikeresség mércéjévé a szépség válik, aminek a megítélése egyébként is roppant szubjektív – mondja gyermekjogi szakértőnk, a pszichológus Szlankó Viola. – Ráadásul, főként a lányok esetében, ha csak a szépségét dicsérik, előbb-utóbb ő és a környezete is ezt fogja a legfőbb értékének tekinteni, nem azt, hogy mondjuk ügyesen rajzol, jól beszél angolul, vagy kiemelkedően tehetséges kémiából. Azok a lányok, akik így szocializálódnak, később felnőtt nőként is hátrányt szenvednek ettől, önértékelésük, önképük a szépségüktől függ, azt próbálják megtartani. Gazdaságilag kiszolgáltatottá válhatnak, például úgy, hogy a jól kereső férj mellett az egyetlen tulajdonságuk, amit fel tudnak mutatni, a szépségük.

Szülői álmok valóra váltása?

A gyermekszépségversenyek – ahogy a nevéből is kiderül – egymással versenyeztetik a kisgyermekeket. A szépségversenyeket támogatók szerint ez még az előnyére is válhat a későbbiek során a gyermeknek, hiszen megszokja a versenyhelyzetet, a szereplést, magabiztosabbá válik, megtanulja kezelni a kudarcokat. Nagyon sok múlik azonban a kisgyermek és a környezete hozzáállásán.

– A versenyhelyzetek, mint mondjuk egy tanulmányi verseny, alapvetően nem rosszak: segítik a versenyrutin, vizsgarutin kialakulását, szóbeli megnyilvánulások esetén a gyerekek gyakorolhatják a nyilvánosság előtti beszédet, amit a közoktatásból gyakran hiányolunk, és a sikerek és a kudarcok – akár a sport, akár a tanulmányok terén – komoly tapasztalatokkal szolgálhatnak, amennyiben ez támogató, segítő környezetben zajlik. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nemzetközi kutatások alapján már látszik, a tinédzserek körében egyre erőteljesebben jelen vannak a szorongás pszichés tünetei. Ezt bármilyen versenyhelyzet előidézheti, különösen akkor, ha a gyerek maga nem akar versenyezni. Ha egy gyerek tanulmányi- vagy sportversenyeken vesz részt, és nem az általa elvárt eredményt hozza, akkor tud fejleszteni magán: többet gyakorol, többet edz, új technikákat sajátít el. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a környezete is segítse ebben, ne támadja és ne csak elvárásokat támasszon felé, hanem megértse és segítse őt. Ennek is lehetnek természetesen káros hatásai, hiszen az sem jó, ha valaki az edzés vagy a tanulás megszállottjává válik, de egy szépségverseny esetében ez magával hozhat testképzavart, önértékelési zavarok megjelenését is.

Azok a szülők, akik szépségversenyeken mérettetik meg a gyermekeiket, tévéműsorokban mutatják meg őket, gyakran hangoztatják, hogy a gyermekük élvezi, „jó bulinak” fogja fel az egészet. Valóban fel lehet ezt fogni csupán szórakozásként? Lehet káros hatások nélkül csinálni? Profitálhat ezekből a szereplésekből a kisgyermek hosszútávon?

– Az, hogy különböző tévéműsorokban gyerekek szerepelnek, például gyerekszínészként, fellépnek tehetségkutatókon előadóként, akár modern, akár klasszikus vagy népi kategóriákban, még nem feltétlenül jelent rosszat. Tudunk persze kisiklott életekről is gyereksztárok esetében, de mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban sok jó példa is van arra, hogy egy gyerekként felfedezett tehetség hogyan kamatoztatta ezt felnőttkorában. Ha valaki tehetséges, azt gondozni, fejleszteni is kell gyerekkorban. A problémát valójában az okozza, ha ezek a programok és tevékenységek nem a gyerek szükségletét elégítik ki, ha ő nem érzi magát jól benne, a szülő pedig továbbra is belekényszeríti őt a folytatásba. A szülőnek minden esetben lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a gyereke őszintén tudjon vele beszélni az érzéseiről és gondolatairól, ne titkolja el, ha valami bántja vagy bosszantja. Itt is vannak persze érzékeny határok: egy kudarcos verseny után feladni az egész sportágat még nem biztos, hogy jó megoldás, ekkor sokat lehet beszélgetni a kitartásról és a felelősségről. De ha a gyereknek sorozatos kudarcélményei vannak, ha szorong, nem szereti azokat, akikkel együtt kell dolgoznia, vagy ha komolyabb abúzusról is beszámol, a szülőnek félre kell tennie a saját elvárásait.

Milyen mértékben szól vajon a gyermek szépségversenyen való szereplése a szülőről? Mi vezérel egy édesanyát, amikor ilyen külsőségeken alapuló megmérettetésnek teszi ki a gyermekét?

– Anélkül, hogy minden szülőt, aki szépségversenyeken indítja a gyermekét, egy kalap alá vennénk, általánosságban azt lehet elmondani, hogy azokban a helyzetekben, ahol a szülő a gyermeke teljesítményét vagy szépségét kényszeresen megosztja a családnál és barátoknál tágabb körrel – például posztolja a gyerek bizonyítványát, vagy folyamatosan képekkel és videókkal dokumentálja a mindennapokat, amiket közzé is tesz –, ott valami más bizonyítási vagy megfelelési kényszer, nárcisztikus vonások is lehetnek a háttérben. Az is előfordulhat, hogy a szülő saját meg nem valósult álmait, el nem ért sikereit próbálja a gyerekén keresztül megélni.

A gyermek jogai

Nem elegendő a pszichológia oldaláról megvizsgálni a gyermekszépségversenyek témakörét, hiszen gyermekjogi szemszögből nézve is akad jó pár olyan tényező, ami aggályosnak nevezhető. Gondoljunk csak arra, amikor a 2 éves versenyző wellness hétvégét nyer a családnak, vagy hogy milyen veszélyeknek teszi ki a gyermeket az a szülő, aki fotózásokra, szépségversenyekre viszi éveken keresztül a még döntésképtelen kisgyermeket.

– A gyerekek jogilag 14 éves kor alatt cselekvőképtelennek, 14 éves koruktól 18 éves korukig pedig korlátozottan cselekvőképesnek számítanak, de ez nem azt jelenti, hogy nincs saját akaratuk, véleményük, vagy hogy ne tudnának döntéseket hozni azokban az ügyekben, ami őket is érinti – veszi át a szót a Kovács Annasára. – Minden gyermeknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy szabadon kinyilváníthassa a véleményét minden őt érintő kérdésben, így például arról is, hogy szeretne-e ilyen programokon részt venni. Aggodalomra ad okot az is, ha a gyerek azért marad az ilyen helyzetekben, mert nem szeretné megbántani a szülőt: ezek a rejtett érzések, motivációk nagyon nehezen felismerhetőek.

Célkereszben

– A gyerekeket védeni kell a kizsákmányolás minden formájától, így a szexuális kizsákmányolás minden formájától és a gyermekmunkától is. Ma, amikor a közösségi oldalakon ismert és ismeretlen emberek egyaránt rendszeresen posztolnak képeket, videókat, nem ritkán cégek által szponzorált tartalmakat a gyerekeikről, újra egyre aktuálisabb erről a témáról is beszélni. Azokban az esetekben, amikor egy gyerek a személyes adataival együtt áll a kamera elé, nagyon sebezhetővé válik, hiszen ezek a fotók és felvételek jóval később is megtalálhatóak lesznek róla, ráadásul az a szülő, aki számtalan információmorzsát csepegtet el a gyerekeiről a közösségi oldalakon, vagy akár csak egy nyilvános blog felületén is, komoly veszélynek teszi ki a gyerekét, valamint értékesíti is őt, profitot termel a szerepeltetéséből. Gondoljunk arra, ha valaki ezeknek a gyerekeknek a bizalmába akar férkőzni, szinte bármit pillanatok alatt kideríthet róluk: hogy hívják a szüleiket, a barátaikat, hova járnak iskolába, milyen hangszeren tanulnak, ki az edzőjük. Hazai kutatási eredményből azt is tudjuk, hogy a szexuális ragadozók fokozott érdeklődést mutatnak a gyerekszépségversenyek szereplői, a közösségi oldalakra feltöltött képek, az ilyen témájú csoportok iránt.

„Mi képviseljük a gyerekeink jogait mindenkivel, így néha saját magunkkal szemben is.”

– Miközben a gyerekek szükségleteit igyekszünk kielégíteni, természetes érdeklődésüket és esetleg tehetségüket, kiemelkedő képességeiket gondozzuk, szülőként nem szabad elfeledkezni arról, hogy élete első 18 évében mi képviseljük a gyerekeink jogait mindenkivel, így néha saját magunkkal szemben is. A szülő felelőssége az, hogy vigyázzon arra, hogy a gyerekkori élmények, programok ne károsítsák a gyermek testi, lelki és érzelmi fejlődését, és ne okozzanak visszafordíthatatlan ártalmakat.

(Források: Health-Behaviour in School Aged Children, https://theguardian.com)

(fotó: Shutterstock, privát)