csalad.hu - Megváltozott a testem!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Megváltozott a testem!
Bárdosi Ildikó, illusztráció: Jónás Csongor
2020. jan. 9. 15:09
Rambó mami – Bárdosi Ildi blogja
Koraszülött kisbaba voltam, mindig azt gondoltam, ezért maradtam ilyen kicsi. Sosem okozott gondot, hogy alacsony és vékony vagyok, de érdekes érzés volt mindig a tornasor végén állni.

Szüleim is aprók, így esélytelennek tűnt, hogy kosárlabdázó legyek. Bár nem tudatosan, de hasznot kovácsoltam az apró létből és sokat sportoltam. Ügyes kislányként a kötélre egy kacsintás alatt másztam fel, futáskor pedig pehelysúlyomnak hála a szél ereje adott lendületet. Aztán idővel magasabb nem lettem, de a sportnak köszönhetően formásodtam.

Beindult a változás…

Alacsony testalkatom igazából akkor kezdett el zavarni, amikor már korosodtam és azt éreztem, nem vesznek komolyan. Felnőttként még vért sem tudtam soha adni, mert nem volt olyan időszak, hogy elértem volna az 50 kg-os súlyhatárt.

A legjobb formámat 26 évesen értem el, büszkén néztem a tükörbe, bár akkor meg az zavart, hogy az életmódváltás és a sport miatt fiús lett a felsőtestem. Abban az időszakban különösen sokat edzettem, mert a terembe menekültem, amikor évekig nem jött össze a baba (erről egy későbbi bejegyzésben majd részletesebben írok). Végül hozzánk is beköszöntött a gólya! A testem elkezdett megváltozni: hatalmas kebleim lettek, és néhány kiló fel is szaladt, mert a 9 hónap alatt egyáltalán nem törődtem a kilókkal és a feszességgel. Akkora pocakom volt, hogy szó szerint majdnem felborultam. Sanyi imádta, hogy mindenhol kerek vagyok, én pedig elfogadtam, hogy ez nem csak rólam szól már. Bennem növekszik a kisfiam, akire évekig vártunk. 12 plusz kilóval mentem szülni…

Edzés kettesben

Hosszas vajúdás után végül császármetszéssel szültem, ami nagyon igénybe vette a testem. Fel kellett dolgoznom, hogy már nem sportolhatok úgy, ahogy azelőtt. Ellenben a babaillatú mámor mindent feledtetett, a szoptatás is problémák nélkül ment. Igazán aktívan 3-4 hónap után kezdtem el az edzést. Sankót vittem magammal, majd edzés után szaladtam hozzá és kieresztettem a tejcsapokat. Kezdtem visszakapni a testem, úgy, hogy közben a szoptatásnak hála még mindig gyönyörű nagy kerek melleim voltak. Másfél éves volt Sankó, amikor derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy várandós vagyok Majával. Terveztük a tesót, de nem gondoltam, hogy ilyen simán összejön. Az első sokk után repkedtünk a boldogságtól.

Vissza az egész

A testem viszont újra megváltozott. Kezdődött minden elölről, kevesebb időm volt magamra. Elrepült az újabb 9 hónap és megszületett Maja. Nyár volt, a ruháim többsége nem jött rám a szülés után. Az újabb császármetszésből is fel kellett épülnöm. A szoptatásnak köszönhetően rövid időn belül lerepültek a pluszkilók és kezdtem újra a régi lenni. Hamar elkezdtem edzést tartani, aztán fokozatosan edzeni. Ismét patakokban folyt a tejem, így Majának nem volt oka panaszra.

Valaha egyáltalán el fogom magam fogadni?

31 éves voltam, mikor abbahagytam Maja szoptatását, így lett összesen 44 hónap az átszoptatott hónapok száma. A testem izmos és erős volt, azt nem mondom, hogy nem látszott a két várandósság a hasamon, de elfogadtam. Pár hétig azt is elhittem, hogy a mellem olyan kis cuki hetyke lesz, mint a szoptatás utolsó hónapjaiban, de sajnos csalódnom kellett. A szoptatás abbahagyása után eltelt egy hónap és a kép, ami a tükörből visszaköszönt rám, teljesen letaglózott. Egy szempillantás alatt elvesztettem a nőiességemet, pedig sosem volt gondom az önbizalmammal. Csak álltam csendben és a sírógörcs kerülgetett. Nem vagyok a művi dolgok híve, de ekkor meghoztam a döntést, hogy márpedig kés alá fogok feküdni, mert túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ennyire ne lássam magam nőiesnek.

Műtét után…

Elmondtam Sanyinak a döntésem. Nem díjazta, mert féltett a műtéttől és a komplikációktól. Sokat beszélgettem vele erről, mert egy férfi ezt teljesen másképp látja, de egyszer csak elfogadta. Ajánlásra felkerestem Hajma Mónika plasztikai tanácsadót, és Dr. László Zsolt plasztikai sebészt. A várakozó időszak alatt többször álltam a tükör előtt és megkérdeztem önmagamtól, hogy biztos nem tudom-e elfogadni a helyzetet, de mindig ugyanoda jutottam. Változtatnom kell!

Eljött a műtét napja, amit tűkön ülve vártam. Azonban ébredés után jött a hidegzuhany. Nem azért, mert nem alakult jól minden, hanem annyira fájt, hogy eszembe nem jutott még örülni a végeredménynek. Két hétig nagyon nehéz volt. A Rambó mami energiája két hétre parkolópályára került. De a fájdalom kezdett megszűnni és elkezdtem megnyugodni.

Egy dolog biztos: nálam ez a döntés nem hiúsági kérdés volt. Ez egy rekonstrukciós műtét, ahol a páciens a sok-sok szoptatás után visszakaphatja a testét. Ez történt velem is. Mostanra már több mint 6 hét áll mögöttem a műtétet követően, és azt kell mondjam, bár gyökeresen nem változott meg az életem, nagyon örülök, hogy meghoztam a döntést. Imádom a végeredményt, és végre újra nagybetűs NŐnek érezhetem magam, úgy, ahogy még eddig soha.



(Fotó: Bárdosi Ildi)