Mindig melegséggel tölti el az ember szívét, ha valaki pihenés helyett a hétvégéjén önkéntes munkát vállal, hogy odaadó önzetlenségével másokon segíthessen. Látogatásunkkor pontosan ezért gyűlt össze Pécs belvárosában egy maroknyi aranyszívű hölgy, hogy csendeskönyveket varrjanak kórházban fekvő gyerekeknek.

Bő másfél éve szimbolikus helyszínen, a Gyermekgyógyászati Klinika utcájában vert tanyát a pécsi központú Nevetnikék Alapítvány. Miután korábbi állomáshelyüktől búcsúzniuk kellett, kalandos körülmények között, magánszemélyek adományaiból sikerült megvásárolniuk egy századelőn épült, felújítandó ingatlant. Ez a földrajzi közelség a szervezet tevékenységét figyelembe véve nagy segítséget jelent a mindennapokban, ráadásul így nem csak az újdonsült bázis ablakain kitekintve lenyűgöző a panoráma, de a kórházban fekvő gyerekek kilátásai is javulnak. Amíg a hölgyek keze szorgosan járt, addig az alapítvány munkatársai és önkéntesei csoportosították a Családbarát Magyarország Központ adományait, amelyeket az Önként Jöttem díjra jelölt, és az izgalmas versenyben a legjobb négybe jutó szervezetnek vittünk. A társaság az önkéntes munka elismerésére, az önkéntesség ismertségének növelése érdekében hozta létre a díjat.

Kőműves Glória

 

– Alapvető célunk, hogy játékos foglalkozásokkal segítsük a kórházban fekvő beteg gyerekek gyógyulását, vidám percekkel tereljük el a figyelmüket a gondjaikról – meséli Kőműves Glória, a Nevetnikék Alapítvány kuratóriumi elnöke. – Már szinte teljesen lefedjük a dél-dunántúli régió kórházait, nem csak Pécsett, de Kaposváron, Szigetváron és Dombóváron is jelen vagyunk. Az önkénteseink között vannak, akik bűvészkednek, báboznak, zenélnek, kézműveskednek, mások a játékkészítésben segítenek, és vannak a falfestők, akik otthonosabbá, színesebbé varázsolják a kórházak falait. A mottónk szerint az egész élet egy játék, a kórházban ráadásul még a gyógyulásban is segítenek.

– Ha jelentkezik hozzánk egy önkéntes, először egy háromhónapos képzésen vesz részt, amelyen pszichológiát és egészségügyi alapismereteket tanítunk neki, hogy bármilyen korú és állapotú gyermekkel való találkozáskor feltalálja magát. Ezt követően tudnak szakosodni az önkénteseink, akár ukulelézni, akár bűvészkedni szeretnének a kórházlátogatásokon – teszi hozzá.

Az önkéntesek nagy családja

Glóriának valóban szívügye az alapítvány: tíz évig önkéntesként dolgozott, de az utóbbi években annyira megszaporodtak a feladatok, hogy előbb félállású, majd főállású munkavállalóvá avanzsált. A lelkesedése az évek előrehaladtával egyre csak fokozódik, családjától folyamatos bátorítást, támogatást kap, így szinte természetes, hogy a szülei, a testvére és a barátai is ott segítik az éppen aktuális projektet, ahol csak tudják.

– Az alapítvány ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor kamaszkoromban meglátogattam az egyik kórházban fekvő barátnőmet – emlékszik vissza Glória. – Aztán néhány évvel később már végeztem gyógypedagógusként, amikor tartottam egy kézműves foglalkozást a gyerekeknek, és annyira jól sikerült, hogy visszahívtak. Olyan nagy volt az igény, hogy az ismerősi körömből toboroztam néhány segítő kezet, majd szépen fokozatosan és folyamatosan reagáltunk az igényekre. Színesebbé tettük a kórházi várótermek falait, bővítettük a tevékenységünket és odáig jutottunk, hogy tavaly közel 450 önkéntes dolgozott nálunk! Vannak közöttük autószerelők, tanárok, esztergályosok is, akik lelkesen jönnek és segítenek, amiben csak tudnak. Az egész olyan, mint egy nagy család. A közös kihívások alatt egyre jobban összebarátkozunk és támogatjuk egymást.

További fotókért kattintson a képre!

Inspiráló közegben

A falfestésre jelentkezők először kis vásznakon gyakorolhatják az ecsetkezelést, a színek keverését, mielőtt „éles bevetésre” indulnának. A helyi kórház egyik épületének folyosóját például összesen 250-en festették – minden segítő kézre szükség van, de az egységes és harmonikus kép elérése megkövetel bizonyos alapismereteket.

A festőművész végzettségű és tervezőgrafikusként is dolgozó Zelenák Noémi Tokaj mellől költözött Pécsre. Mint meséli, szüksége volt a környezetváltásra, hogy többet lehessen a saját korosztályával és művészileg inspirálódjon egy fiatalokkal teli, egyetemi városban. Amikor meglátta az alapítvány hirdetését, úgy érezte, mintha rá szabták volna ezt a feladatkört. Ő az, aki megálmodja és megtervezi, hogy mi kerüljön a falakra, egyeztet a kórházakkal, betanítja, majd végül levezényli a megvalósítást.

Zelenák Noémi

– Nagyon élvezem az alapítványnál végzett munkát, feltölt és inspirál, hogy többet lehetek fiatalok és gyerekek közelében – mosolyog Noémi. – Óriási élmény, amikor odaszaladnak hozzám a gyerekek a falak festésekor, hogy meglessék, mi készül. Azt érzem, itt a helyemen vagyok, és művészileg is kiteljesedhetek a feladataim által.

Az eddigi legnagyobb projekt

Az alapítvány bázisául szolgáló ház emelete és pincéje jelenleg használhatatlan, de a tervek már megvannak, hogy az önkéntesek az ottani helyiségeket is birtokba vehessék.

– Szeretném, ha egyre inkább benne lenne a kultúránkban, hogy másokért teszünk, ezért alapítványi szinten próbáljuk formálni a szemléletet az adományozást és az önkéntességet illetően – jelenti ki az alapító-ötletgazda. – Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy az én szemléletem is nagyot változott. Rengeteg jófej embert ismertem meg, akik hajlandóak arra, hogy adjanak, segítsenek és támogassanak másokat, ezek az élmények pedig rám is mély benyomást tettek. Szeretném összefogni ezeket az embereket és csoportosítani az energiáikat. Ezt az erőt éreztem a ház megvételekor is. Korábban kétmillió forint volt a legtöbb, amit összegyűjtöttünk egy projekt esetében. Innen indultunk. Amikor el kellett jönnünk az előző helyünkről, két hónap állt rendelkezésünkre, hogy előteremtsük a szükséges forrást. Hatalmasat kellett ugranunk. Egészen fantasztikus volt megélni a város összefogását: az önkénteseink jótékonysági koncerteket szerveztek, képeket festettek árverésekre és mindenki az ügy nagyköveteként vitte az akció hírét. A mai napig nagyon büszke és hálás vagyok, hogy sikerült.

Ezzel a lenyűgöző összefogással két hónap alatt összegyűlt a ház vételára és a felújítás első lépcsőjéhez szükséges összeg, amelyhez egyetlen cégen kívül kizárólag magánszemélyek járultak hozzá – átlagosan 9 ezer forinttal.

– Bár sok munka vár még ránk, fantasztikus érzés volt, amikor az álmatlan éjszakák után végre beköltözhettünk a házba – érzékenyül el Glória. – A 15 év alatt rengeteget kaptam az önkéntesség által, amire álmomban sem gondoltam volna. Az egyik kollégánk tanítónőként dolgozik egy hátrányos gyerekeket képző intézményben. Kirakott egy befőttesüveget az iskolában, ráírta, hogy interaktív mesefalra gyűjt. Hetekig rakosgatták bele a diákok a 10, 20 forintos érméket, amelyből több ezer gyűlt össze. Ezeknek a gyerekeknek megélni azt, hogy tudnak segíteni valakinek, amikor általában ők a támogatottak, igazán felemelő élmény. Az ilyen történeteket szeretem a legjobban.