Legyen divat múzeumba járni! Kiállítástúra az iskolákban

Legyen divat múzeumba járni! – ez a mottója idén is a Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programjának. A kezdeményezést 2017-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Néprajzi Múzeum és az Örökség Kultúrpolitikai Intézet hívta életre azzal a céllal, hogy a múzeumokat népszerűsítse a 10-14 éves gyermekek és tanáraik körében. Idén 8 fővárosi és vidéki iskolába érkezik a programsorozat.

Múzeumlátogatás – látogató múzeum

A rendezvényre nem a diákok látogatnak el egy-egy intézménybe, hanem a kiállítótermek és múzeumpedagógusok mennek ki az iskolákba. Az Újbudai Petőfi Sándor Általános Iskola diákjainak a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Háza, a Reptár-Szolnoki repülőmúzeum, a fővárosi Bélyegmúzeum, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a pákozdi Katonai Emlékpark és a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjtemény mutatkozott be. A diákok a múzeumpedagógusok irányításával csapatokban versenyeztek egymással, vagy ismerkedtek a múzeumokban kiállított tárgyakkal.

Huszárvágás, szuronyharc

A Reptár-Szolnoki repülőmúzeum játékában például a „gyalogharcosok” a hat mozdulatból álló huszárvágást tanulták meg – félelmetesen hangzik, régen a huszárok így vágták le az ellenfél fejét. Most sem járt jól, aki eltévesztette a mozdulatot, hiszen kardja összecsattant szomszédjáéval. A másik csoport a szigonnyal és a katonai mozdulatokkal ismerkedett. Megtudták, hogy ha egy mai katona a balra át vagy a jobbra át vezényszót hallja, akkor a lábai a földet súrolva mozdulnak, ám régen ezt nem lehetett így csinálni. 170 évvel ezelőtt ugyanis nem műanyagból volt a cipő talpa, hanem valódi bőrből, ezért enyhe lábemeléssel, három-négy kisebb lépéssel fordultak a katonák. Amikor pedig csatára készültek, a szuronnyal kellett ledöfniük az ellenséget. Ehhez a szuronyt harci helyzetbe kellett tenni. Noha a lányok egy részének ez a feladat már sok volt, azért ők is megtanulták, hogyan kell helyesen fogni, használni ezt az eszközt.

Mindenhez kenyeret eszik a magyar ember

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum pedagógusa először a helyes terítést mutatta be. A kenyeres tányér funkcióját a diákok nem találták ki, volt, aki szálkás-, más desszertes tányérnak nézte. De megtudták, hogy mivel a „magyar ember mindenhez kenyeret próbál enni, ahhoz is, amihez nem lehet, ezért kell kitenni kenyérnek és zsemlének való kistányért”. Háromféle poharat illik az asztalra helyezni, a feles vagy aperitifnek valót, a bor és a víz töltéséhez egy- egy másikat. Az evőeszközökkel pedig kintről haladunk befelé, levessel, hallal kezdünk és ott van a kávéhoz használható kanál is. De, mint a pedagógus elmondta, nemcsak teríteni tud egy ügyes pincér, hanem a különböző igényeket figyelembe véve ételt ajánlani is. Ez már a diákok feladata volt, akiknek 4 csoportban egy régi, Magyarország egyik legelegánsabb étterméből, a Gundelből származó étlap alapján kellett menüt választaniuk különböző igények szerint. Volt, akihez olyan virtuális vendég érkezett, aki kevés húst fogyasztott, de a tejet szerette. A másik asztalnál inkább a tésztaételeket kedvelték. Előételt, főételt, és desszertet kellett ajánlaniuk, erre kaptak pontokat.

Fehér, magyar és puli – Zuckerberg kutyája

Egy másik teremben a Zsidó Kiválóságok Háza volt kíváncsi a diákok tudására. Tableten kellett válaszolniuk a feltett kérdésekre, amelyek közül mindegyik Mark Zuckerbergre vonatkozott. Egyebek mellett arra várt választ, hogy a Facebook oldal kitalálója mikor született, milyen kapcsolata van Magyarországgal, és milyen színű a pulija.

Doromb, furaja, didzseridu

A Leskowsky Hangszergyűjtemény pedagógusa érdekes hangszereket mutatott be a gyermekeknek, amit ki is próbálhattak az önként vállalkozók. A dorombot szinte mindenki ismerte, de a szlovák, vállra helyezhető, háromlyukú furaja megszólaltatása igazi próbatétel volt.

A hangszerrel régen egyik hegyről a másikra küldtek üzenetet egymásnak az emberek. A didzseridu ősi ausztrál hangszer, megszólaltatásához a körlégzést kell elsajátítani. Ezt először egy bátor kislány próbálta ki, majd egy angoltanár jelentkezett, neki ugyanis sok ismerőse él Ausztráliában. A diákok azt mondták, jól érezték magukat a programon. Többségük nem szokott múzeumba járni, de a jövőben szívesen változtatna ezen.