Az előző tanévhez képest 4600 fővel nőtt hazánkban a speciális nevelési igényű gyermekek száma a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint. Vajon mi áll a jelenség hátterében? – erről kérdezték dr. Kereki Juditot, a Gyermekút Módszertani Központ igazgatóját.

Érdemes pontosítani a sajátos nevelési igény (röviden SNI) definícióját: azok a kü­­lönleges bánásmódot igénylő gyermekek esnek ebbe a körbe, akik a pedagógiai szakszolgálatnál működő szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozott fogyatékossággal, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási zavarral) küzdenek. A sajátos nevelési igény nem diagnosztikus, hanem jogosultsági kategória, ami azt jelenti, hogy a szakértői vélemény többletjogokat biztosít az érintettek számára, például gyógypedagógus foglalkozik velük a megfelelő intézményekben. Más kategóriába tartoznak a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (röviden: BTM-es vagy BTMN-es) gyermekek, akiknek problémái enyhébbek, nem fedik le a zavar fogalmát – tisztázza a fogalmakat dr. Kereki Judit. 

A teljes cikk az alábbi linken olvasható.