csalad.hu - Kesztyűs kézzel #11. rész – 100 perc extra boldogság
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Kesztyűs kézzel #11. rész – 100 perc extra boldogság

Ullmann Gabriella
2020. márc. 31. 9:00
Otthon a család

Nemcsak a csalad.hu újságírói, hanem a cégünknél dolgozó kollégák, szakértők nagy része is otthonról dolgozik ebben az időszakban, akik közül néhányan szintén kedvet kaptak ahhoz, hogy megosszák személyes élményeiket az olvasókkal. Elsőként Ullmann Gabriella írása érkezik.

Március 16-án kora délutántól dolgozom otthonról, de azt a hétfőt nem számítom, mert konkrétan csak a döbbenet maradt meg abból a napból. Az az igazság, hogy másnap, kedd reggel is csak némán várakoztam a gép előtt ülve 10 óráig, amikor is végre elkezdődött az első Skype-értekezlet. Majd jött a második, aztán meg rutinszerűen a többi és a többi. Ugyanúgy elvégeztem az összes feladatom, csak éppen az otthoni asztalnál.

Ám a kezdeti érzés nem volt egészen pozitív. Nemcsak a veszélyhelyzet miatt éreztem nyugtalanságot és zavarodottságot, hanem feszült lettem a saját bizonytalanságom miatt is. Az eddigi munkámat higgadtság és harmónia jellemezte, most meg jött ez a kételkedés, vajon mennyire hasznos az, amit csinálok. Hogy eltereljem a végletesen zaklatott képzelgéseimet, gondolkodni kezdtem. Kell valami megfogható konkrétum.

Kapott vagy lopott idő?

Végigpörgettem gondolatban az elmúlt órákat, és kerestem, mi az, ami egészen más, mint egy héttel ezelőtt. Nem is jutottam messze, mert mindjárt a felkelésnél megakadtam. Az életemből minden nap felhasználok a munkába járáshoz 50 percet oda és 50 percet vissza.

Most viszont nem közlekedem BKV-val – meg sehogyan sem –, hiszen otthon maradok. Tehát ahhoz, hogy nyolc órára a gép elé üljek, nem kell felkelnem olyan korán, így reggelente 50 perccel tovább alhatok. Az pedig, hogy reggel majdnem egy egész órával tovább alhatok, felbecsülhetetlen. Napi 50 perc konkrét boldogság!

És, hogy ne is menjünk tovább, ugye ebből következik, hogy mivel megspórolom a hazautazást is, ezért még egyszer nyertem 50 percet. Ez egy kapott (vagy lopott) idő, amiért igen nagy árat fizet mindenki, ezért illik a lehető legjobban felhasználni. Legjobban úgy, mint: hittel, szeretettel, elégedetten, örömmel. Nekem ez mit jelent?

Mérhető boldogság

Olyanokat, mint hogy kihívom a 72 éves anyukámat és a 77 éves apukámat a kertbe tornázni. Ha az időjárás nem engedi a kerti gimnasztikát, akkor a nappali is megteszi. Egymástól messze, de még látótávolságon belül elhelyezkedünk, és átmozgatjuk az ízületeinket, majd sétálunk és levegőzünk. Manapság a kisfiam (28 éves) is átjön, és a boxzsákot püföli vagy a fára erősített kötélre mászik, és a fekpadon erősít a pincében. Mindez pedig sokat segít elkerülni a csip-csup veszekedéseket. Konkrét boldogság!

Vagy például egy ideje nem volt időm befejezni (és elkezdeni) egy-egy könyvet. Most erre is van lehetőség a napi 50 percből. Azonnali boldogság!

Már egyetlen hét alatt is nagy eredményeket értem el jógázás közben: mérhetően tovább tudom nyújtani az október végén operált elülső térdszalagomat. Alapos bemelegítés után már majdnem rá tudok ülni a sarkamra! Minden rosszban van valami jó is. A boldogság érzékelhető!

Ha csak annyit teszünk, hogy a munkába járás idejét minden nap tudatosan a saját és mások örömére fordítjuk, akkor már sok-sok perc valós boldogságban lesz részünk ezekben a napokban is.

(fotó: Shutterstock)