Karanténkörkép határtalanul 2. rész – „Barcelonában a környékünkön nem pánikol senki”
Szerző:Clerget-Tasi Barbara2020. 04. 23.
A csalad.hu sorozatában betekintést nyerhetünk abba, hogyan élik mindennapjaikat külföldi, vagy külföldön élő sorstársaink a koronavírus-járvány idején. Spanyolországban március 13-án szükségállapotot hirdettek, azóta Réka és francia férje, Maxime csak vásárolni mozdulnak ki barcelonai erkélyes lakásukból.
A fiatal pár két kisgyermeket nevel Barcelonában: a kétéves Sophie-t és a négyéves Gabrielt. A karanténban töltött napok fárasztóak, de Réka jól tudja, ők még mindig szerencsés helyzetben vannak.
– Szerencsére a férjem megtarthatta a munkáját, én pedig egyébként is itthonról dolgoztam. Maxime korábban mindig sokat utazott, most viszont velünk lehet. Kevesebb számunkra a stressz, amióta életbe lépett a kijárási tilalom. Sokkal türelmesebbek vagyunk egymással – igaz, ehhez azért tudatosság is kell. A gyerekekkel persze teljesen máshogy, kreatívabban, aktívabban kell foglalkozni, mint korábban, hiszen most nincs bölcsi, ovi, nem találkozunk a barátokkal, nem járunk játszótérre, holott korábban ez rendszeres program volt. A kislányommal éppen emiatt nem voltam kint már hetek óta, mert még kicsi ahhoz, hogy megértse, miért nem mehet játszótérre. Ráadásul itt, Barcelonában egymást érik a játszóterek, így egyszerűen elkerülni sem lehet őket. Marad az erkély és futóbiciklizés, kismotorozás a lakás folyosóján, kiegészítve falra ragasztós akadálypályával, bújócskázós, ugrálós, sokmozgásos játékkal. A nap végén a férjemmel mi is jól elfáradunk.
Jobb kisboltba járni
– Csak a bevásárlás idejére hagyhatjuk el az otthonunkat, ez azt jelenti, hogy mehetünk élelmiszerboltba, drogériába vagy gyógyszertárba. A kis üzletek is mind nyitva vannak délig, de a siesta után már nem nyitnak ki. A közeli papírboltból mindent be tudok szerezni, ami a gyerekek kreatív időtöltéséhez szükséges, viszont zárva tartanak azok a nagy üzletláncok, amelyek mondjuk papír-, könyv- és játékboltként is funkcionálnak. Nem is bánom, jobb szeretek a helyi pékségben és a zöldségesnél bevásárolni. Sok mindent egyébként interneten veszünk. Nincs megszabva, hogy mikor, hányszor járunk ki egy héten. Ha bármilyen más okból, például autóval szeretnénk elhagyni az otthonunkat, akkor az önkormányzattól kell engedélyt kérni. Az első intézkedések egyike volt, hogy lezárták a tengerpartot, és nem lehet már futni sem, márpedig itt mindenki futni járt vagy ki a tengerpartra. Nincs mese, meg kell oldani máshogy az edzéseket, a sportot. Sokan az erkélyükön tornáznak, mondjuk egy taposógépen.
Ki kell tartani!
– Azt látom, hogy a környékünkön nem pánikol senki, a többség betartja a szabályokat is – igaz, ellenkező esetben a rendőrség keményen szórja a 400-600 eurós büntetőcsekkeket. Barcelonában a mi kerületünkben van a legkevesebb fertőzött. Az emberek énekelnek, táncolnak a balkonjukon, és persze nálunk is szokássá vált az esti taps. Tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak milyen nehézségekkel kell szembenéznie, és hálás vagyok, amiért mi még jól vagyunk. Ugyanakkor nem szeretek belegondolni abba, hogy benne van a pakliban: karácsony előtt nem látogathatunk haza a családomhoz Magyarországra. Ennek ellenére próbálok pozitív maradni. Nincs más opció: ki kell tartani! Remélem, hogy sikerül meglátni a mostani veszélyhelyzetben a változás lehetőségét, és átgondolni az életünket, hogy élhetőbbé tegyük a világunkat, amiből hosszútávon mind csak profitálhatunk.
(fotó: Shutterstock)
Olvassa el a cikksorozatunk első részét is: Karanténkörkép határtalanul 1.rész – „Aperoskype” és virtuális szülinap francia módra