Gyerekszáj – ami mindig mosolyt csal az arcunkra

Lánytestvér meséli: 

A húgom, Luca 4 évesen bárányhimlős lett. Amikor ránézett a kiütéseire, szomorúan újságolta az édesanyánknak:  

- Anya, piros tünetek vannak az arcomon! 

Luca ovis társát Valentinyi Bencének hívták. Valentin-nap alkalmából a húgom ragyogó arccal köszöntötte a családunk tagjait: „Boldog Valentinyi Bence napot!"

Luca 5 éves korában a cirkuszban lelkesen nézte a bohócos előadást. A produkcióban szerepelt egy fókajelmezbe öltözött artista is, mire a kistesóm megjegyezte:  

- Nézd, egy embernek öltözött fóka!  

Papucskereséskor: 

-  Pedig közvetlenül nem tűnhetett el! 

(Luca, 7 éves) 

- A matek a legfőbb ellenségem!  

(Luca, 8 éves) 

Anyuka meséli: 

Négy gyerekem közül a legkisebbemnek ez a mondata örök kedvencem marad:  

- Anya, én olyan jobban szeretlek, aminél jobban senki nem szeretett senkit. 

A legnagyobbam is mondott hasonlót:  

- Anya, tudod, mi az az egy dolog, amit soha nem felejtek el? 

- Mi? 

- Az, hogy szeretlek. 

A második gyermekem rácsodálkozott egyszer a hasamra, amikor már nagyon közel voltunk ahhoz, hogy megszülessen az öccse:  

- Anya, ezután már tényleg mindenért nekem meg apának kell majd lehajolnunk! 

A húgom annak idején akkor kezdett oviba járni, amikor az OBI bejött Magyarországra. Folyton szólt a „Jó hely az OBI!” reklám a rádióból. A húgom úgy értette, azt mondják, „Jó hely az ovi!”. Meg is fogalmazta: hát tényleg jó hely, de miért kell ezt ilyen sokszor megismételni a rádióban? 

Apuka meséli: 

Peti és Emma testvérek, 2,5 év korkülönbséggel. Egyik reggel Peti közli a húgával: 

- Tudod, Emma, nem aludtam sokat, azért vagyok ilyen. Most is fenn vagyok... 

Egy testvéri vita során Peti megjegyzi: 

- Emma, mióta megszülettél, folyton engem piszkálsz! 

A kislányom magára akasztott 3 táskát... Mire Peti:  

- Emma, úgy nézel ki, mint egy kézbesített postás! 

Emma kérdezi: 

- Apa, te mit eszel vacsorára? 

- Ami marad... – válaszoltam. 

Mire Peti:  

- Akkor te szinte dögevő vagy! 

A gyerekek vitatkoznak, rájuk szólok, befejezik. Emma megszólal: 

- Peti, akkor ezt most itt zárjuk le. 

A bátyja „férfiasan” visszavág: 

- Emma, elegem van abból, hogy úgy beszélsz velem, mint egy kifejlett felnőtt. 

Emma otthon komoly bejelentést tett: 

- A Dani a szerelmem. De még nem csókoltam meg… 

- Azt nem is kell. Csak hívjál egy papot, azt' esküdjetek – javasolja Peti a húgának. 

Mire Emma:  

- De nincs is telefonom! 

- Amikor betegek vagyunk, büdös gyógyszert kell bevenni mosolyogva. 

(Peti, 3 éves) 

- Peti, ma már nem sírtál az oviban, ugye?  

- Nem, csak egy kicsit elcseperegtem. 

(Peti, 3 éves) 

Kisfiam vörösödő fejjel nyomja a ketchupos flakont, amiből nem jön semmi. 

- Apa, segítesz? Nem jön, pedig itt toporzékol a kijáratnál... 

(Peti, 7 éves) 

- Nekem a világon a legfontosabb a kamra, a család, meg a hűtő. 

(Peti, 9 éves) 

A kislányom kézmosás után nyújtja felém a kezét, hogy szagoljam meg, milyen jó illatú. Erre kap tőlem egy puszit a kacsójára. Mire ő:  

- Nem pucil, cagol! 

(Emma, 2,5 éves) 

- Ha lesz egy kutyánk, akkor majd teszek ki neki eledelet és este huhukkolhatja a holdat. 

(Emma, 4 éves) 

A gyerekek egyiptomos rajzfilmet néztek reggel a tévében. A kislányom megkérdezi: 

- Tudtad, hogy a fingszobornak nincs orra? 

(Emma, 5 éves) 

A kislányom az ölemben kucorogva tanulmányozza az arcomat.  

- Itt vannak a hangyák (a borostámat hívja így). 

- Hiszen leborotváltam őket! 

- Attól még itt vannak. De így sokkal édesebb a pofád! 

(Emma, 5 éves) 

Vasárnap reggel közösen henyélünk az ágyban, Emma elemzi a helyzetet: 

- Van egy fiútestvér, egy lánytestvér, meg anya és apa egyesületben. 

(Emma, 5 éves) 

- Anya, hogyan szerelmeződtetek össze apával? 

(Emma, 5 éves)