csalad.hu - Gyereknevelés vagy csak elég jó példát mutatni?
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Gyereknevelés vagy csak elég jó példát mutatni?
Bárdosi Ildikó, illusztráció: Jónás Csongor
2020. febr. 20. 15:07
Rambó mami
Most nagyon merész leszek, és belenyúlok egy olyan témába, amelyben mindenki úgy gondolja, az ő eszközei a legjobbak. Mondjuk kivételek erősítik a szabályt, mert én nem gondolom így, viszont nem is ítélkezem.

Gyerekvállalás előtt elveid vannak, majd megszületik a gyerek és buktad a felét.

Szigorúak vagytok, következetesek, vagy inkább „csak” terelgetitek őket?

Érdekes jelenség volna, ha egy kétéves vigyázz!-ba vágná magát, amikor anya megkéri, hogy öltözzön. Van ilyen is, de azok nem az én gyerekeim. Ők nagy falatok, minden nap szigorú határokat kell nekik szabni, hogy tudják, meddig mehetnek el. Ez vérmérséklet kérdése is. Mi nagyon aktív személyiségek vagyunk, így várható volt, hogy ők sem lesznek halvérűek. Alapvetően a szeretettel teli, ölelős, és példamutató nevelésben hiszek. Mindent megbeszélni, és elmagyarázni. Ez persze fárasztó, és olykor-olykor idegtépő, de ha hatékony együttműködésre törekszünk a gyerekünkkel, akkor bizony alap.

Sajnos nálam sokszor elszakad a cérna, és néha hangosabban szólok hozzájuk, mint kellene, de ők ketten olyan egységet alkotnak, amikor rosszasságról van szó, hogy én is csak pillázok.

Rossz gyerek nincs, viszont nem következetes szülő annál több

A gyerekeknek határokra van szükségük, és ha azt nem kapják meg, szétesnek. Jön a hisztériás roham és a kétségbeesés. Rájöttem, a gyerekek nem akarnak döntést hozni. Sankót már többször teszteltem. Határozott kis ember, de ha döntenie kell, teljesen elbizonytalanodik. Szabályok nélkül a felnőttek is elvesznek, hát még a bimbózó személyiségű apróságok. Nálunk a klasszikus földhöz verős időszak mind a két gyereknél kimaradt. Egy pillanat erejéig sem hagytam nekik teret erre. Ezekben a pillanatokban én döntök, nincs apelláta. Nem nyomom el őket, de nincs sanszuk arra, hogy „akarommal” bármit is elérjenek. Valahol itt kell megtalálni az egyensúlyt. Nem mondom, hogy időnként nem gyengülök el. De a gyerekek élete arról szól, hogy feszegessék a határokat, a miénk pedig arról, hogy az ősz hajszálainkat gyarapítva ezeket megszabjuk nekik. Nincs nehezebb feladat annál, mint a nap 24 órájában jelen lenni, és elmagyarázni, mit, miért, hogyan lehet, mit szabad, vagy mit nem szabad.

A gyerek a család tükörképe

Az óvodában meg is mondtam a pedagógusoknak, én bizony nem fogok zsákbamacskát árulni: sajnos hangos család vagyunk, ezért előre is elnézést kérek, ha a gyerekem néha hangosabb. Sokszor nem is gondoljuk, hogy a példamutatás által mennyivel többet szívnak magukba, mint a neveléssel. Temperamentumos szülők gyereke általában az oviban is aktívabb. Azonban ez nem jelenti azt, hogy rossz. Mint mondtam, véleményem szerint rossz gyerek nincs, csak nem következetes szülő. Fontos, hogy mi is arra neveljük őket, hogy tiszteljék a pedagógusokat, így a nevelésük is könnyebb.

A kicsik érzik minden rezdülésünket, ha rossz napom van, szinte teljes mértékben átveszik a negatív hullámokat. Ha kiegyensúlyozott, pozitív napot zárok, ők is nyugalomban vonulnak el aludni.

A mi elveink között fontos az egység. Ha az egyikünk nemet mond, akkor a másik is. Többször volt már kisebb vita arról, hogy ha valamelyikünk leszidja őket, akkor a másik ne vigasztaljon, ez ne legyen félreérthető nekik. Alátámasztjuk egymás döntéseit és megbeszéljük azokat minden részletében.

Egy szó mint száz, mi úgy nevelünk, hogy határokat ugyan felállítunk, de hagyjuk, hogy az egyéniségük kibontakozzon. Arra törekszünk, hogy jó példával járjunk előttük, tudják, hogy bármikor, bármiben számíthatnak ránk – és ez minden nevelési kérdésnél fontosabb.


(Fotók: Bárdosi család)