A sződi családi ház vendégeinek nem hagyományos csengőn kell jelezniük érkezésüket, zsinóros kolomp szolgál erre a célra. Amíg erre ráébred az elemes vagy elektromos szerkezethez szokott érkező, már megcsodálhatta a kerítéslécekre egyenként faragott tulipánformákat, van belőlük vagy 50. A ház homlokzatán pedig egy nap-hold forma jelzi, hogy a házat hatalom, bölcsesség, erő – egy férfi és egy nő uralja.

Mindez hagyományőrzés, vagy valami más jelentésük van a szimbólumoknak?

– Több okot is említhetünk – válaszolt Kata, a feleség. – Számunkra fontos, hogy minimalizáljuk az elektronikát. Próbálunk haladni a korral, imádjuk a mai világ fejlődését, használjuk is. Sokat tanítunk, fellépünk. Ehhez rengeteg zene kell. Régen a kistáskánk tele volt kazettával, CD-vel, most egy mobiltelefonnal megyünk akár Hongkongba is, és így is meg tudjuk tartani az órákat. De, ha csak tehetjük, a tömegközlekedést választjuk, mert környezettudatosan élünk. Ha nem muszáj, nem használunk elemet, és a villanykörték is modernek, energiatakarékosak nálunk. Van viszont, amiben a hagyományokat követjük. Nem járunk gyorséttermekbe, itthon főzök. A házunkat a hagyományos népi motívumok díszítik, de a konyhaasztal polgári stílusú, a konyhabútor üvegbetétje pedig a szecesszió jegyében készült. A világ minden tájáról hozunk emlékeket, de csak olyanokat, amelyek illenek a lakásunkba.



Attila, a férj veszi át a szót. Azt mondja, felesége tulipánmániás, neki vágja ki fából a motívumokat. Az ágyuk fakeretét is ő készítette, abba is belevájt néhány virágmotívumot. A ház homlokzatán az erdélyi hatás érezhető. Ő ugyanis erdélyi, Csíkszeredában született.

– Ott nálunk sok minden van, ami még fennmaradt. A székelykapu például, meg a házak díszítése. Ide is székelykaput terveztünk, aztán el is vetettük, mert erre az éghajlatra nem annyira jó, sokat kellene kezelni. Nagyon meleg van hozzá, Erdélyben a nyarak sokkal hűvösebbek. Nem véletlen, hogy minden tájegységnek megvan a maga építészeti stílusa.



„Nem volt könnyű eljönni egy más világba”

Attila Csíkborzsován élt 27 éves koráig. 2000-ben ismerte meg Katát, 2001-ben jött Magyarországra. 16 éves kora óta profi táncművész, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagja volt.

– Egy bulit szerveztünk, zenészek, énekesek, táncosok, Kata pedig az egyik szervező, Karcsi bátyám vendége volt. Kérdezte, hogy elhozhatja-e a vendégét a mulatságba, mi meg mondtuk, hogy persze. Így hoztuk össze az életünket.

Kata szegedi, általános szociális munkás szakon végzett az egyetemen. Miután egymásba szerettek, azt tervezték, hogy ő megy ki Erdélybe.

– Akkoriban, mint magyar állampolgár, nem helyezkedhettem el Romániában. Amatőr táncosként régóta táncoltam ugyan, de nem voltam hivatásos. Aztán úgy volt, hogy Attila költözik Szegedre, de táncosként nem talált munkát, hiszen a profi táncegyüttesek Budapesten vannak. Végül a Magyar Állami Népi Együttes szerződtetett minket, és kaptunk Budapesten egy szolgálati lakást.



– Nem volt egyszerű döntés. Csíkból eljönni egy más világba nem volt könnyű – emlékezett vissza Attila. – Otthon nyugodtabb, másabb volt az élet, mint Budapesten. Három évig éltünk a fővárosban, utána azt mondtam, vagy megyünk vidékre, vagy megyek haza Csíkszeredára. Így kerültünk ide, Sződre.

– Azért én is beleszólnék ebbe. Mindenki nagyon sajnálja Attilát. De Szegedről Budapestre kerülni ugyanolyan hatalmas változás nekem, mint neki ide költözni. Egy nyugodt, de teljesen másképpen dinamikus Szegedről jövök, ami szerintem a kultúra, illetve az oktatás fellegvára. Egy ilyen közegből, és a meleg családi fészekből Budapestre kerülni nem könnyű. A változás mindkettőnk életében hatalmas volt, illetve ezt az áldozatot hoztuk meg egymásért. Egy-egy csővázas NDK-s hátizsákkal érkeztünk a fővárosba. Attiláé piros, az enyém sárga. Mustársárga. Eltettük emlékbe, most is megvannak a sufniban.

A közös élet kezdete nagyon nehéz volt.

– Három-négy profi együttes van Budapesten. Csodálatos a szakmánk, a világot bejártuk, mégis rengeteg extra munkát vállaltunk, tanítottunk azért, hogy megéljünk. A tanításnak köszönhetjük, hogy megtaláltuk ezt a falut. Egy kis tanítványunk nagymamája ajánlott itt egy nagyon régi, nagyon öreg és nagyon kicsi házikót. Csak az áram volt bent, a víz, a gáz, a csatorna nem. Másra, jobbra nem volt lehetőségünk. Én értelmiségi családból származom, a szüleimnek nem volt módja, lehetősége arra, hogy anyagilag segítsenek nekem. Attiláék sem szegények, ő egy falusi parasztcsalád tagja, a mai napig rengeteg földjük van, de annyi pénze egyik családnak sem volt, hogy házat vegyen nekünk, vagy egy jelentősebb összeggel segítsen minket.

„Nem számítottunk rá, hogy egyet fizet, kettőt kap akció lesz a gólyánál”

Attila azt mondta, az öreg kis házikót tégláról téglára újítgatták tíz éven át. Mindhárom gyermekük oda született.

– Két szobából és egy kamrából állt az egész. Ehhez építettünk még két szobát. Nagycsaládot terveztük, mindenképpen bővítenünk kellett az épületet. Először az ikrek jöttek. Nem számítottunk rá, hogy egyet fizet, kettőt kap akció lesz a gólyánál. A lányok most 10 évesek, és van egy 7 éves fiunk is. Amikor megszületett Besénk is, akkor azért kicsit vakartuk a fejünket, hogy mit is csináljunk. Egy szobában laktak mindhárman, és egy fürdőszobánk volt.

Kata úgy fogalmazott: tisztában vannak azzal, a szüleik ennél sokkal rosszabb körülmények között nőttek fel. De a mai világban már fontos, hogy a három gyermeknek külön szobája legyen, és ennyi ember két fürdőszobát és két mellékhelyiséget igényel. Attila szerint nem akartak onnan tovább lépni, nagyon szép lett a kis ház, örültek, hogy végre rendben van, a hátuk közepére sem kívántak egy újabb építkezést. Ám akkor jött a CSOK-program, amellyel a legalább 3 gyermekes családok a 10 millió forint állami támogatás mellé 10 millió forint kamattámogatott hitelt vehettek fel.

– Mi vagyunk a legszerencsésebbek – mondta Kata.

– Nagyon sok barátunknak van 3 vagy 4 gyermeke – folytatta Attila –, közülük mi vágtunk bele elsőként. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én nagyon nem akartam belemenni. De van nekem ugye egy feleségem, aki nem hagyott békén. Utólag el kell ismernem, igaza volt, a világ legjobb döntését hoztuk meg.



„Egyszerűen megváltozott az életünk”

Álmaink házát szerettük volna megteremteni.

– Csak összehasonlítva: ezt a házat 1,5 év alatt építettük fel és volt egy kivitelezőnk – vette vissza a szót a feleség. – Itt is sok mindent mi csináltunk, de azt így is akartuk. Attila nagyon gyakorlatias, van, amit a saját ízlésvilágunk szerint akartunk elkészíteni. Álmaink házát szerettük volna megteremteni. Így teljesen más volt, mint amikor 10 év alatt egy rossz állagú házból próbáltunk valamit kihozni téglánként. Akkor több hónapig spóroltunk azért, hogy mondjuk a tetőt kicseréljük.

– Annak sose lett volna vége – tette hozzá Attila. – Itt még a hőszigetelés szempontjából, energetikailag is fantasztikus minden. Nagyon minimális a rezsiköltségünk, 15 centi szigetelés van a házon, háromrétegű üveg van a nyílászárókban, a világításunk is a legmodernebb. A régi házhoz képest a fele rezsit fizetjük. Van mindenkinek külön szobája, és meglett a két fürdőszoba is. Tavaly februárban költöztünk, egyszerűen megváltozott az életünk.

Attila azt mondja, itthon most már otthon van.

– Jó visszamenni Erdélybe, de mi pörgős emberek vagyunk, az erdélyiek pedig nyugodtak. Nekem már túl nyugodtak. Odamegyünk, és mindenre azt mondják, ne törődj vele, majd meglesz. Én ezt már nem tudom elfogadni. Vagy csinálunk valamit, vagy nem. Itt meg Budapesthez közel vagyunk, mégis vidéken. A faluban még viseletben járnak a nénik misére. Bicikliznek, meg templomba mennek. Tavasszal a fácánok és a vadnyuszik rohangálnak a kapunk előtt. De, ha a fővárosba kell mennünk, felülünk a vonatra és 35 perc alatt ott vagyunk.

Kata leánykori tervei nagyon eltértek attól, ami megvalósult.

– Szerettem volna Szegeden egy belvárosi lakásban élni, oda képzeltem el a családomat. Óriási hatással volt rám a szegedi építészet. Tömörkénybe jártam gimnáziumba, az egy gyönyörű épület. Ezek között az ódon falak között tanultam tinédzserként. Itt most Vácon érzem ugyanazt a hangulatot, a házunkat pedig imádom. Jó itthon lenni.

családvédelmi akciótervcsokinterjúCSOK-kölcsön