Ahol a Bükk és Miskolc összeér, a beszédes nevű Baráthegyen talált otthonra a Szimbiózis Alapítvány és az általa felkarolt, fogyatékkal élő közösség. A zöldellő dombokra való páratlan kilátás és a kristálytiszta erdei levegő igazán természetközelivé teszi ezt az öthektáros mesebirodalmat, amely tulajdonképpen – ahogy a helyiek emlegetik a Baráthegyi Majorságot – egy önfenntartó ökofalu a városban. Filozófiájuknak megfelelően teljesértékűnek tekintik a fogyatékossággal élő embereket, innen az alapítvány névválasztása is: az egyenrangú partnerekkel, egymás kölcsönös támogatásával olyan közösségi színtereket hoznak létre, ahol kiemelkedő értékeket teremthetnek. 

 Az idén Érték vagy!-díjjal és Az év fejlesztő foglalkoztatója címmel elismert, valamint a Legjobb társadalmi vállalkozás kategóriában Civil-díjjal is kitüntetett szervezet tavaly a borsodi megyeszékhelyen a Pro Urbe kitüntető címet is átvehette. A kuratóriumi elnök, Jakubinyi László vezetése mellett már több évtizedes múltra visszatekintő, folyamatosan fejlődő alapítvány egyik legutóbbi fejlesztése a család- és fogyatékosság-barát panzió, ahol egy pályázat keretében a fogyatékos gyermeket nevelő családok számára is elérhető a kikapcsolódás és a feltöltődés. 

– Az alapítványt 1999-ben hoztuk létre, és különösen büszkévé tesz, hogy azóta egytől egyig mindenki tulajdonosi szemlélettel dolgozik a fejlődésért – meséli Jakubinyi László. – Mára több mint száz megváltozott munkaképességű pszichiátriai beteg, autista vagy értelmi fogyatékos ember él és dolgozik a majorság területén, de sokan vannak, akik bejárnak és úgy végeznek valamilyen manufakturális tevékenységet. Vannak köztük testvérek és párok is. Érdekes, ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy adófizető állampolgárokká válhassanak. Foglalkozunk fazekassággal, zöldségtermesztéssel és feldolgozással, állattenyésztéssel, sajtkészítéssel, gyertyaöntéssel, szappanfőzéssel, van egy asztalosműhelyünk és működtetünk egy családbarát panziót is. 

Jakubinyi László

 Emberléptékű misszió 

 A majorságnak otthont adó Baráthegyet a pálos szerzetesekről nevezték el, a közel ezeréves kolostorromjuk a hegy lábánál látható. A barátok itt végzett gazdálkodásának hagyományát szerették volna újra meghonosítani a területen. Építkezésekor sok eldugott pince romjaira is bukkantak, az egyik régi borospincében jelenleg gombát termesztenek. Az emberléptékű gazdálkodásban hisznek, szélkerék húzza a vizet a kútból (ez a motívum a Baráthegyi Panzió és Élménypark címerében is megjelenik), sokat komposztálnak, a fahulladékból pedig tüzelőanyagot gyártanak. 

– Alapvető célkitűzésünk, hogy a fogyatékos embereknek olyan környezetet teremtsünk, ahol ők is megvalósíthatják az álmaikat, értéket képviselhetnek és állíthatnak elő – fogalmazza meg az alapítvány misszióját László. – Kihúzzák magukat, amikor összegyűjtik a tojást a tyúkok alól, kihajtják a legelőre a kecskéket vagy díjnyertes lesz egy általuk készített sajt valamelyik mustrán. 

A díjnyertes sajtokat a helyi piacon rendszeresen értékesítik, illetve Miskolc legjobb éttermeibe is szállítják. Azt vallják, fontos, hogy helyt álljanak a piaci verseny körülményei között, így minőségben is hozniuk kell egy kimagasló szintet. A társadalmi felelősségvállalás itt lép be a körforgásba, főleg azok veszik igénybe a szolgáltatásaikat vagy vásárolják meg a termékeiket, akik hozzá szeretnének járulni a fogyatékos emberek munkahelyeinek megőrzéséhez. 

Az integráció házhoz jön 

A majorság területén létesítettek egy erdei iskolát, a hozzá tartozó ifjúsági szálláson fogadnak osztályokat, évfolyamokat, de adott esetben a felnőtt csoportokat is ott látják vendégül. Olyan sokan járnak ugyanis megnézni a gazdaság működését, hogy rendszeresen szükség van a megnövelt kapacitásra. Ilyenkor a fogyatékos, szakmájukban profi emberek taníthatják a gyertyaöntésre vagy a kecskefejésre az épeket. Együtt sütnek, főznek a szabadtéri kemencében, a közös élményterápia pedig pillanatok alatt eltünteti az emberek közötti különbséget, automatizmussá teszi az elfogadást és így sokkal hosszabb távon lesz érezhető a hatása is. 

– Egyik alkalommal a turnus végén egy tanítónő annyit mondott, hogy nagyon tetszett a gyerekeknek az itt töltött néhány nap, csak azt sajnálják, hogy nem találkozhattak fogyatékosokkal. Annyira természetesen zajlottak a programok és az események, hogy észre se vették, fel sem tűnt nekik, hogy végig közöttük mozogtak – emlékezett vissza László. 

Fókuszban a családok 

A Baráthegyen a gyerekek számára megépítették a diósgyőri vár kicsinyített, de így is emeletes, vizesárokkal körbevett, fából készített mását, amely interaktív játszóvárként funkcionál. A belsejében a korabeli mezőgazdasági eszközökkel és népművészeti tárgyakkal is megismerkedhetnek a látogatók. Ez a helyszín nagy kedvencnek számít az iskolai csoportok és a táborozók, valamint a családok körében. Éppen úgy, mint az Egy hét mennyország program, amelyre a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családok pályázhatnak. Az élmény garantált. 

– Ezt a programot úgy dolgoztuk ki, hogy nem csak a szállás és az ellátás biztosítását vállaljuk a családok helyett, de az extra figyelmet igénylő gyerekek élhető környezetben való lefoglalását is. Így tudnak a szülők teljes értékűen pihenni. Tavaly azt mondta egy anyuka a nálunk töltött hét végén, hogy most pihente ki az elmúlt tíz évet… 

Válasz a kihívásokra 

A majorságban világosan meghatározottak a közeli és a távoli jövő célkitűzései is, de már a nyakunkon lévő energiaválságra is reagáltak. Beszerezték a megfelelő kazánokat, zajlik a fűtésrendszer átalakítása és a gazdaságosabb kiszállítás érdekében vásároltak egy szekeret és egy használt elektromos kisteherautót is. Mindezekkel együtt is racionalizálniuk kell az állatállományt és ideiglenesen be kell zárniuk néhány üzemüket, illetve le kell állítaniuk bizonyos szolgáltatásokat. Az élet azonban nem állhat meg, hosszabb távon is gondolkodnak, részt vesznek a jogalkotásban, az elmúlt években több jogszabály-módosítási javaslatot is benyújtottak, illetve a Magyar Szociális Farm Szövetség alapítójaként további hazai egységek létrejöttét is segítik tanácsaikkal és támogatják jó gyakorlataikkal. 

Ahogy sétálunk körbe a takaros farmon, szinte minden bokornál barátságos, mosolygós munkatársakkal és irigylésre méltó körülmények között tartott állatokkal találkozhatunk. Az egyik karámban csaknem ötven kecske él – ők biztosítják a tejet a sajtkészítéshez –, nem sokkal mellettük a tyúkok, a nyulak, a szamarak, a lovak és természetesen a nagy népszerűségnek örvendő, bozontos frizurás alpakák. 

Almási Beatrix

– Az alpakákkal tulajdonképpen terápiás állatokként foglalkozunk, itt a majorság területén szeretik simogatni a hozzánk érkező gyerekek és vásárokra is járunk velük – meséli helyi kísérőnk, Almási Beatrix, a Szimbiózis Alapítvány kommunikációs munkatársa. – Esküvői fotózásra is kérték már el őket, de volt nagy riadalom, amikor a nagy izgalomban az alpaka megette a menyasszony virágcsokrát… Tényleg nagy öröm itt dolgozni! Két évvel ezelőtt azért jöttem ide, mert szerettem volna egy jó ügyért, egy jó célért tevékenykedni. A munkatársaimmal néha irigykedve figyeljük a fülig érő szájjal itt dolgozó fogyatékos embereket, akik mindennek tudnak örülni. Ha süt a nap, azért, ha esik az eső, azért mosolyognak.