csalad.hu - Csak olyat posztoljunk, amit az utcán is kikiabálnánk!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Csak olyat posztoljunk, amit az utcán is kikiabálnánk!
Békési Erika
2020. jan. 28. 6:00
Iskolást nevelünk
Büszke fénykép a családi nyaralásról, huszonnégy órás sztori a napunkról az instán, vagy ismeretlen feladójú e-mailek kezelése – Kónya Beáta kommunikációs és Instagram marketing tanácsadóval az adatvédelem világnapja alkalmából arról beszélgettünk, hogyan védhetjük magunkat az internet káros adatfelhasználása ellen.

– Az alapszabály: minél kevesebb érzékeny információt osszunk meg magunkról, hogy kevésbé legyünk kiszolgáltatva olyanoknak, akik ezzel visszaélhetnek! Nehéz erre vigyázni, mert ha szeretnénk többet kihozni publikus Instagram profilunkból, akkor érdemes megadni a nevet, képet és e-mail címet is magunkról – innentől pedig már egészen egyszerű azonosítani minket. Ezt sajnos nem tudjuk kikerülni, ha komolyabb célunk van az oldallal.

Igaz, hogy a fénykép az egyik legtipikusabb céltábla?

– Bármire igaz, hogy ha egyszer kiteszünk valamit az internetre, akkor az onnantól kint van… Nem tudjuk, mi fog vele történni, kihez jut el, és ő mire fogja azt használni. A kép akkor is tovább terjedhet, amikor már azt hisszük, hogy régen töröltük. A visszaélésekre számtalan példa van, és ezek nem feltétlenül tőlünk távol álló esetek! Sajnos gyakran sokáig arról sem szerzünk tudomást, hogy a képünket valaki használja: egyik ismerősömnek a profilképe például egy társkereső oldalon landolt, álprofilként használták… De különösen nagy a probléma a gyerekfotókkal! Mert te, mint anyuka ártatlanul kiteszed a gyerekedről készült édes fürdős vagy strandolós képet, közben arról, hogy erről egy másik ember screenshot-ot (képernyőfotót) készít, nem tudsz. Kitennéd akkor is, ha ezt tudnád? Sokféleképpen vissza tudnak élni a képeinkkel, ezért fontos, hogy odafigyeljünk arra, mit osztunk meg másokkal. A nekünk ártatlannak, sőt, büszkeségnek tűnő fotó a gyönyörű nagylányról másnak mást jelenthet, és sajnos nagyon kellemetlen dolgok is megtörténhetnek. Mégsem kell csupán veszélyes dolgokra gondolnunk, ha az adataink átadásáról van szó. Sokakat zavar, ha úgy érzik, hogy szinte üldözik őket a személyre szabott reklámok. Ha például eljegyeztek minket, és státuszt módosítunk a Facebookon, vagy eljegyzési képet posztolunk, nem ritka, hogy onnantól ömleni fognak hozzánk az esküvővel, fotózással, díszletekkel, álom-nászutakkal kapcsolatos reklámok. Sokan kérdezik, hogy ilyenkor mi történik? Semmi különös: egyszerűen csak használja az adatainkat a Facebook, ehhez pedig mi magunk járultunk hozzá a regisztráció során.

Ezek szerint felelős ember nem tesz ki fényképet?

– Természetesen nem életszerű, ha a veszélyektől tartva semmilyen képet és posztot nem engedünk meg magunknak. De legyünk tudatában annak, hogy minden képnek van egy üzenete, ami dekódolható jó- és rosszindulattal is. Például a valós időben készült nyaralási fotó egyeseknek azt üzeni: „de jó nekik, hogy éppen most nyaralnak!”, másoknak viszont azt: „nyaralnak? tehát nincs otthon senki, üres a lakás…!” Nem csupán a kép valódi tartalmán érdemes elgondolkodni a posztoláskor, hanem a mögöttes tartalomról is. A nyaralós képeket jobb lehet csúszással megosztani, a családi fotót pedig ne feltétlenül a hipermodern tévénk, vagy az örökölt drága festmény előtt lőjük el.

Nem beszélünk mostanában egy kicsit túl sokat a veszélyekről?

„nem vagyunk elég elővigyázatosak”

– Sajnos azért van ennyi szó a visszaélésekről, mert nem vagyunk elég elővigyázatosak! Gondoljuk át, hogy ha valós időben a státuszunkat és az anyagi helyzetünket is látni engedjük, milyen gondolatokat ültetünk el ismeretlenek fejében, akik a profilunknak köszönhetően szinte mindent tudnak rólunk. Néha érdemes megfontolni: nem osztunk meg túl sokat? Nem sodorhat-e veszélybe engem, vagy a családomat, gyermekeimet az, amit a kép születése vagy tartalma közvetít? Persze egyszerű azt mondani, hogy ne tegyük fel a címünket, de arra már kevesebben figyelnek, hogy nem jó, ha az idegenek mindig tudják, mikor és hol vagyunk: egy ártatlan oviba menős valós idejű fénykép, egy iskolából hazatérő gyerek mondatai mind sokat elárulnak a szokásainkról, és védtelenné tesznek minket.

Gyakran érkeznek e-mailek, ismerősnek jelölések idegen emberektől. Nem feltétlenül gondolja azt az ember, hogy rosszat akar az illető: lehet régi ismerős új néven, vagy segítséget kérő valaki is …

– Az ismeretlen eredetű e-maileknél próbáljunk utánanézni, kitől, vagy milyen célból kaptuk a levelet. A hackerek különleges ötletekkel, és egészen megtévesztő módszerekkel képesek kiadni magukat akár ismerős szolgáltatóként is. Jelszóváltoztatásra felszólító e-mailek segítségével például sok Instagram fiók kikerült mostanában a piacra, a nagy követőszámot célba véve gyakorlatilag ellopták őket, sok celebünk járt így pórul. Ugyanígy óvatosnak kell lennünk az ismeretlen ismerősök visszaigazolásával is: a javaslatom az, hogy ne tegyük! Ha érdekel, hogy ki az, vagy mit akar tőlünk, kérdezzünk rá, beszélgessünk vele, de ne engedjük be idegenként magunkhoz! Ignoráljuk vagy töröljük ki ezeket a megkereséseket, és ne aggódjunk: aki valóban akar tőlünk valamit, arra megvannak a formális csatornák. Persze nem könnyű ezt megvalósítani, mert sokan hiúsági kérdést csinálnak az ismerősök számából, és az online tér kiválóan alkalmas ismerkedésre is…

Vannak tipikus óvatlanságaink?

– Gyakran tapasztalom, hogy a huszonnégy órás insta sztorikban sajnos különlegesen óvatlanok az emberek! „Megszereztem a jogosítványom” – nagy büszkeség, így gyorsan kiteszem a képét, persze anélkül, hogy letakarnám az adataimat. „Szerintetek jó lett az igazolványképem?” – megmutatom a fotót, teljes egészében az igazolványommal együtt. „Levelem jött!” – menő dolog a borítékot megmutatni, de címmel együtt az is lehet, hogy hatalmas butaság. Az emberek úgy vannak vele, hogy „á, ez csak egy huszonnégy órás sztori!”, ami önmegsemmisítő, tehát holnap már nem lesz fent. Csak közben készülhetnek róla screenshot-ok, amik aztán tovább élhetnek. Attól, hogy csak huszonnégy órát van kint a sztori, ne érezzük magunkat nagyobb biztonságban, gondolkodjunk felelősen!

Elegendő védelem Facebook-on a „csak ismerősök láthatják”, Instagramon pedig a privát fiók?

– Ha megengedhetjük magunknak – tehát mondjuk nem vállalkozást építünk –, akkor jó, ha így teszünk. De ma már nagyon sokan vannak, akik különböző célokból én-márkát építenek, mégsem kell, hogy mindenüket láthatóvá tegyék! A saját, személyes, családi dolgainkat a Facebookon ilyenkor is tudjuk szűrni, szeparálni, elrejteni azok elől, akikre azok nem tartoznak. Publikus falként megmutathatjuk a világnak a szakmai sikereinket, a rólunk megjelent cikkeket, de a gyermekeinkről készült fotókat tartsuk meg a családnak, barátoknak!

Mi a helyzet a csoportokkal?

„biztonságosabb, ha csak olyat teszünk ki a csoportba, amit akár az utcán is nyugodt szívvel kikiabálnánk”

– Hihetetlenül szeretjük manapság a Facebook csoportokat! Úgy érezzük, hogy a zárt csoport az a hely, ahol minket támogatnak, ahol hasonlóak hozzánk, ahol jókat lehet beszélgetni, mindenben megértenek minket, mert valamiben egyezünk. Sokszor olyan személyes dolgokat is bevállalunk itt, amikről másnak nem biztos, hogy mernénk beszélni. Pedig itt is megvan az a „csak nézelődő” réteg! Ott lehetnek azok az ismerőseink is, akik arra várnak, hogy közös ismerősöknek visszamondják, amit mi ott kibeszéltünk. Nézzük végig a taglistát, mielőtt hozzászólunk vagy megosztunk, de még biztonságosabb, ha csak olyat teszünk ki a csoportba, amit akár az utcán is nyugodt szívvel kikiabálnánk…

Nyilván beszélnünk kell ezekről a kérdésekről a gyerekekkel, nagyszülőkkel is…

– Tizennégy éves korig a szülő döntése, hogy mi kerülhet ki a gyermekéről az internetre. Tehát ha a büszke nagymama hajlamos olyan képeket megosztani az unokáról, amit mi nem tartunk odavalónak, akkor határozottan kérjük meg, hogy ezt ne csinálja! Egyértelművé kell tenni a két – sőt, három! – generáció között, hogy meddig megyünk el az életünk nyilvánossá tétele tekintetében. Sok családban szül ez konfliktusokat, ennek elkerülése érdekében meg kell teremtenünk azt az őszinte, biztonságos légkört, amiben erről tudunk beszélgetni, ahol a felek megértik egymás szándékát. Meséljünk el egy-két rossz példát, lehetőleg a mi élethelyzetünkhöz közeli eseteket, hogy a nagyszülők és a gyerekek is értsék: ez velünk is megtörténhetett volna. Jó lenne, ha a gyermekünknek is zárt profilja lenne, ha beállítanánk a telefonján olyan alkalmazásokat, amik kontrollálják a szabadságát az általunk fontosnak ítélt szempontok szerint. Közben beszélgessünk a gyermekünkkel minél többet, hogy legyen lehetősége elmondani az esetleges rossz élményeit, vagy kérhessen tőlünk tanácsot.

(fotó: Shutterstock)