Az első külföldi nyaralásunk
Szerző:Csobot Adél2019. 07. 31.
Már több mint három és fél órája ültünk a gépen, kicsit nyűgösen, kicsit elzsibbadva, amikor megfogalmazódott bennem, hogy erről a nyaralásról lesz aztán mit mesélni! Pedig még csak az odafelé vezető úton jártunk. Pontosabban az Egyiptom felé vezető úton...
Hosszú tanakodás után Bencével közösen végre eldöntöttük, hogy ha törik, ha szakad, idén márpedig nyaralni megyünk, méghozzá mind a négyen. Sokáig agyaltunk azon, hogy merre vegyük az irányt, mi lenne mindannyiunk számára a legmegfelelőbb hely. Annyit tudtunk biztosan, hogy tengerre vágyunk és nagyon-nagyon melegre. Na meg azt is, amire nagyon nem: hosszú repülőútra, két kisgyerekkel.
Aztán egyszer csak felmerült Egyiptom, ahol van tenger és jó meleg… és végül is az út „csak“ 4 óra – de emellett van fertőzésveszély, ami nem is kicsi! De most komolyan! Ki az, akinek eszébe jut két kisgyerekkel, úgy, hogy egyikük még egy éves sincs, először pont Egyiptomban nyaralni?? Remélem, el tudjátok képzelni az arcomat, amikor úgy igazán belegondoltam abba, hogy ez a kiruccanás tutira nem lesz egy egyszerű történet… És nem is volt az.
Pontos előkészületek
Első dolgom volt felhívni a két nagymamát, hogy ráérnek-e és van-e kedvük velünk tartani, így megadva annak a lehetőséget, hogy az egy hét alatt tényleg mi is pihenünk egy ici-picit, és mondjuk az sem ártana, ha Bencével kettesben is tudnánk egy kis időt tölteni. Mindkét mami rögtön igent mondott, mindannyiunk legnagyobb örömére. (Ezúton is köszönöm nekik, még egyszer!) Aztán ellátogattunk a gyerekek doktorbácsijához, akivel jól megvitattuk, hogyan is kell felkészülnünk a nyaralásra. Végül Nátán és Ádin is be lettek oltva Hepatitis A, B vírus ellen. Így éreztük a legbiztonságosabbnak, de emellett persze még egy komplett kis gyógyszertárat is összeállítottam. Mindenre felkészültem: fertőtlenítésre, hányásra, hasmenésre, lázra… és még sorolhatnám.
„Jól viselték”
Aztán elérkezett az utazás napja. Életünkben először, két gyerkőccel úton voltunk a reptér felé. Végig azon járt az agyam, hogy vajon mit felejthettem el. Utólag jelentem: semmi nem maradt otthon! (Csak a gyerekek bőröndjét hagytuk ott majdnem a kocsiban, miután elindultunk a parkolóból a reptér felé.)
A több mint négy órás repülőutat az én eleven, egy percig egyhelyben ülni nem tudó gyerekeim mindannyiunk meglepetésére nagyon jól viselték. Aki utazott már gyerekekkel repülőn, tudja, mit jelent a „jól viselték”: nagyjából 50-szer váltottak pózt izegve-mozogva, megnéztek egy tucat mesét, megették az összes gyümölcspürét, kekszet, rágcsát és számtalanszor tették fel a nagy kérdést? MIÉRT? (Apropó: halálfélelmünk van Bencével minden egyes repülésnél.)
Egy hét – ezernyi élmény
Szóval sötétedésre megérkeztünk Hurghadába, majd egy 30 perces út után a szállodánkba. Egy gyors vacsi és egy hosszú alvás után berendezkedtünk a szobánkban, majd felfedeztük a szállodánk medencéit, kipróbáltuk az éttermét és alig vártuk, hogy végre a tengerben is megmártózzunk. Öröm volt nézni, ahogyan Nátán és Ádin találkoztak a tengerrel. (Nátán korábban már járt tengernél, de Ádinnak ez volt az első.) Önfeledten csapkodták a vizet, futottak bele és onnan ki. Nátán órákig el tudott játszadozni a homokban a parton, Ádin pedig jókat aludt a friss levegőn. Az egy hét alatt megpróbáltunk minél több élményt, emléket gyűjteni. Egész napos hajókázáson vettünk részt, búvárkodtunk (tényleg felejthetetlen élmény marad), és ami az egyik legfontosabb: volt egy kis időnk egymásra is Bencével… Egy közös kis esti séta során, és a napfelkeltés quad-túra alatt (utóbbi miatt hajnali 3-kor kellett kelnünk, de a látványért megérte).
Ellátogattunk Hurghada belvárosába, ahol belevetettük magunkat a végtelen tea- és fűszerárusok világába, és ahol egy isteni haléttermet is kipróbálhattunk.
Egyszóval hálás vagyok, hogy eljuthattam erre a csodahelyre és most már azt is tudom, hogy kissé túlaggódtam magam az elején. Ha kellőképp felkészül az ember egy nyaralásra, főleg, ha gyerekekről is szó van, akkor nem történhet baj. Bár jövőre lehet, hogy csak a Káli-medencéig megyünk!