Az apaság a mennyei Atya társává tesz!

Ügyesek, szófogadóak, megbízhatóak, de mégis, mielőtt elváltunk volna, – aggódó apaként – odavittem őket a virágzó liliomok elé és készítettem számukra egy fényképet! Megöleltem őket és elmondtam nekik, hogy mennyire drágák számomra, és megkértem apai szeretettel, hogy vigyázzanak magukra, és nekem aztán ilyen szépen, jókedvvel, mosolyogva, tisztán jöjjenek vissza a rokonlátogatásból, ahogyan most elindulnak!

Annak idején édesanyám féltő, óvó szeretete engem is bosszantott, tudom, hogy őket is zavarta az én "okoskodásom", de azért én a magam keménységével alaposan, mondhatni "nagyon" elmondtam nekik, hogy a szegénynegyedben is legyenek fehéren ragyogó liliomok, vigyázzanak magukra, tisztaságukra, mert ők az én szemem fényei!

Csodálatos dolog apának lenni, akár a kertész, ki verejtékes munkával virágot nevel, az apa is – és itt nem teszek különbséget a vérszerinti és a nevelő apa között, mert a lényeg ugyanaz – életet vállal és nap mint nap azt szolgálja szeretettel. A kertész sem tudja, hogy abból a kis magból, gumóból idővel mi fog kisarjadni, a szülő sem tudhatja, hogy abból az Isten által rábízott maroknyi életből hogy és mint, idővel mi, ki fog felcseperedni. Oly sok gyereket kísértem a felnőtté válás útján, de mindenik gyermek egészen más. Itt nincs recept, nincs öntőforma, ez maga a lüktető élet! Tudnod kell, gyermeket vállalva, apaként nemcsak egy emberpalántával kötöd össze az életed, hanem a mindennapi aggódó törődéssel is, a gyermekedet féltő, édes sebzettséggel, egy egészen új, lényedet örökre átjáró gonddal, mely önzőségedből pillanatok alatt kifordít, és egy nemesebb, tisztább létbe emel téged!

„nem tudsz életet adni, dajkálva nevelni úgy, hogy az téged ne teremtene újjá”

A gyermek születésekor, tudatos befogadásakor születik e földre az anya, az apa, egy könyvekből soha meg nem ismerhető új világ! Minden tettünk visszahat ránk, nem tudsz életet adni, dajkálva nevelni úgy, hogy az téged ne teremtene újjá, ne szülné meg benned a világról apaként gondoskodó Teremtő szép vonásait! Ez az új világ, mely gyermeket vállalva bennünk születik, ha néha fáj is, csodálatos. A neve embert nemesítő tiszta, féltő szeretet, mely a velünk születő önzés falára ajtót, ablakot vág! Mint apa élsz, de már nem magadért, hisz gyöngéd szeretettel nevelsz egy virágot valakinek, kit nem is ismersz! Gyermekeddel a szívedbe költözött a szeretet, törődés, gondoskodó jóság, maga az élő Isten! Gonddal nevelt gyermeked – most vagy később – kirepül, de az önzetlen szeretet örökre veled marad, Teremtőd társává tesz!

Apai szeretettel, Csaba t.

(fotó: privát)