A közösségi média rombolhatja a lelki egészséget

Soha ennyire nem voltak az emberek a digitális világ rabjai, mint napjainkban. Elég csak körbenézni a metróban, alig valaki olvas újságot vagy könyvet, a többség a telefonjába bújva utazik hosszú perceken át. Így az sem kizárt, hogy a kocsi másik végében egy ismerős ül, de biztosan nem botlanak egymásba, mert mindenki csak az internetes tartalmat vizslatja. Egy brit felmérés szerint a szigetország lakói naponta 28 alkalommal veszik elő a készüléküket, hogy ellenőrizzék, van-e egy új üzenetük, levelük, vagy belepillantsanak a sajtó, vagy sokkal inkább a közösségi oldal új tartalmaiba. Pedig ez utóbbival komoly csapást tudnak mérni saját lelki egészségükre. A brit Independent című lap ezek közül szedett csokorba pár példát.

Önbecsülés

A közösségi médiával sajnos komoly károkat tudunk ebben tenni. Szimplán azzal, hogy mások posztjait nézegetjük. Vannak, akik nagyon sok információt szeretnek megosztani magukról, mások viszont alig valamit - a való életben is. A neten azonban ez még erőteljesebben érvényesül, sokan túlságosan is tág körben osztanak meg magukról diszkrét híreket. Akaratlanul is a szemlélődő elkezdi összehasonlítani magát barátai, ismerősei “életével”. A Koppenhágai Egyetem egy kutatásában arra jutott, létezik egy jelenség, amit a legjobban a “Facebook-féltékenység” kifejezéssel lehet leírni. Eszerint a tökéletes pillanatképeket és nagyszerű élményeket önmagukról megosztó emberek bejegyzéseit megfigyelő ismerős egyszerűen irigykedni kezd, féltékeny lesz a másik tökéletes életére. És a sajátját még sanyarúbbnak, üresnek és nyomorúságosnak tartja.

Emberi kapcsolatok

Ezekre is negatív hatást képes gyakorolni a világhálós tartalom. Nagyon sokak életét tudjuk egyszerre követni, ami persze nem rossz dolog, azonban csak bizonyos kiragadott pillanatokat látunk. Sok év után az utcán találkozva nem is feltétlenül ismernénk meg régi barátunkat, holott a szépen beállított képeit rendszeresen látjuk. Ami azonban ennél is rosszabb, ha közeli barátainkra haragszunk meg egy-egy poszt miatt, amiben ráadásul nincs is semmi sértő szándék. A lapnak Stina Sanders, egy korábbi modell, akinek több mint 100 ezer követője van az Instagrammon, ezt a következőképpen magyarázta: amikor barátainak a kicsattanó jókedvről tanúskodó fotóit meglátta olyan partikról, ahova ő valamilyen okból nem tudott elmenni, általában nagyon elromlott a kedve. Mérhetetlenül magányosnak és feszültnek érezte magát ezektől a posztokról. Mert úgy tűnt számára, hogy valami nagyszerűről maradt le, sőt, valami nagyszerűből hagyták ki a barátai. Akik ezzel tulajdonképpen elárulták őt.

Emlékek

A közösségi oldal rendszeresen előhozza sok évvel ezelőtti posztjainkat. Emlékeztetve a múltra, és felajánlva, hogy osszuk meg ezeket megint. A probléma ott kezdődik, ha első pillantásra csak némi gondolkodás után tudjuk felidézni, mondjuk merre is jártunk, amikor azt a csodás képet lőttük. Mert alig ugrik be valami a helyszínről. Az ok, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítottunk a tökéletes kép elkészítésére, mint a látványra, vagyis a pillanat élvezetére. Aki túl sokat babrál a telefonjával, rengeteg élményről marad le.

Alvási zavarok

A kijelző fénye késlelteti az elalvás idejét, mert egyrészt leköti az embert a tartalom, másrészt nem indul be a megfelelő hormontermelés, ami a pihenéshez kell. Nem mellesleg pedig az agyunkat is könnyen túlpörgethetjük mások bejegyzéseit nézegetve. Csábító, hogy rengeteg hírt, eseményt érhetünk el, amit előszűrtek a barátaink, ismerőseink, és nekünk már csak ezek közül kell a legjobbat kiválasztani. Azonban az így összeszedett temérdek információ munkára készteti az agyat. Még a gép kikapcsolása után is azon pörögnek a tekervények, amiket olvastunk. Rossz esetben még negatív érzéseket is kelt a befogadóban egyik-másik poszt.

Lelki egészség

A túlzásba vitt netezés, pláne a közösségi média használata könnyen lelki bajokhoz vezethet. Egy amerikai kutatás szerint a Z-generáció tagjai sorra hagyják el a közösségi médiát egyszerűen azért, mert - saját meghatározásuk szerint - szorongást, szomorúságot, vagy depressziót okozott nálunk a dolog. Ezer kilépő 41 százaléka azonosította magán az előbbi problémákat, és nevezte meg ezeket döntése okaként.