„A gyermekelhízás össztársadalmi probléma”

Mi számít elhízásnak gyermekkorban?

Manapság Magyarországon ha valaki normál súlyú, azt többnyire soványnak tartják.

– A szakmának pontos protokollja van az elhízás mértékének megállapítására. Hogy a közvélemény mit tart elhízásnak, az régiónként, országonként és korszakonként is eltérő. Tudjuk, hogy más volt a reneszánsz ideje alatt az ideál, és más ma. Ugyanakkor az is elmondható, hogy manapság Magyarországon ha valaki normál súlyú, azt többnyire soványnak tartják. Jelenleg világszinten 2 milliárd ember elhízott. Magyarország a felnőtt lakosság tekintetében vezet az EU-ban, gyermekek tekintetében pedig a középmezőnyben van. 10 éves kor alatt minden 5. gyermek túlsúlyos, a serdülők között pedig minden 4. Ez rettenetesen nagy arány.

Szerencsére jó hír, hogy úgy tűnik, talán van valami eredménye a munkánknak, ugyanis az utóbbi 4 évben az elhízással kapcsolatos növekvő trend lassulni, illetve stabilizálódni látszik. De bőven van még mit tenni. A szülők általában akkor ijednek meg, amikor a gyermek átlépi a 100 kilót. De egyre többen jönnek már időben és saját akaratukból a pécsi klinikára. Ha a gyermek- vagy iskolaorvos többszöri felszólítására jelentkeznek csak, akkor sokkal nehezebb eredményt elérni.

Változtatni kell, ez a szülőkre is érvényes

Mit tehetünk szülőként, ha azt látjuk, hogy a gyermekünk túlsúlyos?

– Attól függ, hány éves gyermekről van szó. Nyilvánvalóan ha egy másfél éves gyermek 21 kiló, akkor be kell avatkozni. De általánosságban 3 éves korig az orvosok, szakemberek nem szoktak közbelépni. Ha azt látjuk, hogy a gyermekünk súlya több a normálisnál, akkor az első lépés az, hogy jelentkezzünk be a háziorvoshoz, védőnőhöz és kérjünk tanácsot. A legfontosabb, hogy – életkortól függetlenül – a mozgással töltött időt növeljük.

Egy kisebb gyermeknél persze nem szervezett mozgásra kell gondolni, csupán arra, hogy teremtsük meg a feltételeit a fizikai aktivitásnak. Menjünk ki a játszótérre, sétáljunk, túrázzunk közösen, biciklizzünk (mármint úgy, hogy a kicsi is teker, nemcsak hátul ül apuka vagy anyuka mögött), töltsünk minél több időt a szabad levegőn.

6 éves kortól már legalább heti háromszor 60 perc aktív mozgásra lenne szükség, hiszen ilyenkor napközben már kevesebbet mozognak a gyerekek. Fontos az is, hogy lehetőleg minél később kapjanak okostelefont, tabletet a kicsik. Komoly probléma ugyanis, hogy többet ülnek a gyerekek a képernyők előtt, mint kellene. A mesenézést is korlátozni kell. A gyerekszobába nem való tévé.

Mi a helyzet az étkezéssel? Hogyan szabjunk gátat a túlevésnek anélkül, hogy éheztetnénk a gyermekünket?

– Nem éheztetni kell a gyermeket. Amíg növekedésben van a szervezet, addig mi orvosok sem „fogyasztunk”, hanem a gyarapodást igyekszünk csökkenteni. Ehhez kicsit át kell alakítani az étkezési szokásokat, ami értelemszerűen nem megy egyik napról a másikra. Fontos a napi többszöri zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Sajnos csupán a gyermekek 15%-a teljesíti a napi egyszeri zöldség- és gyümölcsfogyasztást. Szülői furfanggal be kell csempészni az ételekbe ezeket: a rizsbe lehet tenni egy kis borsót, zöldbabot, répát, ki lehet díszíteni a tányért, formára vághatjuk a zöldségeket, a művészi tálalásnak tényleg csak a kreativitásunk szab határt. Emellett csökkenteni kell a krumpli és a lisztből készült ételek (péksütemények, hamburger, pizza, túróstészta, mákosnudli, milánói makaróni stb.) fogyasztását. A cukros üdítők amellett, hogy üres kalóriákat rejtenek, fokozzák az étvágyat, hiszen a legtöbben fruktóz van vagy mesterséges édesítőszer. Az ízesített vizekben is. Ez pedig könnyen okoz zsírmájat, akár már kiskorban is. A túlsúlyos gyermekek 1/3-ának zsírmája van.

Ehhez nyilván sok esetben a családnak is változtatnia kell a mindennapi étkezési szokásain.

Változtatni kell, a szülőknek is.

– Így van. Ebben családi összefogásra van szükség. A szülői példamutatás alapvető fontosságú. Gyakori, hogy ahol a gyermek elhízott, ott a szülők is túlsúllyal küzdenek. Nyilván ennek bizonyos mértékig lehetnek genetikai okai is, de nem lehet csak erre fogni. Változtatni kell, a szülőknek is.

A kialvatlan gyerek éhesebb

A gének mennyire befolyásolják az elhízást?

Ha csak napi egy zsömlényivel többet fogyasztunk és azt nem mozogjuk le, azzal átlagban évi 6 kilót hízunk.

– Kimutatták, hogy vannak túlsúlyra hajlamosító gének, ám azt is, hogy ezek akkor tudnak érvényesülni, ha megvannak hozzá a feltételek. Tehát akkor, ha nem megfelelő életmódot folytat valaki. Összehasonlításképpen: egy halászó-vadászó ősember 1300 kalóriát égetett el naponta, ma egy napi 8 órát ülő átlagember 300-at. Nagyon könnyű tehát pluszkalóriát bevinni, hiszen, ha csak napi egy zsömlényivel (152 kcal) többet fogyasztunk és azt nem mozogjuk le, azzal átlagban évi 6 kilót hízunk. Az 5 év alatt már 30 kiló, 10 év alatt 60.

Hogyan előzhető meg az elhízás gyermekkorban?

– A dolog már ott elkezdődik, hogy milyen súlyú a leendő anya a fogantatáskor, mit fogyaszt a várandós édesanya és mennyit hízik a terhesség alatt. Azután pedig, hogy mivel táplálja a csecsemőt a születése után és hogyan. Nullától 1 éves korig a gyors súlygyarapodás nagyon meghatározza a gyermek felnőttkori súlyát. A primér megelőzésnek ezért rendkívül nagy jelentősége van, ugyanis részben itt dől el, hogy mi lesz a gyermekkel 20-30 év múlva. Fontos az egészséges mindennapi szokások kialakítása, az aktív életmódra való nevelés.

Nem beszéltünk még az alvásról, pedig nélkülözhetetlen a kielégítő idejű pihentető, nyugodt éjszakai pihenés is az ideális testsúly fenntartásához. Egy tinédzsernek még bőven napi 8-9 óra alvásra van szüksége. A kialvatlanság a mentális teljesítményt is befolyásolja, azt, hogyan teljesít a gyermek az iskolában, amellett, hogy inaktívabb lesz és éhesebb is, ezért több kalóriát fog bevinni, mint kellene. Érdekesség, hogy ma 1 óra 15 perccel alszunk kevesebbet, mint 100 évvel ezelőtt. Ez egy össztársadalmi probléma. Az elhízás világnapja felhívja a figyelmet erre, azonban emellett olyan európai és világméretű összefogásra lenne szükség, melynek keretében napi szinten kellene, hogy elhangozzanak ezek a dolgok, hogy a napi rutinba beépülhessenek és egy idő után természetessé váljanak.

(fotó: Shutterstock)