Elköteleződés a párkapcsolatban, házasságban

A bordélyházak világától az önkéntességig

Kopp Mária, a 2012-ben elhunyt orvos, pszichológus egy írásában úgy fogalmazott: az európai modellben a család évszázadokon át elsősorban gazdasági közösséget jelentett, a szülők választották ki a házastársakat, gazdasági és társadalmi megfontolások alapján. Az így létrejött házasságot, a családot és a gyermekeket a társadalom védte. A tradicionális házasságok igen sokszor valódi életközösséggé váltak, de a társadalom gyakorlatilag mindig elfogadta a férfiak számára a bordélyházak második világát, cserébe az asszony az anyagi biztonságot kaphatta. Ebből a szempontból a XX. század második felére újszerű helyzet alakult ki azzal, hogy a házasság valóban önkéntes vállalás eredménye lett. Mint írta, a gyorsan változó, bonyolulttá vált, elidegenedett modern társadalomban minden eddiginél fontosabb az érzelmi biztonság, ennek alapja azonban csupán az életre szóló kölcsönös elköteleződés és a feltétel nélküli bizalom lehet.

A család egyesül, a gének találkoznak

Kopp Mária szerint a mai fiatalok közül sokan, ha el is ismerik a párkapcsolat fontosságát, a legszemélyesebb ügyüknek tartják, és ezért nem érzik fontosnak a házasságkötés rítusát. Pedig a házasságkötés lényege a kinyilvánított elköteleződés, amely egy életszakasznak, a keresés, a párkeresés időszakának a végét jelenti. A fiatalok, amikor a házasságkötést elutasítják, valójában az ellen tiltakoznak, hogy elfogadják a párválasztás véglegességével kialakuló önazonosságukat. A házasságkötés, családalapítás a szülők, nagyszülők legszemélyesebb ügye. Nem véletlen, hogy az esküvő, a lakodalom a családok életének legnagyobb ünnepe. A házasságkötés a két család közötti kölcsönös elfogadás rítusa is, hiszen amikor két fiatal vállalja, hogy kapcsolatukból gyermekek szülessenek, ezzel a két család, a szülők, nagyszülők génjeinek találkozását, összekapcsolódását vállalják. Szondi Lipót, a világhírű magyar endokrinológus és pszichológus tesztjében azt vizsgálta, hogy génjeinkben miként nyilvánul meg az ősök harca. A házasság elutasítása egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok igen gyakran nem akarnak azonosulni saját vagy partnerük őseivel.

Jó kapcsolat, hosszú élet

Férjével, Skrabski Árpáddal közösen írt, A boldogságkeresés útjai és útvesztői a párkapcsolatokban című könyvével összefüggésben Kopp Mária arról beszélt, hogy vizsgálataik egyértelműen bizonyítják: a szerető, harmonikus család nagyon komoly egészségvédő faktor. Egy követéses vizsgálatban 12.600 embert kérdeztek, majd négy év múlva újra fölkeresték azokat, akik ehhez hozzájárultak. Megvizsgálták, hogy mi jelezte előre a 40–69 éves korban bekövetkező halálozást. Az első mintából, akik 2002-ben 40–69 évesek voltak, majdnem minden tizedik férfi meghalt, míg a nők közül csak 3,5 százalék, ami azért szintén magas arány. Kiderült, hogy azok a férfiak, akiknek nem volt feleségük, vagy rossz kapcsolatban éltek, négyszeres valószínűséggel haltak meg ebben az időben. A nők, ha általában elégedetlenek a társas kapcsolataikkal, akkor az komoly veszélyeztető faktort jelent számukra, de egyben védőfaktor is, mert ha az egyik kapcsolatukban problémájuk van, akkor ezt egy másik kapcsolattal kompenzálják. Volt még valami, ami egyértelműen kiderült. Azoknál a férfiaknál, akiknek rossz volt a kapcsolatuk a gyermekükkel, vagy nem volt gyermekük, háromszor nagyobb volt a halálozás valószínűsége. Tehát a férfiak számára az, hogy jó a kapcsolatuk a gyermekükkel, a középkorú életszakaszban már egészen meghatározó. Fontosabb, mint a nők számára.

A házaspár tervezhet, az élettárs lecserélhető

Kopp Mária úgy fogalmazott: a mai modern világban semmire nincs nagyobb szüksége egy embernek, mint arra, hogy feltétel nélkül bízhasson a másikban és egy életre szövetséget köthessen vele. A házasulók megígérik egymásnak, hogy egy életre szóló kapcsolatot kötnek, az élettársak viszont addig maradnak együtt, amíg jól érzik magukat, de ha bármelyik fél talál egy jobbat, lecseréli a társát. Az élettársak sokkal kevesebb gyermeket is vállalnak, hiszen deklarálják, hogy kapcsolatuk bármikor megszűnhet. A boldogság legfontosabb feltétele, hogy az ember azt érzi, az életének van hosszú távú célja, értelme. Ehhez kell az elköteleződés. Több, mint 40 éves házassággal a háta mögött azt tanácsolta: soha ne szidjuk egymást, legfeljebb mutassuk ki az érzelmeinket, akár a negatívat is. Legyünk érzelmileg áttetszők a másik felé. Folyamatosan mutassuk ki a másik felé a kedvességet, az elismerést, de ez nem állandó dicsérgetést jelent. Az is fontos, hogy amikor indokolt, akkor ez jelentse azt, hogy a másik kedvességét, gesztusait nagyon nagyra értékeljük. Egy kapcsolat vagy fejlődik, vagy visszafejlődik, nem lehet egyenletes, folyamatos kapcsolatot fenntartani. Úgy fogalmazott: az lehet az unalom pokla is. A házasságba legalább akkora energiát kell belefektetni, mint a munkába.

Házasságkötések száma Magyarországon

2007: 40.842; 2008: 40.105; 2009: 36.730; 2010: 35.520; 2011: 35.812; 2012: 36.161; 2013: 36.986; 2014: 38.780; 2015: 46.137; 2016: 51.805; 2017: 50.572, 2018: 50.900

(forrás: Központi Statisztikai Hivatal)

Házassággal a stressz ellen

A házas emberek stresszhormonszintje alacsonyabb, mint egyedülálló, elvált vagy özvegy társaiké – ezt már a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem kutatói állítják. A nem házas embereknek több pszichológiai stresszel kell szembenézniük, mint a házasságban élőknek. A hosszú ideig fennálló stresszes állapot a megemelkedett kortizol-hormonszinttel van összefüggésben, amely megakadályozhatja a szervezetet abban, hogy védekezzen a gyulladás ellen, amely számos betegség kialakulásáért és előrehaladásáért felelős. A szakemberek összevetették a kutatásban résztvevők napi kortizolszint-ingadozását is. Ez általában ébredéskor a legmagasabb és folyamatosan csökken napközben. A házasoknak gyorsabban csökkent a kortizolszintjük, amely a szívbetegségek kialakulásának alacsonyabb kockázatával, valamint rákos páciensek esetében hosszabb túlélési idővel hozható összefüggésbe.