Ha eljátszunk a gondolattal, milyen lehetséges végkimenetele lehet a globális felmelegedésnek, automatikusan összerándul a gyomrunk. Nyomaszt minket a gondolat, hogyan jutottunk idáig, mit lehet tenni ellene, mi mindent kellene feladnia fogyasztói társadalmunknak, hogy mentsük, ami menthető.

Egyes emberek azonban jóval érzékenyebben reagálnak a problémára, és nem ragadnak meg azon a szinten, hogy környezettudatosabban kezdenek el élni. A klímaszorongás viszonylag újkeletű jelenség, melyet Lőrik Dóra klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szerint még nem lehet betegségként emlegetni.

– A klímaszorongás nem betegség, hanem jelenség, mivel nem található a diagnosztikai rendszerekben – világosít fel szakértőnk. – Szorongásról akkor beszélhetünk, ha valamivel kapcsolatban irreális, túlzottan erős félelmeink vannak. Normál félelem az, amikor valóban félelmetes, amitől félünk, szorongás pedig, amikor egy nem félelmetes dologra is rávetülnek olyan feszültségek, amelyek miatt az félelmet kelt az illetőben. Azért is nehéz megmondani, honnan számít patológiásnak egy klímaszorongás, mert nem tudjuk, mi az indokoltnak számító reakció a globális felmelegedés tényére. Nem tudjuk pontosan, hogy a klímaváltozásnak mi lesz a végkimenetele, hiszen ez csak a jövőben fog kiderülni, mennyire érintette az életünket.

Klímaszorongás és klímadepresszió

Szorongás bármelyikünknél megjelenhet, de ez az érzés többnyire átmeneti. Az alapszemélyiségünk érettségétől, szervezettségi szintjétől függ, hogy milyen módon és milyen tartósan szorongunk, milyen tünetekkel jár a szorongás.

Klímaszorongásnál téveszmék, hallucinációk formájában jelentkezhetnek a tünetek: elképzelheti, hogy ő a kiválasztott, aki megmentheti a bolygót

– A legsúlyosabb az, amikor a szorongás olyan erős, hogy az illető valósággal való kapcsolata meggyengül – mondja a pszichoterapeuta. – Klímaszorongásnál téveszmék, hallucinációk formájában jelentkezhetnek a tünetek: elképzelheti, hogy ő a kiválasztott, aki megmentheti a bolygót, és ez akár másokra nézve ártalmas cselekedetekre is sarkalhatja őt.

A kényszeres személyiségnél – aki számára jellemzően igen fontos, hogy minden rendben legyen körülötte – a szorongás más formája figyelhető meg. A szorongását gyakran cselekvésekkel tudja kordában tartani. A klímaszorongás az ő esetében úgy is jelentkezhet, hogy napi több órán keresztül azzal foglalkozik, hogyan lehetne klímatudatosabban élni. Ez pedig akár meg is béníthatja az olyan rutinszerű cselekedeteket, mint a bevásárlás vagy a tisztálkodás, hiszen nem tudhatja, pontosan mekkora kárt tesz a természetben az ételvásárlással vagy a mosakodáshoz használt vízfogyasztással.

Beszélhetünk klímadepresszióról is, ilyenkor az illető hangulata érintett: úgy érzi, hogy a klímaváltozás annyira gyors és megállíthatatlan, hogy neki erre semmiféle ráhatása nincsen, ezért már nincs is értelme bármit is tenni ebben az életben. Emiatt elvész az életéből az öröm, az aktivitás, a motiváció, nem lesznek életcéljai.

A harmonikus személyiség nincs veszélyben

– Fontos leszögezni, hogy a depresszió és a szorongás azoknál alakulhat ki, akiknek egyébként is hajlama van rá, csak épp ebben az esetben a klímaváltozás válik a szorongás tárgyáva vagy a depressziót kiváltó okká. Például a hidegháború idején az atomtámadástól vagy a harmadik világháború kitörésétől féltek az emberek gyakran irracionális mértékben, és csak utólag derült ki, hogy bármennyire is valós volt a fenyegetettség, nem történt katasztrófa. Mindenki félt valamennyire, de egészséges esetben ez a rossz érzés szintjén maradt, és nem alakult át szorongássá.

A klímaváltozás kapcsán is elmondható ugyanez. Akkor tudunk egészségesen reagálni a lehetséges veszélyekre, ha a személyiségünk harmonikus, nagyjából érett, nagyjából érzelmileg stabilnak érezzük magunkat. Elegendő önbizalommal rendelkezünk az életünk irányításához.

Az egészséges hozzáállás

Az egészséges keretek között megjelenő akcióterv nyugtatóan hat az emberre.

– A harmonikus személyiségű ember könnyebb helyzetben van, mert ha rossz hírt hall, akkor először tájékozódik a hír valóságtartalmáról, majd próbálja beilleszteni az ő világról alkotott képébe az új, fenyegető információt. Ezek után már azt nézi, hogy ő a szeretteiért, kisebb-nagyobb közösségeiért és saját magáért mi mindent tehet. A felnövekvő generáció is csak abban az esetben van kitéve a klímaszorongásnak, ha gyermekkorban nem alakult ki az érzelmi stabilitás, ha a családjában nem tanították meg arra, hogyan tartsa kordában a félemeit, indulatait.

Az egészséges pszichéjű ember fél ugyan, de elgondolkodik, mit tehet meg reálisan egyénileg azért, hogy javítson a helyzeten: elkezd odafigyelni például arra, hogy szemetet szelektáljon, lehetőleg minél kevesebb hulladékot halmozzon fel, minimálisra csökkentse a műanyagba csomagolt termékek vásárlását, ne folyassa a vizet állandóan. Akkor üljön autóba vagy repülőre, amikor nagyon kell, csak akkor vegyen ruhát, amikor valóban szüksége van rá. A környezettudatos életmódra pedig próbálja rábeszélni a környezetét is, és gyermekeit is ennek megfelelően neveli. Ez a fajta egészséges keretek között megjelenő akcióterv nyugtatóan hat az emberre.