Az emberrel szoros közös munkára szelektált kutyafajták – így például a labrador, retriever, pointer, németjuhász – nehezebben viselik gazdáik távollétét, mint a nem kooperatív feladatra tenyésztett társaik – mutat rá az ELTE etológusainak legújabb tanulmánya.

A kutya a háziasítás eredményeként viselkedésében markánsan eltér legközelebbi élő rokonától a farkastól. Bár egyes tulajdonságok – mint például az emberhez való kötődés és a hatékony kommunikáció – a fajon belül általánosak, a mesterséges szelekció során az egyes fajták közt jellemző viselkedésbeli különbségek alakultak ki attól függően, milyen célra tenyésztették ki őket.

A kutatásukban az ELTE Etológia Tanszékén Pongrácz Péter vezetésével Lenkei Rita PhD-hallgató és Sara Alvarez Gomez spanyol vendégdiák azt vizsgálta, hogy eltérően reagálnak-e a gazda távollétére a kooperatív és a nem kooperatív fajták egyedei.

Nehezen viselik a gazdi távollétét

Ma már a hobbi kutyatartók körében is ismert és egyre nagyobb figyelmet kap a kutyáknál fellépő szeparációs viselkedés jelensége, amely egyes egyedeknél súlyossá is válhat. A szeparációval kapcsolatos viselkedési zavar az a tünetegyüttes, amikor a kutya a gazda távollétében komoly stressz tüneteit mutatja, fel-alá járkál, folyamatosan ugat, vonyít, szökni próbál vagy éppen rágja a bútorokat. A vizsgálat során az etológusok azt feltételezték, hogy azok a fajták, amelyeket a gazdával való szoros együttműködésre tenyésztettek ki, nehezebben fogják tűrni az elválást, erősebb stressz tüneteit mutatják majd a gazda távollétében.

A vizsgálat során kooperatív (például labrador retriever, pointer, németjuhász) és nem kooperatív fajták (például szibériai husky, alaszkai malamut, bullterrier) egyedeinek viselkedését hasonlították össze kültéri szeparációs helyzetben, ahol a gazda 3 percre egy fához kötve hagyta kutyáját, el is tűnve annak látóteréből. A gazdák kérdőívet is kitöltöttek arról, szerintük van-e szeparációs nehézsége kedvencüknek.

Szeparációs szorongás

A vizsgálat során a kooperatív fajtához tartozó viselkedésproblémás kutyák ugattak és mozogtak a legtöbbet – vagyis próbáltak a gazda után menni. A nyüszítés azonban mind a kooperatív, mind a nem kooperatív fajtáknál gyakori volt, amennyiben az ebek a gazda szerint szeparációs stressztől szenvedtek.

Eredményeik szerint tehát a kooperatív fajták valóban eltérően reagálnak a gazda távozására. A bőséges hangadás jól ismert tünete a szeparációs problémának, azonban az, hogy a kooperatív kutyákra sokat ugatnak és intenzíven próbálnak a gazda után menni, a frusztráció megnyilvánulása lehet: abból adódik, hogy motiváltabbak a gazda látótávolságán belül maradni, mivel a vele való szoros közös munkára szelektálták őket.

(fotó: Shutterstock)

tudományállatkutyakutatás