19 évesen ismerted meg a feleséged, Valkai Annát. Akkor mi járt a fejedben, hány gyermeket terveztél?

Fiatalon két gyermeket szerettem volna, ők meg is születtek 2003-ban, illetve 2006-ban. Aztán ahogy egyre önállóbbak lettek, elkezdett hiányozni a babázás. A feleségem vetette fel, hogy tovább bővülhetne a család. Ez egy óriási döntés volt, aminek nagyon örülök. A harmadik kislányunk 2016-ban született.


Egy felmérés szerint a pályakezdők közel 40 százaléka legalább két gyermeket tervez, közel 30 százalék pedig nagycsaládot képzel el magának 3, 4 vagy több gyermekkel. 40 éves korukra viszont a tervezett gyermekekből jó, ha egy, legfeljebb kettő megszületik. Ti akkor az ellenpélda vagytok.

A párkeresés, párválasztás időszakában elsősorban az érzelmeké a főszerep. A gyermekvállaláshoz viszont számos racionális döntésre van szükség. Fel kell készülni a változásokra. Egy édesanya testileg, érzelmileg is jelentős változáson megy keresztül, és az édesapának is tudomásul kell vennie, hogy egy időre a gyermekek kerülnek előtérbe. Megházasodni, gyermekeket vállalni csak úgy érdemes, ha 10-20 év múlva is ezt akarjuk, és tudjuk, hogy képesek leszünk rá. A sok áldozatért cserébe csodálatos élményekkel gazdagodik az ember a családban.

A sport és a gyermeknevelés is nagy alázatot kíván. Élsportolóként hozzászoktam a korai kelésekhez, a feszült koncentrációhoz, a fegyelemhez, ez például nagyon sokat segített, amikor hajnali 4-kor kellett felkelni a gyermeksírásra.

Neked a nyugodt családi hátteret a feleséged biztosítja. Neki nem hiányzik a munka?

A mi életünk nem átlagos. A vízilabdás karrierem kezdetén ismerkedtünk össze, nem sokkal rá kaptam az olaszországi ajánlatot. Nem akartam egyedül költözni, ezért a feleségem úgy döntött, hogy félbehagyja a tanulmányait és a saját vízilabda pályafutását értem. Később már én ragaszkodtam hozzá, hogy otthon maradjon, főleg, hogy többször mentünk külföldre.

Máig 3-4 részmunkaidős állást tölt be egyszemélyben. Ha elmenne dolgozni, szükségünk lenne bébiszitterre, bejárónőre, kertészre, mellém egy asszisztensre. Rengeteg pénzt kellene kifizetnünk azért, hogy ő közben például egy multinál dolgozhasson valamekkora fizetésért. Forintban nem is kifejezhető az, amit ő tesz a családért.

Időközben ugyanakkor ő is megtalálta a maga útját: mikroinfluencerként közel 12 ezren követik. Egyre többen kérnek tőle tanácsot gyermekneveléssel, ház körüli praktikákkal, a receptjeivel és kertészkedéssel kapcsolatban. Ez is azt mutatja, hogy valamit nagyon jól csinál.

A lányok is sportolnak? Ők inkább az apát vagy a sportolót látják benned?

Cselgánccsal kezdték, de már 3 éve vízilabdázik a két nagylányom. Míg a cselgáncshoz szakmailag nem tudtam hozzászólni, addig a vízilabdánál tudok nekik segíteni. Nem terhelem túl őket, de ha vízközelben vagyunk, megmutatok pár dolgot nekik, amit esetleg mástól nem láthatnának. Az apa és a vízilabdázó szerepet váltogatom.

A gyermeknevelési kérdésekben mindig egyetértetek a feleségeddel?

Előfordult már olyan, hogy az egyikünk védte egy kérdésben a gyermeket, míg a másikunk nem értett egyet, de szerencsére igyekszünk ezeket a helyzeteket elkerülni, és a lányok előtt próbálunk mindig azonos platformon lenni. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy ne legyünk egymás ellen kijátszhatók, ne forduljon elő, hogy ha az egyik szülő tilt valamit, akkor rohannak a másikhoz engedélyért.

Milyen feladatokra koncentrálsz jelenleg?

Számos feladatom van, de legközelebb május 11-én 11 órakor a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom fővédnökekért részt veszek egy világrekord kísérletben: egyszerre szeretnénk minél több gyermeket a magasba emelni. A tervek szerint, hacsak egy váratlan gyermekbetegség közbe nem szól, akkor a legkisebb lányommal veszek részt az akcióban. Várunk minél több családot a Margitszigeti Atlétikai Centrumba, ahol a rekordkísérlet mellett számos egyéb program is lesz.