„Csókolom Anyuka, ez krupp”
Szerző:Bárdosi Ildikó, illusztráció: Jónás Csongor2019. 12. 26.
Kristálytisztán emlékszem arra a napra, amikor Sankó először elkezdett ugatva köhögni. 14 hónapos volt, egy szombat este történt, éppen a március 15-ei hosszú hétvégén. Fogalmunk sem volt róla, mi lehet ez, így arról végképp nem, hogy valójában egy igencsak veszélyes betegség előjele.
Sankó közérzete nagyon jó volt, betegségre utaló jeleket nem tapasztaltunk, még motorozni is lementünk délután. A friss, hideg levegőn nem is volt semmi baja, abbamaradt a „vakkantás”. Azonban a nagy séta után, mikor újra a fűtött lakásba értünk, ismétlődni kezdett az ugató köhögés. Ijesztő volt. Ekkor meg is beszéltük Sanyival, hogy ezzel bizony nem megyünk bele az éjszakába, elvisszük az ügyeletre. Ezt diktálta a szülői megérzésünk, és utólag visszagondolva, hálás vagyok, hogy hallgattunk rá.
Branül az aprócska kézbe…
A kórházba érkezéskor a betegfelvételen csak annyit mondtam, tessék hallgatni, hogy köhög. A válasz:
– Csókolom Anyuka, ez krupp.
Gondoltam magamban: „Egészségére!”, de hangosan csak azt kérdeztem elsőgyerekes, „mazsola” szülőként:
– Az ugyan meg mit jelent?
Az bizony azt jelentette, hogy már haza sem mehettünk, be kellett feküdni a kórházba. Kaptam egy kisebb sokkot. Egyrészt azért, mert nem így készültünk, másrészt ez valóban komoly lehet, ha már azonnal ott is kell maradnunk. Pár rutinvizsgálat után, az adminisztrációs körök alatt, Sanyi hazaszaladt pár ruháért, pelenkáért. Sankó kapott branült az aprócska kézfejébe. Aggódva, de higgadtan sodródtunk az eseményekkel, míg meg nem kaptuk az ágyat. Késő volt már, éhesen, szomorúan egymáshoz bújva kémleltük a fagyosra szellőztetett fémrácsos ágyat a kórházi szobában.
Megtudtuk, mi az a krupp!
Este 9 körül lehetett, amikor mondtam, márpedig éhesen nem fekszünk le, így rendeltem egy pizzát a kórterembe, amit jóízűen megettünk, picit játszottunk, majd összebújva a szülői ágyon, megszoptattam és elaltattam. Pár óra múlva jött a feketeleves: hajnali 4 órakor arra ébredtem, hogy Sankó kapkodja a levegőt, fuldoklik, és lilul a szája. Rohantam ki vele a nővérszobába, ahol teljes nyugalommal elláttak minket. Kapott mindenfélét: oxigént, hidegpárás, gyógyszeres, sós porlasztást maszkkal. Sankó nagyon ügyes és bátor volt.
Nos, ekkor tudtuk meg, mi is ez a krupp valójában! Egy olyan éjszaka előtörő, ugatós köhögőroham, ahol a gége megduzzad, teljesen beszűkül, és a gyerek a levegőért kapkodva ugató hangot ad ki. „A roham súlyos, életveszélyes állapotot eredményezhet a kialakuló oxigénhiány, a szervezet kimerülése vagy a légút teljes elzáródása nyomán bekövetkező fulladás miatt” – hangzik a hivatalos megfogalmazás.
Vigyáznak ránk „fentről”
4 nap után, amikor hurutos lett Sankó köhögése, hazaengedtek minket. A fagytól és az izgalmaktól teljesen le voltam strapálva. A fiunk viszont szuperül vette az akadályokat. Minden rendben zajlott, szépen meggyógyult. Otthon tudatosult bennem, hogy mennyire vigyáznak ránk „fentről”. A krupp jellegzetessége, hogy váratlanul, előjel nélkül tör elő. Nekünk mégis volt egy kis előjele, így az igazi roham nem otthon, hanem a kórházban kapott el minket. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha…
Saját tapasztalatból mondom, és szent meggyőződésem, hogy a fűtés minimalizálásával a roham esélye csökkenthető. Mivel nálunk Maja is hajlamos lett rá, és már 5 hónaposan kórházba került vele, így sokat olvastam a betegségről. Sajnos nincs arra magyarázat, hogy kinél, és miért jelentkezik a krupp. Hinni kell a megérzéseinknek, és a helyzetet mindig nyugodtan, higgadtan kezelni, hogy ne ijedjenek meg a kicsik. Jómagam ezért alszom a gyerekekkel, mert sokkal jobban látom, hallom őket, és így mindenki nyugodt.