CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Elvesztett nagyszülők
Dudás Ágnes
2019. ápr. 10. 6:19
Családban élni jó
A veszteségről sokaknak elsőre a halál jut eszébe, pedig el lehet veszíteni valakit úgy is, hogy nincs rá időnk, hogy nem törődünk vele, hogy nem figyelünk rá.

Évekkel ez előtt volt egy nagyon szívbemarkoló reklám, ahol egy nagyapa a saját temetését rendezte meg, csak hogy még egyszer összehozhassa a családot. Ezen a linken elérhető a rövidfilm, német szöveggel, angol felirattal, de már a képsorok is magukért beszélnek.


A generációk egymástól való elidegenedése a XXI. század egyik nagy problémája. A szülők elfoglalt életvitele miatt az unokák is alig kapcsolódnak a nagyszülőkhöz, így rengeteg élettapasztalat, érték merül feledésbe. Egyesek szerint pont ez a hiány az, ami miatt meg fognak ismétlődni a háborúk, ami miatt a mostani fiatalok nem látják, nem mérik fel a tetteik súlyát.


A britek egy felmérés keretében jártak utána a feltételezésnek.


Nem jut idő a nagyszülőkre - állítják egy brit felmérés készítői. Az unokákat mostanság túlságosan lefoglalják a mindennapi teendők, így a felmenőkkel már nem tudnak foglalkozni. A szakadék egyre mélyül, és minél nagyobb a korkülönbség, annál kevésbé jutnak “közös platformra” a két generáció tagjai.

Az okok között nem feltétlenül a teendők drámai megszaporodását kell keresni, sokkal inkább az élet és a kommunikáció - állítólagos -megkönnyítését szolgáló kütyüket, internet alapú programokat.


Az Independent című brit lapban megjelent felmérés szerint ezer megkérdezett 5 és 18 esztendő közötti fiatal mindössze ötöde mondta, hogy meghallgatja nagyszülei történetét arról, annak idején ők hogyan éltek, merre dolgoztak, hogy találkoztak egymással. A válaszadók több mint felének fogalma sem volt arról, nyugdíjazása előtt mivel foglalkoztak a nagyszülei, sőt, elmondásuk szerint eszükbe sem jutott, hogy erre rákérdezzenek. Minden tizedik fiatal jelezte, hogy a dolog nem is érdekli, általában azért találkozik az öregekkel, hogy zsebpénzt kapjon tőlük. Voltak persze, akik kicsit finomabban fogalmazták meg a szakadék kialakulásának okát, és azt mondták (23 százalék), hogy azért tudnak keveset a nagyikról, mert kevés idő jut a beszélgetésre.


Elfelejtett nemzedékként kezdik emlegetni a szigetországban az idős embereket, még azokat is, akiknek vannak gyermekeik. A lapban Geoff Bates, a McCarthy & Stone nevű idősotthonok építésével és értékesítésével foglalkozó szervezet kampányának szóvivője arról beszélt, szükség lenne arra, hogy ez a nemzedék elmesélje, milyen heroikus küzdelmet folytatott évtizedekkel ezelőtt a mindennapokban, hogyan teremtették meg a mostani jólétet. Bár tényszerűen ezekkel mindenki tisztában van, sokan mégsem kérdeznek erre rá - magyarázta, hozzátéve, hogy a mostani nemzedék is sokat profitálhatna a nagyszülők tapasztalataiból, ha lenne, aki meghallgassa őket.


Az ifjak kétharmada minden héten ellátogat a nagyszülőkhöz, azonban a felmérés szerint a többség ezt csak azért teszi, mert a szülei erre nyomatékosan megkérik. A fiatalok kicsit több mint harmada (39 százaléka) beszél legkevesebb heti egyszer telefonon, vagy valamilyen internetes platformon keresztül a nagyszülőkkel, de alig valaki kérdez a múltról, a régi történetekről. Éppen ezért sokan (harmaduk) nem tudja, hogy a nagyiknak volt, vagy van-e bármilyen különleges képessége, képzettsége.


Ha a beszélgetések nem is feltétlenül a múltról szólnak, a nagyszülők szerepe és jelentősége szerencsére a megkérdezett 5-18 év közötti brit ifjak számára is pontosan az, mint szüleik esetében. Minden második fiatal mondta azt, hogy az idős ősök barátságosak és szeretetreméltóak, sőt, egyenesen úgy érzik, hogy viccesek. Sokkal jobb hangulatban lehet velük időt tölteni, mint a szülőkkel - vélekedtek.

A kapcsolatteremtési nehézségek egy részét vélhetően az új kommunikációs csatornák használata okozza. Miközben a fiatalok szinte folyamatosan az online térben tartják egymással a kapcsolatot, az idősebbekkel nehéz chatelni, azért is, mert nincsenek ilyen eszközeik, applikációik, másrészt képtelenek az ifjoncok csevegési tempóját tartani.


Jelentős részük például nem használja, de nem is érti meg a mostanság divatos rövidítéseket. Ezért az unokák kénytelenek nagyon ősi megoldásokkal kapcsolatba lépni a nagyszülőkkel, úgy mint a hagyományos telefon, vagy akár a személyes jelenlét, ami pedig erősen korlátozza a mindennapok teendőit, vagyis a kütyük folyamatos nyomkodását.


Persze ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy nálunk ez nincs így. De vajon, ha megkérdezzük a fiunkat, lányunkat, fogja-e tudni, hogy a nagymama fiatal korában királyi szűcs volt vagy a nagypapa "szenes ember"? Van az a szemszög, hogy egy letűnt világ letűnt szakmáiról beszélgetni: felesleges, meg van egy másik is, ami szerint ezek nem szakmák, hanem életek, rengeteg tapasztalással.