CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Tóth Gabi: „Mi nem szeretnénk egy csillámpónis, rózsaszín ködben nevelni a gyermekünket”
Szöveg: Riedl Annamária, fotók: Facebook/tothgabimusic
2019. jún. 6. 11:11
Ismeretlen ismerős
Amióta részt vett a Megasztárban 2005-ben, Tóth Gabi folyamatosan reflektorfényben él. A magánélete is mindig címlapsztori, így az sem maradt sokáig titokban, amikor egy évvel ezelőtt az ország egyik ismert séfjével, Krausz Gáborral kezdett járni. Aztán idén jött az igazán nagy hír: kisbabát várnak. A csalad.hu szinte elsők közt kérdezte az énekesnőt félelmekről, hagyományokról és a gyermeknevelés fontosságáról.

Nemrég egy örömteli posztot tettél közzé az Instagram oldaladon. Mindazok után ugyanis, hogy az elmúlt 15 évben meddőnek hitted magad, most kismama lettél. Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad a hírt?

– Nagyon megijedtem, hogy minden rendben lesz-e a babával és velem, ugyanis volt egy komolyabb nőgyógyászati beavatkozásom az elmúlt években. Azonnal működni kezdtek az anyai ösztönök bennem, azon izgultam a legjobban, hogy egészséges legyen a baba.

Az elmúlt években mennyire volt kapcsolatod kisgyerekekkel?

– Imádom a kicsiket, szoros érzelmi kapcsolat van köztünk. Bárhova is menjek, ha ott van egy gyerek, az biztos, hogy kiszúr magának. (Nevet.) Ez független attól, hogy most kisbabát várok, ez mindig is így volt.

Gondolom, azért az életed során gondoltál arra, hogy egyszer édesanya leszel. Mi járt a fejedben ilyenkor, melyik korban „ideális” anyukának lenni?

– Abban a családmodellben, amit otthon láttam, a nők huszonéves korukban anyukákká váltak, így az édesanyám és a nagymamám is. Szerintem ha valakinek van egy stabil és állandó kapcsolata, abba 25 éves kortól már belefér egy baba. Az egészségügyi részről nem is beszélve. Nyilván minél fiatalabbak vagyunk, a szervezetünk is annál teherbíróbb, nagyobb eséllyel lesz minden rendben egy terhesség idején is, nem véletlenül alakított ki így bennünket a természet. De persze ha negyven fölött érkezik a második, harmadik baba, az egy újfajta öröm a szülőknek.

Ezeket a gondolatokat, ezt az értékrendet a szülői házból hoztad?

– Nagyon hagyománytisztelő vagyok. Egy kisvárosból jöttem, ahol a mai napig igen fontos a család egysége. Az én családomban a nagyszülőktől az unokatestvérekig együtt van mindig mindenki. Kiskoromtól kezdve tudom és érzem, hogy csak rájuk számíthatok, és csak bennük bízhatok, bármi is történjék velem az életben. Épp ezért nem akarok mai modern dolgokat követni. Nem fogok számtalan könyvet kiolvasni a kismamaságról, mert ott van az édesanyám és a nagymamám, akik majd ellátnak tökéletes tanácsokkal, és én úgyis a családom hagyományait akarom továbbvinni, nem pedig arra szeretnék fókuszálni, ami a könyvekben le van írva. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekem értékrendjének része legyen a vidék ismerete is. Úgyis rengeteget leszünk együtt otthon a családomnál, így a gyermekem bele fog ebbe nőni. Nagyon szeretném, ha látná és megélné azt a közeget, azt a természetes, vidéki életvitelt, amiben én is felnőttem.

Mik azok a legfontosabb értékek a saját neveltetésedből, amit egészen biztosan tovább fogsz majd adni?

– A tisztelet és alázat mások iránt. Ez volt az első és legfontosabb, amit mi is megtanultunk a szüleinktől, az ő életükből és viselkedésükből. Ők őszintén hálásak mindenért az életben. Amikor nehéz anyagi helyzetben voltunk, a szüleim abban is meglátták a humort, és méltósággal viselték minden percét. Ezt az életfelfogást szeretném mindenképp megtanítani majd a gyermekemnek. Mert a mai világban egész egyszerűen nélkülözhetetlen a humor és a dolgokhoz való pozitív hozzáállás. De szerintem ez ma már nem olyan nehéz feladat, mert az a közösségi erő, amit nyújtani tud egy szülő a gyermekének, rengeteget tud segíteni abban, hogy kiegyensúlyozott lelkivilággal és értékrenddel éljen. És szándékosan nem az internetet mondom. Nekem nagyon sok barátnőm van, aki igenis veszi az időt és energiát, és meséket olvas, beszélget a gyermekével, így egyáltalán nem igénylik a kelleténél jobban az online világot. Szerintem ez a normális és követendő példa. Például van olyan 34 éves barátnőm, akinek 13 éves lánya van. Ki lehet számolni, hány éves volt, amikor szülte a lányát, és mégis nagyon sok időt szentel neki. Szerencsés vagyok, mert a barátaim is olyan közegből származnak, mint én, és ugyanolyan értékek alapján élik a életüket, mint ami nekem is fontos. Engem nem tiltottak a szüleim soha semmitől, viszont mindig szántak rám és Verára időt. Mi már nagyon korán tudtunk dolgokra nemet mondani. Ez a szellemiség az, amiben a gyermekemet nevelni akarom majd én is.

Szoros bizalmi kapcsolat van a családodban a három nő, édesanyád, nővéred és közötted?

– Abszolút. Verával az első 8-10 évben cinkostársak voltunk, aztán persze elkezdett kialakulni a személyiségünk. Ő zárkózottabb lett, én pedig még mindig játszani akartam, így barátokat kellett találnom magamnak, de a mai napig nagyon meghatározó anyu, Vera és az én kapcsolatom az életemben. Mindig ott voltunk egymásnak.

A párod, Gábor az édesanyja korai halála miatt részben másmilyen családból jött. Hogyan fogadta ezt az új helyzetet? Ő mostanában szeretett volna apa lenni?

Ha az ember megtalálja az igaz szerelmét, és vele családot tud alapítani, annál boldogabb dolog nincs az életben.

– Neki egy beteljesülés ez az állapot. Nagyon korán elveszítette az édesanyját, és bármennyire is szeretik egymást az apukája új élettársával, azért az ő életében ez a hiány mindig megmaradt. Hatalmas erőt ad neki, hogy saját családot alapíthat, hogy a saját sorsát, a saját gyermekének a sorsát megváltoztathatja, és a múltat felülírhatja egy egységes, boldog családdal. Nagyon boldog ember lett, és igazi férfierőt hozott ki belőle ez a helyzet, persze a lehető legjobb értelemben. Azonnal bekapcsolt nála az „apa-motor”. Rengeteget segít, figyel rám, kímél mindentől. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam ebben a helyzetben. Engem az elején a hormonok egy kicsit megijesztettek, ezért kicsit ingadoztam néha, de ő stabilan boldog és reális volt, ami nagyon sokat segített nekem is az első nehéz pillanatokat áthidalni. Én azt gondolom, bármilyen nehéz környezetből is jöjjön egy ember, ha megtalálja az igaz szerelmét, és vele családot tud alapítani, annál boldogabb dolog nincs az életben.

Ha tegyük fel nem jött volna most a baba pár évig, terveztetek például örökbefogadást?

– Én még ettől a helyzettől függetlenül sem zárom ki az örökbefogadást, mert szerintem mindenkinek jár az életben a boldogság. Hosszabb távon a babától függetlenül is tervezzük, hogy örökbe fogadunk gyermeket. Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy beilleszteni egy családképbe egy kívülről jövő kis embert nehéz, de nagyon jó példák vannak körülöttünk. Az egyik barátnőm majdnem 10 évesen fogadott örökbe egy gyermeket a már meglévő családjába, és bár az elején nem volt könnyű a közös útjuk, ma már ez a gyermek felnőtt és orvos lett belőle. Csodálatos ez a példa szerintem. Hiszen közöttünk vannak a jövő festői, költői, burkolói, és csak szeretetet kell adni egy kicsinek ahhoz, hogy ezeket a tehetségeket kihozzuk belőle.

Eljátszottatok már a gondolattal, hogy mi lesz, ha fiú lesz, és mi lesz, ha lány?

– Persze, és mindig rengeteget nevetünk ezen. Gábor azt mondta, ha kislányunk lesz, 30 évig nem mehet sehova. Aztán persze elmondtam neki, hogy legyen nyugodt, ha kislányunk születik, olyan szerelem lesz köztük, hogy én csak féltékenykedhetek, míg ők boldogan ellesznek. De ha kisfiunk lesz, ő pedig belém lesz szerelmes. (Nevet.) Gábor klasszikus férfi, amilyenből kevés van a világban. Igazi családfenntartó és családvédő. Számomra ő azt a férfiképet jeleníti meg, amilyet mindig szerettem volna átadni a gyermekeimnek.

Gábornak ez a férfiassága hozott ki plusz nőiességet belőled is?

– Igen. Amikor megismerkedtünk, én még egy önálló nő voltam, én akartam mindent megoldani. De Gábor ereje egész egyszerűen arra ösztönzött egy idő után, hogy a férfias dolgokat átadjam neki, és nő lehessek nem csak a külső jegyeimben, de a közös életünkben is. Ezt nem szabad kivenni a férfiak kezéből. Hagyni kell, hogy egy férfi férfi legyen, mi pedig legyünk annyira fatalisták, hogy engedjük meg magunknak, hogy hátradőlünk. Ez majd igazán akkor válik fontossá, amikor meglesz a baba, és Gábor segítségére fogok szorulni a nevelésben, hiszen apaként is részt kell vennie minden folyamatban. Szeretném, hogy ő maga is apának és férfinek érezze magát a közös családunkban. Erre már az elejétől fokozottan figyelni fogok, hogy a szerepek jól tudjanak hármunk közt működni.

Például a gyermekszoba kialakításánál már figyeltek ezekre? Elkezdtétek már egyáltalán ezeket a feladatokat?

Nagyon törekszem rá, hogy a hagyományainkat ne veszítsük el. Ez egyfajta ősi küldetésem.

– Babonából még nem. De ami biztos, hogy szerencsére Gáborral ebben is egyezünk. Mindketten a hagyományos dolgokat szeretjük, nem hiszünk a pillanatnyi divatban. Nagyon szeretném, hogy amikor már nagyobb lesz, el tudjam neki mondani, meg tudjam neki mutatni, hogyan öröklődtek át dolgok az ő életébe Gábor és az én múltamból. Szeretném, ha ezeknek a dolgoknak lenne egy története majd az ő szemében is. Nagyon törekszem rá, hogy a hagyományainkat ne veszítsük el. Ez egyfajta ősi küldetésem.

Vannak már konkrét lépéseid is ezen a téren?

– Most például ott tartok, hogy rengeteg régi mesekönyvet tudtam összegyűjteni mindkettőnk gyermekkorából, és már alig várom, hogy azokból meséljek neki. De a mindennapokban már most nagyon sok olyan gyermekdalt énekelek, amit én is hallottam kislány koromban. Hiszek benne, hogy ezek a dolgok már magzat korban fontosak, beépülnek a kis életébe, és még erősebb kapcsolódás alakul ki köztünk.

Nagyon hagyományőrző nő benyomását kelted. Gondolkodtok már az esküvőn is?

– Igen, sőt, ez annyira fontos volt már egy ideje az életünkben, hogy egy héttel a baba híre előtt az én gyönyörű szerelmem egy gyűrűt húzott az ujjamra. Én épp az esküvőt kezdtem tervezgetni, amikor jött a nagy hír. A baba jövetele csak megerősítette ezt az akarást bennünk.

A hagyományokat a szüléskor is szeretnéd megtartani?

– Persze. Semmi divatos módszerrel nem fogok élni, mert ilyenkor olyan katartikus állapotba kerülnek a nők, hogy teljesen felesleges túlgondolni dolgokat. A legfontosabb, hogy a baba és a mama is biztonságban átessenek ezen a fázison, így mindenben az orvosom fog dönteni, mert ő fogja tudni, hogy mi a jó a babának és nekem.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy mindketten ismertek és híresek vagytok a szakmátokban, amiben sok árnyoldal is van. Ezt is meg fogjátok mutatni a gyermeketeknek?

– Igen, mi nem szeretnénk egy csillámpónis, rózsaszín ködben nevelni a gyermekünket. Én például tini koromig azt gondoltam, hogy a világban csak jó dolgok vannak. Ez akkor változott meg, amikor feljöttem Budapestre. Nagyon fontos, hogy ezt a gyermekünknek átadjam, mert ő valóban ismert szülők gyermeke lesz. Tervezek egy könyvet írni az életutamról, arról, hogyan tudtam egymagam fenntartani magam itt Budapesten, a pop világában. Most rakom össze a könyv vázát. Egészen biztos vagyok benne, hogy amikor korban odaér majd a gyermekünk, oda fogom adni neki.

Hosszú út áll még előtted a szülésig. Mit fogsz csinálni az elkövetkezendő hónapokban az íráson kívül?

– Mostantól szerencsére már nem vagyok veszélyeztetett, ezért nyárra vállaltam egy-két fellépést és tévés szerepléseim is lesznek. A Sztárban sztár leszek! műsornak leszek a női zsűritagja, ez éppen akkor fog befejeződni, amikor már csak két hónapom lesz hátra a kismamaságból. Így akkor már nem vállalok munkát, hanem készülök otthon a baba érkezésére és a karácsonyra.