Noha viszonylag ritkának tűnik, a különalvás meglepően elterjedt, legalábbis az Egyesült Államokban biztosan. Egy 2005-ös átfogó, országos felmérés szerint például minden negyedik amerikai pár külön alszik, legyen az csak külön ágy, vagy akár külön szoba.

Ebben (mármint a külön hálószobában) hisz például az amerikai Andrew Ginsburg, aki a ScaryMommy oldalon írt boldog házasságáról, melynek szerinte egyik fontos tartópillére, hogy külön szobában alszanak.

„Amikor a barátaink először meghallják, hogy külön alszunk, az első reakciójuk az, hogy ez mennyire furcsa. Talán az is, de ugyanakkor pihentető. A feleségem már egyedülállóként is egy hatalmas ágyban aludt, átlósan, szétdobott karokkal, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi egy másik ember kellemes éjszakai pihenését” - írta Andrew.

Ráadásul a felesége elég rossz alvó, ő pedig horkol és eleve nem könnyű mellette pihenni. Ennek ellenére megpróbáltak közös ágyban aludni, de úgy ébredtek, mint a zombik, így feladták.

Így aztán amikor összeköltöztek, természetes volt, hogy külön szobájuk lesz, ami ma furcsának tűnik, de mondjuk a múlt század közepén egyáltalán nem volt az. Az ötvenes években mindenki tisztában volt a pihentető alvás fontosságával, amire nyilván egyedül van a legjobb esély, különösen, ha a pár valamelyik fele horkol, vagy alvási zavaroktól szenved.

Miként Andrew is hangsúlyozza, nem azért alszanak külön szobában, mert nem szeretik egymást, éppen ellenkezőleg: azért, mert nagyon szeretik és a legjobbat akarják a másiknak.

Szóval Andrew szerint az emberek kezdenek rájönni, hogy a nagyszülőknek igazuk lehetett, amikor a család leült vacsorázni, megnézte az éppen aktuális tévéműsort, aztán jó éjszakát kívánt mindenki a másiknak és elment lefeküdni. A saját szobájába.

párkapcsolatalvásházasságtitok