Hiába a tinédzserkori lázadás, a húszas évek elszakadása, az ember nem tagadhatja meg a szüleit, aminek a kor előrehaladtával egyre világosabb jelei vannak. Egy brit kutatás szerint a nőknél 33, míg a férfiaknál 34 éves korban lesz szemmel látható ez a folyamat.


A Dr. Julian De Silva által jegyzett kutatásban 2000 embert vizsgáltak, arra összpontosítva, hogy az alanyok mikor kezdték ugyanazokat a médiatartalmakat fogyasztani, mint a szüleik, mikortól kedvelik a hasonló dolgokat, egészen addig, hogy ugyanazokat a beszédbeli fordulatokat és gesztusokat használják.


A szakember szerint a legtöbb nő (52 százalék) 30 és 35 éves kora között kezd az édesanyjára hasonlítani, míg egynegyedük (26 százalék) 35-40 évesen, 10 százalékuk pedig 40-50 évesen.


A kérdés most már az, miért következik be ez a változás ilyen korán, azaz a 30-as évek elején? Nos, Dr. Julian De Silva úgy véli, ennek a szülővé váláshoz van köze: amikor ugyanis elkezdjük nevelni a saját gyermekeinket, akkor óhatatlanul is előhozzuk a saját gyermekkorunkban megtapasztalt módszereket.


Ugyancsak a 30-as évek eleje az, amikor kezd megváltozni az ember teste: felszedünk pár kilót, megjelennek az első ráncok és hirtelen egyre több hasonlóságot látunk magunk és a szüleink között, különösen, hogy ez az a kor, amire jellemzően már gyermekkorunkból is emlékszünk.


„Ez az öregedés elkerülhetetlen velejárója, amit persze sok ember a lehető legkésőbbi időpontig szeretne kitolni. Ezért van az is, hogy az első plasztikai sebészeti beavatkozások időpontja is erre az életkorra csúszott előre” - fogalmazott Dr. Julian De Silva.


Mindez persze nem azt jelenti, hogy óhatatlanul olyanokká válunk, mint a szüleink, ez csupán egy tanulmány, amely magyarázatot keres arra, miért kezdünk külsőleg és viselkedésben is egyre jobban emlékeztetni a saját szüleinkre.


Ettől még önmagunk maradunk.