2018-08-17 00:00:00 Ezer kézműves mester a Mesterségek Ünnepén

Stabil a magyar nyugdíjrendszer

A magánnyugdíjpénztári pénzek ellopásáról beszélni ugyanolyan oktalan és veszélyes, mint a nyugdíjrendszer összeomlását emlegetni – vélik azok a szakértők, akiket a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos félreértések tisztázására hívott egy asztalhoz a Magyar Idők. Egyetértenek abban, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer az egyik legszívósabb, legstabilabb intézmény, és aki fizeti a tb-t, annak mindig lesz nyugdíja. Véleményt mondanak az ellenzék által felvetett alapnyugdíjról és arról is, miért nem jó ötlet, hogy a nőkhöz hasonlóan a férfiak is nyugdíjba mehessenek negyven év szolgálati idővel.

MATITS ÁGNES: Ahogyan nem igaz, hogy össze fog omlani a nyugdíjrendszer, az is hamis állítás, hogy az állam ellopta a magánnyugdíjpénztári pénzeket. Ehelyett ugyanis az ottani felhalmozásnál lényegesen nagyobb vagyoni értékű jogot kaptak vissza az egykori pénztártagok. A magánnyugdíjpénztárak megszüntetése mindazonáltal óriási bizalomvesztést okozott, amit nagyon nehéz helyrehozni. Ráadásul az emberek a mai napig nem értik pontosan az egész nyugdíjrendszer működését, így ugyanolyanok a reakciók, mint 25 éve, miközben nagyon tisztességes és komoly szakemberekből kialakult egy hozzáértő nyugdíjbefektetői szakma.

GÁL RÓBERT: Én rendkívül kontraproduktívnak tartom a sokszor a pénzügyi körökből érkező üzenetet a magánnyugdíjpénztári pénzek ellopásáról. Ha ugyanis az emberek naponta azt hallják, hogy a kormány ellopta a pénzüket, ami egyébként nyilvánvalóan nem igaz, akkor nem fogják a pénzügyi szektorra bízni a megtakarításukat. Vagyis a nagy marketingköltséggel felépített kampány, amely arról szól, hogy össze fog omlani az állami nyugdíjrendszer, éhen fogtok halni, gyertek hozzánk a pénzetekkel, az nem fog működni, ha a másik csatornán azt mondják, hogy ez a pénz elveszhet.

A nyugdíjak csökkentése sem reális veszély? Ez politikailag nyilván öngyilkosság lenne, de nem képzelhető el, hogy nincs más megoldás a nyugdíjrendszer fenntartására?

KOVÁCS ERZSÉBET: Az egyéni nyugdíjak csökkentése biztosan nem járható út, a nyugdíjköltségeket azonban többféleképpen is le lehet faragni. Ilyen például, ha felemelik a korhatárt, hiszen így kevesebbeknek és rövidebb ideig kell ellátást fizetni.

MATITS ÁGNES: Valójában már csökkentek a nyugdíjak azzal, hogy megváltoztatták az évenkénti emelés módját, mert míg korábban ötven-ötven százalékban az inflációhoz és a béremelkedéshez igazították, most teljes egészében az inflációtól teszik függővé. Ez pedig időközben jelentősen csökkent, míg a bérek emelkedtek, de egyik évről a másikra sosem volt nyugdíjcsökkentés.

KOVÁCS ERZSÉBET: A nyugdíjkiadásokat is lehet mérsékelni, de a bevételeket is lehet növelni, ez politikai döntés kérdése. És az sem biztos, hogy többletforráshoz járulékemeléssel kell jutni, elérhető ez a foglalkoztatotti kör tágításával vagy más források idecsoportosításával is.

MATITS ÁGNES: Meggyőződésem, hogy a nyugdíjat vagy annak egy részét nem járulékokból, hanem fogyasztási típusú bevételekből, adókból kell finanszírozni, mert mindenki fogyaszt, azok is, akik eltitkolják a jövedelmüket, azok is, akiknek nincs munkahelyük.

Mi lesz azokkal, akik a jelenlegi szabályok szerint – mert nem szereztek legalább 15 év szolgálati időt – nem szereznek jogosultságot nyugdíjra? Megoldás-e számukra az alapnyugdíj?

MATITS ÁGNES: Szerintem az alapnyugdíj igazságosabb lenne, mint a mostani minimálnyugdíj. Akinek ugyanis a megszolgált nyugdíja kevesebb, mint a minimálnyugdíj, az most ugyanannyit kap, mint aki egy napot sem dolgozott. Az alapnyugdíj viszont az a minimális összeg lenne, amelyet mindenki megkap, erre jönne kvázi munkanyugdíjként mindaz, amit megszolgált.

KOVÁCS ERZSÉBET: A kérdés csak az, hogy megérett-e a társadalom arra, hogy azoknak is adjunk „nyugdíjat”, akik semmit nem tettek a saját időskori megélhetésükért.

MATITS ÁGNES: Hagyjuk őket éhen halni?

KOVÁCS ERZSÉBET: Nem ezt mondom, csak hogy a téma szakértői szerint az alapnyugdíj nem ösztönöz munkavállalásra, ahogyan az alapjövedelem sem, hiszen akkor is kap minimális összeget valaki, ha ki sem mozdul a lakásából.

Mennyi emberről beszélünk, akinek egyáltalán nem jár semmi?

GÁL RÓBERT: Egyelőre nem szorulnak ki tömegek a rendszerből, csak alacsony nyugdíjakat kapnak. De ez azért van, mert alacsonyak a keresetek is, és egyre inkább jelentkezik a járulékelkerülés hatása is. Európán belül Magyarországon a legalacsonyabbak között van az idősek relatív szegénységi kockázata (a 65 év felettiek hét százalékának alacsonyabb a jövedelme, mint az átlagjövedelem hatvan százaléka; az uniós átlag 15 százalék). Az átlagnyugdíj és az átlagos nettó kereset aránya 66 százalék, ami nemzetközi összehasonlításban igen magas. Azt látjuk tehát, hogy ez az ország megengedi magának azt a luxust, hogy mindenkinek nyugdíjat fizessen, míg például a hasonló jövedelmű Brazíliában vagy Chilében az idősek jelentős része nem kap semmilyen ellátást.

MATITS ÁGNES: A nyugellátások azért is alacsonyak, mert a frissen nyugdíjba vonuló nőknek átlagosan csak harminchét, a férfiaknak negyven év a szolgálati idejük. Ez viszont átlag, vagyis sokan vannak, akiknek ennél jóval kevesebb az elismert szolgálati évük. De kétségtelen, hogy egy megfelelően hosszú életpályát befutó és jó keresetű embernek a magyar nyugdíjrendszer nagyon jó keresetpótlást biztosít.

Szükség lesz a nyugdíjkorhatár további megemelésére?

KOVÁCS ERZSÉBET: Bármikor meg lehet csinálni a mostanihoz hasonló, lépcsőzetes nyugdíjkorhatár-emelést, amikor évente fél évekkel nő az a betöltött kor, amikortól nyugdíjba lehet menni. Jelenleg a várható élettartamok alapján egy nő 65 éves korától kezdve még átlagosan 17, egy férfi 12 évig kap nyugdíjat. Ha ezt elfogadjuk küszöbszámnak, mondhatjuk azt, hogy úgy kell emelni a nyugdíjkorhatárt, hogy várhatóan és átlagosan 17 év legyen a nyugdíjban töltött idő. De ezzel például az a probléma, hogy ha egységes a nyugdíjkorhatár, akkor ezzel a férfiak roszszabbul járnának.

GÁL RÓBERT: Ennél még élesebb a képzettség szerinti különbség. A diplomás munkakörökben dolgozók korhatárát könnyebben ki lehet tolni. Mondjuk egy könyvtáros akár 70-75 éves koráig is tud dolgozni, de egy sor olyan fizikai munka van, amelyet jóval kevésbé idősen sem tud ellátni egy ember.

MATITS ÁGNES: Amin változtatni kellene, az a nyugdíjba vonulási idő kötöttsége, mert az egyiknek az a baja, hogy 65 évesen elküldik, a másiknak az, hogy csak 65 évesen mehet nyugdíjba. Egy egészen más típusú gondolkodásra, rugalmasabb rendszerre lenne szükség.

GÁL RÓBERT: Én e tekintetben nagyon óvatos vagyok, mert az ilyenfajta rugalmasság mindig csak lefelé működik.

MATITS ÁGNES: Pedig bizony a Nők 40 szabálynál sincs rendben az, hogy ugyanannyi szolgálati idővel, de mondjuk 59 évesen valaki ugyanakkora ellátást kap, mint aki már betöltötte a 65. életévét, mert az előbbi esetben jó esetben hat évvel hosszabb ideig fog nyugdíjat kapni. Félreértés ne essék, jónak tartom a negyvenéves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét, de nem ugyanazokkal a feltételekkel, mint a rendes nyugdíjba menetelnél. A nyugdíjba lépéskor elért életkort én mindenképpen beépíteném az induló nyugdíj megállapítását jelentő képletekbe.

KOVÁCS ERZSÉBET: Szerintem is ki lehetne alakítani egyfajta bónusz-malusz rendszert, hogy aki negyven évet ledolgozott ugyan, de még nem töltötte be a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba mehessen, de csökkentett ellátással. A nyugdíj mértékét viszonylag jól ki lehet számolni a várható nyugdíjban töltött idő meghatározásával. Azt egyébként én nem támogatom, hogy különböző csoportokba soroljuk a nyugdíjasokat iskolázottság vagy egyebek alapján, mert akkor odavész a nyugdíjrendszer azon lényege, amelyik a szolidaritáshoz kötődik. Tudomásul kell venni, hogy vannak, akiknek már az induláskor rosszak voltak az esélyeik, nem tudtak képzettséget szerezni, így jó munkát sem találni, sem előrehaladni a karrierben. A többiek által finanszírozott nyugdíjjal legalább időskorukban segíteni kell megélni a nehéz sorsúakat.

Még visszatérve a Nők 40-re: mit gondolnak azokról a – sokkal inkább politikai, semmint szakmai – felvetésekről, hogy a férfiakat is nyugdíjba kellene engedni negyven év szolgálati idővel?

KOVÁCS ERZSÉBET: Ezt tényleg nem bírná el a nyugdíjrendszer. A nők közül 181 ezren éltek a korábbi nyugdíjba vonulás lehetőségével, és ez a nyugdíjkassza 7,5 százalékát vette igénybe. A férfiak közül legalább ennyien el tudnának menni negyven év után nyugdíjba, és ez már a nyugdíjkassza 8,7 százalékára rúgó többletkiadás lenne, mert a férfi-átlagkeresetek magasabbak. Ráadásul közülük sokan már 54 évesen elérhetik a negyvenéves munkaviszonyt, mert van, aki nyolc általános után rögtön munkába állt.

MATITS ÁGNES: Azt látjuk, hogy az embereknek inkább az a bajuk, hogy nem tudják mivel eltölteni az idejüket időskorukban. Nincs feladat, nem érzik magukat többé fontosnak. De ezt sajnos sokan csak akkor hiszik el, amikor már nincs visszaút.

GÁL RÓBERT: Nem véletlen, hogy főleg a férfiak körében megnő a halálozás röviddel a nyugdíjba vonulás után.

A beszélgetés során talán sikerült tisztáznunk, hogy a nyugdíjrendszer nem fog öszszedőlni, ugyanakkor az is látszik, hogy a hoszszú távú stabilitásért tenni kellene. A Nyugdíj- és időskor kerekasztal, amelynek a munkájában önök is aktívan részt vettek, a 2010-ben kiadott, évekig tartó vitái alapján kimunkált jelentésében felvázolta a lehetséges változtatási irányokat. Ám azóta sem történt semmi.

MATITS ÁGNES: A nyugdíjrendszert érintő döntések jól előreláthatók. Már régen megszülettek nemcsak azok, akik mondjuk tíz-húsz év múlva mennek nyugdíjba, de azok is, akiknek az ő nyugdíjuk finanszírozására kellene járulékokat fizetni. A szakma már húsz éve sürgeti az átfogó reformot, ehelyett azonban folyamatos tűzoltás, mondhatni, permanens nyugdíjreform zajlik csak.

KOVÁCS ERZSÉBET: A paraméterekhez rendre hozzányúlnak annak érdekében, hogy egyensúlyban maradjon a nyugdíjrendszer, ilyen volt a korhatáremelés is. A kerekasztalban immár nyolc éve megfogalmazott javaslatok nagy része ma is érvényes, a jelentésben megvalósítható alternatívák szerepelnek.

MATITS ÁGNES: Bármelyik verziót meg lehet valósítani, a politikának el kell döntenie, kiket akar preferálni, a szakma meg fogja találni a módját, hogy azt el lehessen érni. De a szakértőket is meg kellene kérdezni a nyugdíjrendszerre vonatkozó konkrét döntések meghozatala előtt, mert annál nincs rosszabb, mint úgy változtatni, hogy nem vagyunk pontosan tisztában a lehetséges következményekkel

(Magyar Idők)